Oktatás családias légkörben

– Ha rajtunk múlik, neumannos leszel – így szól a szlogenjük. Ezek szerint mindent megtesznek azért, hogy a fiatalok önöket válasszák a februári felsőoktatási jelentkezési határidő előtt?

– Igen. Három évvel ezelőtt jutott el a kertészeti kar a mélypontra, amikor 55 hallgató jelentkezett hozzánk, és akkor elgondolkodtunk azon, hogy valamit másként kellene csinálnunk. Átszerveztük az internetes hirdetéseinket, és a Facebookon másfél hónap alatt több mint egymillió embert értünk el az üzeneteinkkel. Ennek az lett az eredménye, hogy 2021-ben már megdupláztuk az első évfolyamos hallgatóink számát, és tavaly is 120 hallgatót tudtunk felvenni. Fiatalos csapattal dolgozom, teljesen új szemléletmóddal oktatunk. Nagy hangsúlyt helyezünk a gyakorlati oktatásra, és családias hangulat jellemzi a karunkat. Név szerint ismerjük a hallgatóinkat, és engem is bármikor kereshetnek a diákok – akár személyesen, telefonon vagy interneten keresztül. Tehát emberközeli oktatást próbálunk megvalósítani, komoly szakmai háttérrel, duális partnerekkel együttműködve. Az ország kertészeti fellegvárának közepén működünk, sok környező cégvezetővel összefogva.

– Egy egyetemtől elvárható a hallgatóbarát oktatás?

– Amikor én voltam egyetemista, akkor ez még kevéssé volt jellemző, de mára megváltozott a világ. Mi a hallgatóinkkal közös programokat szervezünk, gyakorlatilag köztük élünk.

– Miért voltak mélyponton évekkel ezelőtt?

– Az emberek tudatában kevéssé volt ismert az, hogy milyen oktatás zajlik a Neumann János Egyetemen. Ismerték a régi GAMF-ot, tudtak a pedagóguskarról, de 50 éve működik a kertészeti kar is, amely korábban a budapesti Kertészeti Egyetemhez tartozott. Az sem volt igazán köztudott, hogy az intézmény 2000-ben önálló főiskolai karrá vált. Az emberek mára azonban egyre inkább tudnak róla, hogy Kecskeméten működik a Neumann János Egyetem, amelynek – Gépészeti és Gazdasági mellett – van Kertészeti és Vidékfejlesztési Kara is.

– A kecskeméti agrárképzés már a XIX. században is jelentős volt.

– Valóban, igen ismert emberek oktattak itt korábban, köztük Filius István és Mathiász János. Ők egész Európa kertészetéért sokat tettek. Ma három szakunkon zajlik a képzés: a kertészeti, a vidékfejlesztési és a mezőgazdasági mérnökök oktatása alap-, továbbá a kertészeti mérnök, valamint a vidékfejlesztési agrármérnök szakokon mesterképzésben.

– „A mezőgazdaság ma már nem a föld kapálásáról és ásásáról szól. Cél az élhető jövő kialakítása” – fogalmazott egy korábbi interjúban. Hogyan változott meg az agrároktatás?

– Sokat küzdöttem azért, hogy ha lehet, ne a 20-30 évvel ezelőtti tananyagot oktassuk, mert a hallgatóink megmosolyognak minket. Több hallgató is úgy jön ide, hogy otthon komoly kertészetük működik. Előfordulhat, hogy ők bizonyos témában többet tudnak, mint mi. Figyelemmel kell kísérnünk, hogy hol tart a világ, és ezt be kell mutatnunk a diákjainknak. Egy kimutatás szerint az agrár-felsőoktatáson belül a nálunk végzett hallgatók tudnak a leggyorsabban elhelyezkedni, és a legjobb kezdő fizetést kapják. Ma nem túlzottan divatos az agrárszakma, de még a gyógyszergyárak és a bankok is keresnek agrárvégzettségűeket. Már most tudjuk, hogy a következő tanévben 15 külföldi hallgatónk is lesz.

– Az egyetemükön a legmodernebb technikákkal is igyekeznek megismertetni a diákokat. Melyek ezek?

– Mindenki a dróntechnikát mondaná elsőként. Én nem ezt teszem. A tavalyi aszályra visszatekintve azt kell mondjam, hogy a vízzel való tudatos gazdálkodás a legfontosabb dolog. Ha valaki nagyon jó öntözési szakember, pontosan tudja, hogy mikor, mennyi vizet, milyen technológiával és hová kell kijuttatni. Nálunk nagyon komoly kutatások folynak ezen a téren.

– Ebben is segíthet a talaj- és növényvizsgáló laborjuk?

– A laborban professzionális tápanyag-utánpótlási szaktanácsokat adnak a kollégáim a gazdálkodóknak. Innen már csak egy lépés a dróntechnika, az önvezető kombájnok és az adatokat gyűjtő szonárok használata a mezőgazdaságban. Ezekkel is fenntarthatóbbá válik a gazdálkodás. Az egyetemünkön azt is vizsgáljuk, hogyan lehet a paradicsom beltartalmi értékét javítani. Foglalkozunk a talaj nélküli termesztés lehetőségeivel, hogy milyen alternatív közegekben lehet paprikát, paradicsomot üvegházban hajtatással termeszteni.

