Az emberi látás megismeréséért és betegségének gyógyításáért dolgozik Roska Botond neurobiológus kutatóorvos. A Svájcban élő professzor vehette át idén a legmagasabb magyar állami elismerést, a Magyar Szent István-rend kitüntetést.

A felcsillanó fény

Áder János köztársasági elnök így méltatta: „Roska Botond éppúgy a remény apostola, mint Batthyány-Strattmann László szemészorvos volt egykor. A látás-visszaállító génterápia korszakalkotó, világraszóló módszer lesz, és felfedezése hamarosan közös tudássá, a közös tudás pedig egyetemes kinccsé válik.”

Fiatal, még ötvenéves sincs. A számtalan nemzetközi elismerést követően augusztus 20-a alkalmából a legmagasabb magyar állami kitüntetésben részesült. Milyen érzések kavarognak önben?

– Nagyon hálás vagyok a kitüntetésért. Nem számítottam rá, nagy meglepetésként ért.

Édesapja Roska Tamás villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár, édesanyja pedig Esztó Zsuzsanna zongoraművész. Ön először a zenei pályát választotta. Miért?

– Azért, mert nagyon szerettem zenélni. Azt kell mondanom, hogy egészen addig, amíg abba nem kellett hagynom a zenei pályát, nem tudtam elképzelni, hogy valaha is mást csináljak, mint hogy csellózzak.

Mi történt, miért hagyta abba?

– A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatójaként baleset történt a jobb kezem nagyujjával, és utána krónikus csonthártyagyulladás alakult ki.

Sok egyetemen végzett. Érdekel, hogy a zeneművészeti egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem, a kaliforniai Berkeley és a Harvard egyetem szellemiségét, légkörét, hangulatát össze lehet hasonlítani?

– Mindegyik egyetemnek, ahová jártam, nagyon más volt a szellemisége. Nagyon sokat köszönhetek ennek a színes tanulmányi palettának. Minden egyetemem tanultam valami egyedit.

A bázeli laboratóriumban foglalkozik életünk egyik legértékesebb, mégis törékeny kincsével: a látással. Kitartó kutatásai eredményeként hamarosan gyógyíthatóvá válhatnak a vakság azon típusai, amelyeket a szem fényérzékelési képességének elvesztése okoz. Olyan terápiát dolgozott ki, amely a problémás látósejteket ismét fényérzékennyé tudja tenni. Kérem, beszéljen erről!

– A laboratóriumban három területen végzünk kutatást: arról, hogy a retina miként dolgozza fel a vizuális információkat, majd arról, hogy az agyunk hogyan dolgozza fel a retinából érkező információt, illetve arról, miként lehet visszaállítani a látást bizonyos típusú vakságok esetén.

A harmadik témát illetően a kutatócsoportommal új metodikákat dolgoztunk ki arra, hogy visszanyerhető legyen a látás a retinitis pigmentosa betegség esetében, ahol a vakságot a fényérzékeny fotoreceptorok elhalása okozza.

Ez utóbbinál valóban a zöld algák segítik a munkájukat?

– A módszerünk lényege, hogy egy zöld algákból vagy baktériumokból izolált gént viszünk be az emberi retinába mesterséges vírusok segítségével. A bevitt gén nagyon sok sejtben jelen lesz, de kifejlesztettünk egy technológiát arra, hogy a vírus „kiszimatolja”, milyen sejtben van, és csak azokban a sejtekben termel a génből fehérjét, ahol mi akarjuk.

A fehérje fényérzékennyé teszi a sejtet. Ez a metódus azon vakságok esetében használható, amelyek teljes vakságot okoznak, de amelyekben a látóideg még ép marad.

Azt nyilatkozta valahol, hogy az emberi agyról a nullával majdnem egyenlő a tudásunk, és a neurológiában, a pszichiátriában, a szemészetben alig történt előrelépés az utóbbi időben. Ez elég megdöbbentő.

– Szerintem ez nem megdöbbentő, mert az emberi agyban körülbelül 100 milliárd idegsejt (processzor) van, és – a számítógéppel ellentétben – a processzorok nagyon különbözőek egymástól. Nagy valószínűséggel ezt a komplex berendezést, mármint az agyat sohasem fogjuk teljességében megérteni. És ha nem értjük a berendezést, nehéz is megreparálni, javítani.

kutatás, látás, neurobiológia, Szent István-rend,

Roska Botond neurobiológus kutatóorvos. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd.

