Katonának lenni a legnemesebb hivatás

Forrong körülöttünk a világ: háború zajlik a szomszédunkban, egyre erőteljesebb a migrációs nyomás a déli határunkon, és az éghajlati változásokat is a bőrünkön érezzük. Dr. Padányi József vezérőrnagy Kihívások, kockázatok, válaszok című könyvében részletesen bemutatja az éghajlatváltozás okozta kihívások hatását a katonai erőre.

Ország-világPuskás Kati2022. 11. 02. szerda2022. 11. 02.

Kép: Prof. Padányi József vezérőrnagy klímakutató 2022 10 10 Fotó: Kállai Márton /Szabad Föld

Katonának lenni a legnemesebb hivatás
Prof. Padányi József vezérőrnagy klímakutató 2022 10 10 Fotó: Kállai Márton /Szabad Föld

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának professzora, a Katonai Műszaki Doktori Iskola vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia doktora 1995-ben kandidált a katasztrófák elleni védekezés honvédségi feladatainak témájában. Foglalkozott békeműveletekkel és a katonai erő alkalmazásának műszaki támogatásával is, napjainkban elsősorban a felmelegedés okozta éghajlatváltozás hatásait vizsgálja a katonai műveletekre. Másik fő kutatási területe a költő-hadvezér Zrínyi Miklós élete, munkássága, kollégáival sikerült meghatározniuk Zrínyi-Újvár pontos helyét is.

– Milyen céllal született meg az éghajlatváltozás és a katonai erő viszonyrendszerének összefüggéseit elemző monográfia?

– A könyv ismerteti az elméleti alapvetéseket, megvizsgálja az éghajlatváltozás hatását a nemzet biztonságára és a katonai erő feladataira, továbbá részletes elemzést ad a természeti katasztrófák elleni védekezésről, az abban betöltött – és egyre növekvő – katonai szerepről szerte a világban. Külön fejezet szól az ivóvízhez való hozzájutás helyzetéről, a világszerte szaporodó édesvíz okozta konfliktusokról.

Nem kerüli meg azt a kényes kérdést sem, amely az éghajlatváltozás befolyásolását illeti, és a haderőkben folyó kibocsátás­csökkentő kutatásokról is szó esik benne. A könyv megírásának nem titkolt célja, hogy a hazánkban zajló Honvédelmi és Haderő­fej­lesztési Program tervezői merítsenek az itt összegyűjtött információkból, és döntéseikben figyeljenek a változó éghajlat okozta változó kihívásokra is, legyen az humánerőforrás- vagy haditechnikai fejlesztés, beszerzés, képzés, kiképzés, esetleg felké­szítés.

– Magyarország helyzete speciális a migráció szempontjából. Kerítéssel kell védenünk a déli határt. Ehhez is nélkülözhetetlen a katonai közreműködés.

– A kerítés gyakorlatilag egy határvédelmi műszaki zár. A létrehozásában – tereprendezés, kitűzés, kivitelezés, fenntartás – fontos része volt és van a magyar honvédség műszaki alakulatainak, akárcsak a határvédelmi feladatok ellátásában.

– Nemcsak a fokozódó migrációs nyomás, de a szomszédunkban kialakult háborús helyzet is nyugtalanságra adhat okot. Sokan szoronganak emiatt.

– A nemzet biztonságának megőrzése, a haza fegyveres védelme a honvédség elsődleges feladata. A Magyar Honvédség alakulatai fokozott készenlétben állnak, növeltük a gyakorlati felkészítés intenzitását. A folyamatos gyakorlás az egyén és a szervezet magabiztosságát is növeli. „A szorgalmasság béklyót vet a szerencsére” – mondta Zrínyi Miklós, akinek nem véletlenül volt a jelmondata: „Sors bona nihil aliud!”, azaz „Jó szerencse, semmi más!”. Ám ez nem azt jelenti, hogy alá kell rendelni magunkat a szerencsének, hanem azt, hogy ha a jó katonai vezető megpróbál felkészülni azokra a tényezőkre, amelyektől egy harc sikeres lehet, akkor az csökkenti a vakszerencse befolyását.

A költő-hadvezér élete, munkássága az egyik kedvenc kutatási területem. Hadtudományi írásait nagyra becsülöm, mert rengeteg olyan vezetéselméleti jó tanács, tapasztalat van benne, amely korokon átível. Ilyen például a katonai vezető szerepe, feladatai, felkészültsége, viselkedése, vagy éppen a harc megvívásának körülményei. Minden gondolata annyira friss, aktuális, mintha ma írta volna le. A félelemmel és a hősiességgel is foglalkozott. Tévedés azt hinni, hogy egy katona nem fél. De mivel felkészült és céltudatos, nem ijed meg, nem esik pánikba – ami nem racionális döntésekhez vezet –, hanem a félelem okozta adrenalinlöketet felhasználva jól reagál, és jó döntéseket hoz. A félelem jól szolgál annak, aki a helyén tudja kezelni.

– Úgy tartja a mondás, hogy jobb félni, mint megijedni. De miért éppen a katonák aggódnak az éghajlatváltozás miatt?

