Mi lesz az erdélyi háztáji tejjel?

Románia európai uniós csatlakozását az agrárágazatok közül a szarvasmarhatartás és a tejipar sínylette meg a legjobban. Aki a kilencvenes és a kétezres években átutazott Erdélyen, reggelente mindenhol legelőre tartó tehéncsordákkal találkozott. Sok háztáji gazdaságban tartottak tejelő tehenet vagy bivalyt. A tejet a kommunista rendszertől megörökölt tejfeldolgozó vállalatoknak értékesítették, illetve egyre többen dolgozták fel háztáji termékké, amit piacokon és vásárokban adtak el, vagy a közeli városokban szállították házhoz.

Az erdélyi kisgazdaságokra alapozó tejipar az elmúlt másfél évtizedben gyökeresen átalakult. Az uniós tagsággal bevezetett új élelmiszer-biztonság a gazdák részéről pluszberuházást igényelt, a tej felvásárlási ára viszont nem nőtt. A privatizált nagyüzemek egy része multinacionális cégekhez került. Ezek a vállalatok a nagyüzemi tejalapanyag importja mellett döntöttek, és lemondtak a falvakban működő tejcsarnokokról.

Erdély legtöbb vidékén a váltás felszámolta a tehéntartást. A néhány egyedből álló állatállományokat csak ott sikerült megmenteni, ahol helyi vállalkozók továbbra is átvették a kisgazdaságok tejét, vagy sikerült szövetkezetbe összefogni a gazdákat. Ilyenekre elsősorban Székelyföldön van példa, ismertebb vállalkozás a nyárád­sze­re­dai Gabriella és a mezőpaniti The­rézia tejüzem, a torockói sajtgyár és a székely­ke­resz­túri tejszövetkezet, amely kereken tíz éve nagy sajtóvisszhang mellett indult el.

Székelykeresztúron az egykori tejfeldolgozó üzemet a Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet vásárolta meg. A székely megye önkormányzata, a Hargita Megyei Tanács kezdeményezésére alakult vállalkozás agrárszakemberei próbálták meggyőzni a gazdákat, hogy a biztonságos értékesítés megszervezé­sére tömörüljenek szövetkezetbe.

A ke­resztúri kezdeményezés 220 taggal ma is működik: több mint félszáz udvarhelyszéki településen 54 tejcsarnokot tart fenn, a gyár naponta 10-12 ezer liter tejet dolgoz fel. A szövetkezetbe pár tehenes gazdák léptek be, de van néhány agrárvállalkozó is, aki 50-60 tehenet tart.

Közülük az egyik Szőcs Béla, a szövetkezet vezető tanácsának tagja, aki szóvá teszi, hogy sem a törvényi keret, sem az adópolitika nem biztosít előnyt a szövetkezeteknek. A tetemes bankhitellel korszerűsített tejfeldolgozó üzem jövedelme hosszú évek óta a hitelek visszafizetésére megy el.

– Más erdélyi szövetkezetek vezetőivel kértünk kihallgatást, és értésére adtuk az egymást váltó agrárminisztereknek, hogy a néhány működő szövetkezet megsegítése nélkül a gazdák megítélésében negatív hatása lesz, ha a közösségi vállalkozások túlélésre rendezkednek be. Minden miniszter megdicsért, de anyagi támogatást nem kaptunk – magyarázta az agrárszakember.

Tamás Pál, a székelykeresztúri tejfeldolgozó üzem igazgatója megmutatja 20-25-féle terméküket, melyekből a friss tej, a különböző sajtok, a tejföl és a vaj a legkeresettebb. Ezeket 150 km-es körzetben forgalmazzák, elsősorban a három székelyföldi megyében, de Bukarestbe is eljutnak szállítmányaik. Az igazgató szerint a romániai tejpiac túlzsúfolt, az igazi gond mégis az, hogy az üzletek polcain ott sorakoznak az olcsóbb, adalékanyagokat tartalmazó készítmények, így a tiszta tejből előállított sajtok, túrók, vajak magasabb ára hátrányt jelent.

A gondok ellenére a szövetkezet vezetői mégis bíznak abban, hogy erősödik az igényes fogyasztóréteg, amelyik hajlandó pár lejjel többet fizetni a gazdaportákon előállított tehéntejből készült, egészséges élelmiszerért.