– A gazdákkal kölcsönösen együttmű­ködnek?

– A gazdáknak kötelezettségük a növények vizsgálata, mi ebben tudunk nekik segíteni. Ezentúl sokukkal olyan jó a kapcsolatunk, hogy a gyakorlataink nagy részét náluk tartjuk.

– Működtetnek tangazdaságot is.

– A repülőtér mellett van egy 270 hektáros mezőgazdasági tanüzemünk, a város közepén pedig egy háromhektáros kutatókertünk. Két éve az egyetem fenntartásába adta a minisztérium a Hírös lovardát, ahová a mezőgazdaságimérnök-hallgatóinkat visszük gyakorlatra.

– Miről híres a Hírös Népfőiskolai Lovarda?

– A lovarda – ahol közös főzéseket, szakesteket, szakmai programokat tartunk – az egyik legkedvesebb helye a hallgatóinknak. Elindítottuk az iskolai lovasoktatás programot, amelyben harmadik osztályos általános iskolások vesznek részt komplex lo­vas­ok­tatásban: ebben elméleti rész, lovaglás és lóápolási feladatok egyaránt vannak. Autista gyerekek is járnak hetente egyszer, hiszen jó hatással van rájuk a ló közelsége. Olyan nyugodt lovaink vannak, hogy fát lehet vágni a hátukon. Nyári táborokban még be is festik őket a gyerekek, és mindezt nagyon jól tűrik.

– Három tudományos műhelyük is működik, amelyekben számos kutatást végeznek. Nekem megragadta a figyelmemet az invazív növények pollenmérése, a régi magyar alma- és körtefajták génjeinek kutatása, valamint a globális klímaváltozás lokális hatásainak elemzése.

– Pölös Endre negyven éve vizsgálja a parlagfüvet, és kikísérletezett egy olyan növényvédő szert, amelyet parlagfűkivonatból állít elő és amellyel – hogy visszaszorítsa a növényt – permetezi a parlagfüvet. Az alma és a körte génkutatása még gyerekcipőben jár nálunk, Király Ildikó kolléganőm foglalkozik ezzel a témával. Mindig az a fő kérdés, hogy a modern alma vagy az ősi az egészségesebb, és hogyan lehet ezt a kettőt keresztezni az értékeik megőrzésével. A globális felmelegedés kérdése Hoyk Edit kolléganőnkhöz tartozik, és nagyon érdekes témát kezdett el vizsgálni: szeretné úgy kialakítani a városi zöld területeket, hogy az esővíz ne a csatornába folyjon, hanem az úgynevezett esőkertekbe.

– A Homokhátsággal kapcsolatosan milyen kutatásaik vannak?

– A vízmegtartás a legnagyobb kihívás napjainkban. Nagyon sok csatorna létezik a Homokhátságban, de nem a mezőgazdaság érdekeinek megfelelő hasznosítási formában. Azt szokták mondani, hogy még egy olyan ország nincs, ahonnan olyan sok víz folyik el a tengerbe, mint tőlünk a két nagy folyón.

– A kertészet mellett vidékfejlesztést is oktatnak.

– A vidékfejlesztés mai legfontosabb feladata, hogy a gazdákhoz eljuttassa a pályázati és fejlesztési, valamint továbbképzési lehetőségeket. Vidéki turizmussal mi kevesebbet foglalkozunk, de a gazdasági karunkon indul majd vendéglátás szak, ahhoz talán tudnánk csatlakozni. Végzett hallga­tóinkat, akik pályázatírást is tanulnak, számos hivatal és mezőgazdasági cég keresi és foglalkoztatja.

– Önnek több témában is megjelentek tanulmányai. Mi a legfontosabb szakterülete?

– Doktori értekezésemben azt vizsgáltam, hogy mi történik akkor, ha a fácántojásba növényvédő szer jut, vagy a fácáncsibék rovarölő szerrel kezelt rovart esznek. Ezután tíz évig vállalkozóként dolgoztam, majd amikor Kecskemétre kerültem, a feldolgozóipar lett a szívem csücske, ezen belül is a funkcionális élelmiszerek feldolgozása. Kutatásaim kiterjednek arra, hogy a zöldségfeldolgozás melléktermékeit miként lehet visszaforgatni a tápanyag-utánpótlásba.

– Milyen célokat tűznek ki az oktatással kapcsolatban a következő évekre?

– Pár éve az volt a cél, hogy megmaradjunk, ma már az, hogy kicsit még növekedjünk is. De olyan nagy mértékben nem szeretnénk, hogy a családias környezetünk megváltozzon. A mi képzésünk kitűnő választás lehet mindenkinek, aki jó közegben, gyakorlat­orientált tudáshoz szeretne hozzájutni.