Kóstoló a jövőből

Idén 175 éves a Magyar Honvédség; az első független felelős magyar kormány hadügyminiszterének, Mészáros Lázárnak a kinevezésétől (1848. április 7.) számítják létrejöttét. Ez okból (is) elég sok minden történik mostanában katonáéknál: soha nem látott fejlesztések kezdődtek, egész éven át tartó toborzás indult, s az elhangzó beszédekben egyre gyakrabban hangzik el az innováció és a digitalizáció kifejezés, vagyis a digitális hadsereg, amelyben, ugyebár, digitális katonák szolgálnak. Tulajdonképpen e két szóval lehetne összefoglalni a minap tartott fővárosi drónnapot is, merthogy a drónok megjelenése a civil és a katonai életben jelentős innovációnak és jelentős digitalizációnak számít.

A „Drone Day” rendezője a Honvédség Kiber- és Információs Műveleti Központja, valamint a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetségének (GTTSZ) drón tagozata volt. A honvédség jelenléte természetesnek tűnik, de mit keresnek itt a civilek?

– A 30 éves GTTSZ tavaly hozta létre drón tagozatát, mert arra jutottunk, hogy az emberek nagy többsége csak kétféle drónt ismer. A játékot, amivel leskelődni lehet, illetve a háborúnak „köszönhetően” a katonai drónokat. Szerencsére a kettő között ennél jóval több területen használjuk ezeket az eszközöket. A drónnap folyamán a polgári életben, illetve a rendvédelemben jelenleg és a közeljövőben használatos drónokat mutattuk be, hiszen a drónokban találkozik minden, ami már nem a jövő többé – mondja Örmény Georgina Viktória, a tagozat elnöke.

A rendezvényt, kedves meglepetésül, Farkas Berci köszöntötte. Bocsánat: pontosabban Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok, aki azért mind­annyi­unk­nak Berci marad, az első magyar űrhajós. Az 1980-ban 31 éves Farkas Bertalan százados a Szojuz–36 fedélzetén Valerij Kubaszov társaságában indult a Szaljut–6 űrállomásra. Azóta eltelt vagy 43 év, a századosból dandártábornok lett, akinek népszerűsége azóta is töretlen.

Jelenlétével ő is az említett két szót hangsúlyozta. Nemcsak azért, mert mostanában a róla elnevezett Farkas Bertalan Oktatási és Módszertani Központtal járja az országot, és segít oktatási tréningek, továbbképzések tartásában, a gyerekek digitális kíváncsiságának kielégítésében, hanem azért is, mert anno a magyar innováció fejlesztéseit is magával vitte az űrbe. Emlékszünk talán az interferonkísérletre, amelynek során az interferon nevű fehérje termelődését vizsgálták a súlytalanság állapotában.

Aztán vele utazott az ugyancsak magyar gyártású, Pille nevezetű su­gár­dó­zismérő – utódai máig használatosak az űrben –, és egy Balaton nevű műszer is, amellyel az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták. (Az már csak hab a tortán, hogy magyar fejlesztésű űrhajós­ételeket is vitt magával, ezek segítségével adott emlékezetes vacsorát a Szaljut–6 fedélzetén pörkölttel, rakott káposztával, libamájpástétommal, babsalátával, füstölt marhanyelvvel, sült vagdalttal, aszpikba rejtett sült csirkével és disznósajttal.)

Az előadások sorában a dandártábornok után egy újabb dandártábornok következett: Porkoláb Imre, a honvédség védelmi információért felelős miniszteri biztosa. Ő is mi másról, az innovációról és a di­gi­ta­li­zációról beszélt.

– Felgyorsult a változások tempója, a következő néhány évben annyi minden fog történni, mint a megelőző két évtizedben. A dróntechnológia szinte hetente fejlődik, az új, digitális haderő katonái már ebben a világban szocializálódnak. A honvédség a NATO-fejlesztések közül kiválasztotta azokat, amelyekre Magyarország képes lehet. Ezek közé tartozik a digitális katona megjelenése, valamint mindenféle jármű – légi és szárazföldi – digitalizációja.

Miközben az egyik előadás követte a másikat, meg lehetett tekinteni a kiállított álló és működő – katonáéknál ezt úgy mondják: statikus és dinamikus – dró­nokat.

