Sáringer János: Mindig hazahúzott a szívem

– Beszélgetésünk aktualitását az adja, hogy néhány héttel ezelőtt került a könyvesboltokba az új kötet, az Új diplomáciai lexikon, amely a korábban megjelent Diplomáciai lexikon kibővített kiadása, és amelynek Bába Iván mellett az egyik szerkesztője. Milyen közönségnek szánják e kötetet?

– Magyarországon és a határon túl élőkre gondoltunk, amikor e kötetet szerkesztettük. Gyurcsík Iván témavezető jegyzi a nemzetpolitikai részt, kisebbségben élő nemzettársaink sorsát a szívünkön viseljük. E kötetből tájékozódhatnak jogaikról, lehetőségeikről. Történeti perspektívába helyeztük a kisebbségi kérdést, hogy olvasóink megérthessék a mai társadalmi jelenségek gyökerét.

A másik, amit fontosnak tartok, hogy témavezetésemmel készült el a Magyarország diplomáciai kapcsolatairól szóló rész. Minden szócikket a téma szakértői, diplomaták írtak meg. Mintegy száz ember munkáját koordináltuk, így született meg ez a gazdag kiadvány, amely kitér sportdiplomáciai kérdésekre is. Természetesen a szakmai közönségnek, egyetemi hallgatóknak és a laikus olvasóknak is nyújt érdekességeket a kiadvány, több mint 700 oldalon.

– Pályája kezdetén Szilágyi Ágnessel közösen írta meg ifj. Horthy Miklós életrajzát. A kormányzó kisebb fiáról még a történelem iránt érdeklődők is többnyire annyit tudnak, hogy Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-i kiugrási kísérletekor fiát szőnyegbe csavarva rabolták el.

– Igen, és édesapját a fiával zsarolták, ezért írta alá lemondó nyilatkozatát és Szálasi Ferenc kinevezését. Ifj. Horthy Miklóst Mauthausenbe hurcolták, onnan az amerikai csapatok közeledtével Dachauba, Innsbruckba, majd Niederdorfba szállították, végül három hónapot töltött Capri szigetén. Kutatói érdeklődésem középpontjába életének hazai és portugáliai időszaka került. Ehhez elsőként tártam fel külügyi forrásokat a Külügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium irattárában.

Színes, izgalmas pályakép rajzolódott ki a kisebbik fiúról, aki Rio de Janeiró-i rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter is volt. Ő méltatlanul szorult addig háttérbe bátyjához képest. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a két világháború közti időszakban aranyifjúként élt, közlekedési baleseteket okozott. Az egyiket Budapesten: a Budakeszi úton motorozva elütött egy tejhordó lányt, aki nem élte túl a balesetet. A másikat éppen szülővárosomban, Törökszentmiklóson, ott árokba borult. Az is igaz, hogy túl jó ember volt az emigráció intrikáihoz. Nem igazodott ki a belviszályoktól terhelt magyar emigránsvilágban.

Időleges nyugalmat második felesége, Hema de Croy mellett talált, de az asszony halála nagyon megviselte, mondhatjuk azt, hogy ezután nehéz sorsát tisztességgel viselte. Mindenesetre úgy vélem, e kötettel méltóképp adóztunk pályájának és emlékének.

– Horthy Miklós életútja után hogyan kerül érdeklődésének középpontjába Antall József miniszterelnök külpolitikája?

– 2014-ben kezdtem tudományos főmunkatársként dolgozni a VERITAS Történetkutató Intézetben. Marinovich Endre főigazgató-helyettes megtisztelő felkérésére levéltári kutatásokat kezdtem. Az eredeti források feltárásának híve vagyok, szeretek csapatban dolgozni. Sorsfordító, izgalmas időszak volt a magyar külpolitikában az Antall-kormány hivatali évei. Gondoljunk például a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos tárgyalásokra. Nem volt mindegy, mikor és milyen körülmények között hagyják el Magyarországot.

Végül 1991-ben vonult ki az utolsó szovjet katona hazánkból, ez a több évtizedes szovjet uralom után óriási megkönnyebbülést jelentett. A Varsói Szerződés és a KGST megszűnésével helyreállt Magyarország függetlensége, szuverenitása. A szovjetek jóvátételt követeltek a laktanyákért és azok berendezéseiért. Borisz Jelcin 1992 novemberében látogatott hazánkba, akkor Antall Józseffel megállapodtak a nullszaldóban, azaz a szovjet ingatlanok fedezték a szovjet hadsereg által okozott környezeti károkat. Többek között e tárgyalások dokumentumait is publikáltam.