Megint az ön gondolatait idézem: „Mivel egyre tovább élünk, így egyre gyakoribbak lesznek a látásproblémák.”

– Így igaz. A makula degeneráció és a zöld hályog exponenciálisan nő az évek számával, így a generációm harminc százaléka idős korában rosszul lát majd vagy vak lesz. A rövidlátás is egyre nagyobb veszély, sőt Ázsiában például civilizációs járvány, ahol a zömmel számítógép képernyője előtt ülő gyerekek 95 százaléka már rövidlátó. A gond egyre inkább terjed Európában és Amerikában is.

A digitális eszközök mértéktelen használata a gyermekek körében már Magyarországon is óriási probléma. Mit tanácsol?

– Nem szeretnem azt sugallni, hogy a digitális eszközök rontják a látást. Erről nincs megbízható felmérés. Arról viszont van, hogy a szabadban töltött idő a gyerekeknél csökkenti a rövidlátás kockázatát. A rövidlátás nem azért probléma, mert szemüveget kell hordani, hanem azért, mert a szem nagyobb lesz, és ez öregkorban makula degenerációhoz, zöld hályoghoz vagy retinaleváláshoz vezet.

Hogy miért csökkenti a szabadban töltött idő a rövidlátás kockázatát, az nem ismert. A digitális eszközök abban játszanak szerepet, hogy a látás meg fontosabb lett az életünkben. Tehát ha elveszítjük a látást, akkor nehezebben tudunk kommunikálni és „kilépünk” a társadalomból.

Ki támogatja az ön által vezetett Bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézetet?

– Az intézetünknek, amelyet egy alapítvány működtet, négy nagy és sok kisebb támogatója van. Közülük a legnagyobb a Novartis cég. Ők azért támogatnak, mert felismerték, hogy a látórendszer megismerése nélkül nem lesz hatásos terápia a vakság gyógyítására. A másik három nagy támogatónk a bázeli egyetem, a bázeli klinika és Bázel városa.

A kisebb támogatások egyediek, emberek adományai és állami, európai pályázatokból származó pénzek. Minden támogatónknak hálásak vagyunk a segítségért. Megjegyzem, a kormányok sokkal kevesebbet költenek látásproblémák kezelésére, mint mondjuk az Alzheimer-kór vagy a rák elleni kutatásra.

Pedig egy nemrég készült amerikai felmérés szerint az emberek a legjobban a látásuk elvesztésétől félnek, második helyen az elbutulástól, és csak a harmadik volt a listán a rákbetegségek köre.

– Bázel közelében él családjával, három gyermeke van. A digitális eszközök használatának egyensúlyát otthon meg tudják teremteni? Visszatérnek azok a hétköznapok, amelyek a gyermekkorát idézik? A beszélgetések és a zenehallgatás?

– Amint említettem, nem a digitális eszközökkel van a baj, hanem a gyermekek esetében a kevés szabadban töltött idővel. A gyerekeim főleg vidéken, Kaliforniában és Svájcban nőttek fel, így sok időt töltöttek a szabadban. Ennek ellenére szemüvegük nekik és nekem is van.

Mit csinál a szabadidejében?

– Matematikával foglalkozom és a csellómon játszom.

Névjegy
Dr. Roska Botond a Bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója, a Bázeli Egyetem Orvostudományi Karának professzora, a Friedrich Miescher Orvosi Kutatóintézet neurobiológiai kutatócsoportjának vezetője. Nemrégiben első magyarként megkapta a Bressler-díjat az általa kidolgozott látás-visszaállító terápiáért, az évről évre agykutatókat elismerő Alden Spencer-díjat a látás folyamatának a megértéséért, majd a Louis Jeantet-díjat (amelyet mint a Nobel-díj „előszobáját” is szoktak emlegetni) a kettő kombinációjáért.

Magyarország legmagasabb rangú kitüntetését a köztársasági elnök adományozza, a miniszterelnök előterjesztésére. A Szent István-rendet 1946-ban, a köztársaság kikiáltásakor szüntették meg, majd 2011-ben megújították. A neurobiológus professzor előtt megkapta többek között Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszó; Lámfalussy Sándor közgazdász, bankár, az „euró atyja”; Kertész Imre Nobel-díjas író; Rubik Ernő Kossuth- és állami díjas építészmérnök, feltaláló; Polgár Judit olimpiai bajnok nemzetközi sakknagymester; Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes; Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek; Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész, karmester; Demény Pál György demográfus.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.