Például az egyik civil szereplő volt a szentendrei ABZ Innovation cég mezőgazdasági permeteződrónja. Egy óra alatt – persze többszöri töltéssel – akár 10-12 hektárt is képes megpermetezni lényegesen olcsóbban, mint akár egy traktor, nem beszélve a repülőgépes megoldásokról. Nem mellesleg a cég drónpilóták képzésével is foglalkozik, mint megtudtam, egyre több képzett drónpilótára van és lesz szükség. Ők természetesen nem a bevezetőben említett Franci barátom apró masináját üzemeltethetik, hanem professzionális, komoly berendezéseket, amelyeknek már a levegőbe emeléséhez is sokféle engedély szükséges. Ennek megfelelően a „jogosítvány” is millió körül kezdődik.

Apropó, engedély. Ha jól értettem, jócskán akad még bizonytalanság a drónok jogszabályi hátterében. Ahogy az lenni szokott, az élet rendre megelőzi a rendeletek megszületését, a jog nehezen tart lépést a drónok fejlődésével. Nemcsak a kicsi és a nagy drónok között kell rendet teremteni – van néhány dekás, de akár többtonnás is –, hanem a légtérben való biztonságos közlekedést, például a repülési magasságot is szabályozzák. Arról nem is beszélve, hogy már az alig egykilós drónokat is kötelező regisztrálni; repülésükről a légi közlekedést irányító HungaroControlnak is tudnia kell.

Kiállította drónjait a MyActionCam Magyarország Kft., amely 2008 óta foglalkozik drónpilótaképzéssel, drónok szervizelésével, árusítják a DJI márka drónjait, kameráit, amelyek bérelhetők is. Az Aeroscope drón­felderítő rendszerrel felkészültek arra az időre, amikor majd hétmillió, kedvtelésből használt drón kering ­Európa egén. Ez egyaránt érinti a bűnüldözést, a terrorelhárítást, valamint a magánélet védelmét. Az Aeroscope rendszer alkalmas a légtérben jelen lévő, pilóta nélküli repülőobjektumok felismerésére, követésére és azonosítására.

A rendőrség is bekapcsolódott a drónok világába: a fényképező, videót készítő masinákkal egyre több alkalommal találkozhatunk, aminek például a gyorshajtók, a szabálytalanul előzők nem feltétlenül örülnek…

Civil felhasználás ide, civil drón oda, a megjelenteket elsősorban a katonai masinák érdekelték. Belőlük több is a levegőbe emelkedett – ugyebár a dinamikus bemutató során… Az egyik legjelentősebb résztvevő a Rotors & Cams cég volt, amely haditechnikai engedéllyel rendelkezik, sőt a NATO minőségi beszállítója címet is elnyerte.

Elhozták a bemutatóra például a Flyranger 5 nevezetű drónjukat, amely ötvözi a merev- és a forgószárnyas technológiák előnyeit, vagyis képes helyből felszállni, álló helyzetben lebegni, de átválthat „repülőgép-üzemmódba”, és így igen nagy sebességgel, nagy távolságokat tud berepülni. Irányítása ilyenkor is biztosított, sőt a fedélzeti automatikus forgalomészlelő és -elkerülő rendszer segítségével ügyel a saját és más repülő eszközök biztonságára.

Bevallom, nekem legjobban a cég ProTAR F4J nevezetű drónja tetszett. Ennek nem sok köze van a többi, ott látott drónhoz, legfeljebb annyi, hogy ebben sem ül pilóta. Nincsenek légcsavarjai, van viszont gázturbinája – vagyis civilül: lökhajtásos –, vannak szárnyai, s csaknem akkora, mint egy kisebbfajta autó. Akár 500 kilométeres sebességgel képes 6000 méterre felemelkedni, miközben 75 kilométert tesz meg. Hogy mire jó? Ez talán a legkülönlegesebb, a válasz engem is megdöbbentett: ez egy célrepülő, vagyis a modern légvédelmi rakétarendszerek éles- és gyakorlólövészeteinek lesz a célpontja, segítségével ellenséges repülőeszközöket, általános fenyegetést jelentő légi járműveket lehet észlelni, bemérni és megsemmisíteni.

Vagyis, ezek szerint a ProTAR F4J-t lelövik, ugye…? Csak azt nem tudom, akkor miért írják a prospektusban, hogy leszállás ejtőernyővel. Akkor, ha mellélőnek?