– Mert arra képzik őket, hogy előre gondolkozzanak, hogy előre lássák azoknak a problémáknak a körét, amelyekre a haderőnek fel kell készülnie, majd ezt követően megpróbálják meghatározni azon eszközök tárát, amelyek szükségessé válhatnak ezen problémák megoldásában. Ez a hivatásuk alapja. A tervezés a védelmi szférában 18-20 évet is igénybe vesz, a felszerelések, a rendszerek, a logisztika és a kiképzés terén, ezért jelentős erőt és időt fordítanak arra, hogy pontosan mérjék fel az új igényeket, amelyek a normál védelmi igényekhez képest jelentkeznek. Nem véletlen, hogy a NATO is a prioritások közé emelte az éghajlatváltozás kérdését.

A 2022. június 14-i brüsszeli találkozó után úgy fogalmaztak: törekednek arra, hogy a NATO legyen a vezető nemzetközi szervezet az éghajlatváltozás biztonságra gyakorolt hatásának megértésében és az ahhoz való alkalmazkodásban. Megállapodtak abban, hogy jelentősen csökkentik a katonai tevékenységekből és létesítményekből származó üvegházhatású gázkibocsátást anélkül, hogy ez az állomány biztonságát, a működési hatékonyságot, valamint az elrettentő és védelmi pozíciójukat rontaná. Van még egy szempont, ami fontossá teszi a katonák megszólalását e témakörben, ez pedig a hitelesség.

A katonák már számos alkalommal közvetlenül tapasztalhatták, hogy az éghajlatváltozás egyik hatása az extrém hőmérséklet, amely közvetlenül érinti a műveletek hatékonyságát. 2003 nyarán például ezer – Irakban szolgáló – katonából ötven szenvedett hőkimerülést vagy hőgutát. A technikai eszközök és eljárások is kitettek ezeknek a hatásoknak. A magas hőmérséklet hatással van az adattovábbításra, a híradó eszközökre, a szenzorokra, a célkövetés pontosságára, a drónrajok vezérlésére, a repülési feltételekre. Mindezek kiküszöbölése, a hatások csökkentése, a működési biztonság növelése sok tapasztalatot adott a katonai műveletek tervezőinek.

– Ezeket a tapasztalatokat békeidőben is kamatoztatják. Legyen szó akár hóvihartól elzárt faluról, árvízről vagy vörösiszap-katasztrófáról, a honvédségre mindig számíthatnak az emberek.

– Nemcsak nálunk, hanem a világ minden országában alkalmazzák békeidőben is a katonai erőt extrém helyzetekben a katasztrófák elleni védekezésre, mentésre, helyreállításra. A katonai erő ugyanis olyan humán és technikai erőforrás, amely gyorsan mozgósítható, speciális ismeretekkel és különleges eszközökkel rendelkezik, saját vezetési és irányítási, valamint logisztikai rendszere van. Katasztrófahelyzetben ezek mindig nagyon felértékelődnek. Amint az is, hogy az egyenruha bizalmat ébreszt az emberekben. Akinek kenyeret vitt a hótól elzárt falujába egy katona, vagy éppen együtt cipelték a homokzsákokat a töltésre, az biztos, hogy nem feledi ezt el, hálával gondol a honvédségre. A katonáknak pedig erős motiváció, hogy segíthetnek, ráadásul kiképzési szempontból sokat tanulhatnak ezekből a bevetésekből. A katonai pálya nem egy szakma, hanem hivatás, erre neveljük a hallgatóinkat, akik a képzés végén esküt tesznek arra, hogy ha kell, akár életük árán is megvédik a hazát.

Az egyenruha üzenet: egyrészt a rajta lévő jelzésekről rögtön tudni lehet, hogy kivel állunk szemben – látható rajta a katona pályafutása, a rendfokozata, a tanulmányok jelvényei –, másrészt a viselőjének azt üzeni, hogy ugyanahhoz a testülethez tartozunk, számíthatunk egymásra. Mert fontos a csapatszellem, ahogy Minarik Ede mondta a Régi idők focija című filmben: „Kell egy csapat!” Szerencsés vagyok, mert ugyan már húsz éve oktatok, de előtte szolgáltam különböző csapattiszti beosztásokban, a vezérkarnál, és ugyan fél évnek indult, de két év lett belőle: Bosznia-Hercegovinában, a NATO SFOR műszaki főnöke voltam. Többek közt a részt vettem a Magyar Műszaki Kontingens egyik emlékezetes feladatában, a mostari Öreg híd Neretvába lőtt köveinek kiemelésében is.

– Milyen emlékeket őriz erről a misszióról?

– Büszkeséggel tölt el, ha rágondolok. A hidat még I. Szulejmán parancsára kezdték építeni az 1500-as évek közepén, ám a kész művet az uralkodó már nem láthatta, hiszen az átadása előtt elhunyt Szigetvárnál. A híd több mint 400 évig állt, mígnem 1993-ban a horvát–bosnyák összecsapásban barbár mó­don szétlőtték. Ez a híd fontos jelkép, hiszen nemcsak két partot, hanem népeket is összekötött. Újjáépítését nemzetközi összefogással valósították meg, megtiszteltetés volt részt venni benne, közreműködésünket egy emlékkő is őrzi a híd közelében. Az én polcomon pedig egy onnan hozott kődarab emlékeztet erre a felemelő küldetésre.

Ezek is érdekelhetnek