Fontos azt hangsúlyozni, hogy a miniszterelnök és külügyminisztere között munkamegosztás volt, kezdetben Antall József utazott a kiemelt helyekre, míg a külügyminiszter inkább a szomszédos országok és a határon túli magyarok ügyére fordított nagyobb figyelmet. Alapvető jelentőségű volt a délszláv háború fenyegetésének távoltartása. Magyarország elsőként az egykori szocialista országok közül az Európa Tanács tagja lett 1990-ben, ez alapvetően kibővítette mozgásterünket. Antall József volt az, aki először kimondta, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, tehát határon túli honfitársainkat újra beemelte nemzetközösségünkbe.

Bár már nem vagyok az intézet kötelékében, tovább folytattam e kutatói munkámat, az 1993-as év külpolitikájáról szóló kötet hamarosan megjelenik. Kiemelten fontosnak tartom egyetemi oktatói tevékenységemet is, hogy mindazt a tudást, amelyet felhalmozunk kutatásaink során, átadhassuk a jövő nemzedékeinek.

– Az 1956-os forradalom és a szuezi válság témájában is feltáró kutatásokat végzett. Milyen új eredményei voltak e kutatásának?

– Sikerült megszereznünk az egyiptomi állami levéltárban meglévő szigorúan titkos iratokat, amelyeket kötetben jelentettünk meg. E források alapján sajnos megbizonyosodtam arról, hogy Magyarország és a forradalom nem bírt kiemelkedő jelentőséggel az Amerikai Egyesült Államok nézőpontjából. Az ő céljuk az volt, hogy az atlantizmusuk (Walter Lippmann) alapján állva biztonságukat erősítsék, de ekkor Kelet-Közép-Európa történései nem voltak jelentősek a számukra. További céljuk volt a status quo, a hatalmi egyensúly megőrzése Európában.

A magyar forradalom és szabadságharc szempontjából ez azt jelentette, hogy nem támogatták a magyar szabadságharcosokat. A szuezi válság kirobbanásának szikráját az adta, hogy Nasszer egyiptomi elnök államosította a Szuezi-csatornát. Izrael, Nagy-Britannia és Franciaország koalíciós hadserege megtámadta Egyiptomot. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió is felszólította az agresszorokat a visszavonulásra.

A kutatáshoz kapcsoló­dóan konferenciát és középiskolások számára vetélkedőt is szerveztünk értékes tárgynyereményekkel. Megható volt látni, ahogyan nemcsak az ország minden részéből, hanem a határon túlról is jöttek a diákok a versenyre, és magyar történelmünk kiemelkedő jelentőségű fejezetét nemcsak megismerték, hanem életre szóló élményeket is szereztek azzal, hogy a vetélkedőn részt vettek.

– Nemzetközi kapcsolatokkal, diplomáciatörténettel foglalkozva többször kutatott, dolgozott külföldön, Strasbourgban, Franciaországban.

– Igen, a világ számos helyén jártam, mégis hazahúzott a szívem. Egy példával hadd szemléltessem: ha külföldön kedvenc költőmtől, Arany Jánostól idéztem, el kellett magyarázni annak a sornak a szépségét, mélységét, hogy „Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, / Nagyot koppan akkor, azután elhallgat”. Itthon ez egyértelmű, mindenki érti a magyar nyelv különlegességét. Külföldön úgy éreztem, kikerültem a komfortzónámból, az otthonos közegemből, amely nélkül nem tudok élni.

– Hogyan indult el a történészi pályáján?

– Törökszentmiklósról indultam, már kis­iskolásként nagyon szerettem történelmi könyveket olvasni a helyi könyvtárban. Magához vonzott a történelem izgalmas világa. Küzdelmes és szép utat jártam be. A Szegedi Tudományegyetemet tekintem alma materemnek a mai napig, ott szereztem doktori fokozatomat, majd Budapesten habilitáltam a Károli Gáspár Református Egyetemen.

Bár Budapesten tanítok, kutatok, családommal Szegeden élek. A vidéki élet inspirál a munkára. A Tisza, a víz közelsége megnyugtat, kiszakít a nagyvárosi létből. Nagyon szeretem mind a kutatást, mind a tanítást, de szükségem van a nyugalomra, a feltöltődésre a folyó partján.

– Mi ad még fogódzót a mindennapokban?

– Katolikus hitem. Feleségemmel az orosházi katolikus templomban esküdtünk. A Bib­lia és a tízparancsolat iránytűt ad a mindennapokban is, olyan kereteket nyújt az élethez, mely tudást és erkölcsi elveket három leánygyermekemnek is átadtam. Nagyon büszke vagyok rájuk, legnagyobb lányom már egyetemista, így viszi tovább a családi hagyományt, hogy a tudás, az idegen nyelvek magas fokú ismerete érték. Bízom benne, hogy kisebb leányaim is ezt az utat folytatják majd. Ezek a mozaikok adják össze életünk kereteit, jelentik a biztonságot számomra. „Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott” – írta Arany János, és nekem is hitvallást jelentenek e sorok.