A pataki diákok mindennapjai

„Elrendeljük, hogy nagyfényű sárospataki kollégiumunkban az ökonómus-nagydiák kötelessége legyen a következő: mindennap adjon jelet a reggeli felkelésére a kollégium lakóinak. Mégpedig télen-nyáron egyaránt hajnali háromkor húzza meg az ébresztő kisharang kötelét.”

Azért, ha ma végeznénk egy gyors közvélemény-kutatást a diákok között, akkor valószínűleg a tanítás 8 órai kezdetét a legtöbben korainak vélnék. Az éppen 400 évvel ezelőtt kiadott sárospataki szabályzatban a hajnali háromkor történő ébresztő a XVII. századi diá­koknak azonban teljesen természetesnek számított.

Az akkori ember sokkal jobban idomult a Nap járásához, sötétedés után hamar lefeküdtek – így a világítóeszközökkel is takarékoskodhattak –, és napkelte előtt ébredtek.

A takarékoskodáson kívül más magyarázata is volt a korai kelésnek: Aurora musis amica. Vagyis Auróra (a hajnal istennője), a tudományok barátja. Friss, kipihent fejjel mindenkinek könnyebben megy a tanulás.

Ennek megfelelően hajnali öt órakor kezdődött a tanítás, és 11 óráig tartott első körben, majd némi szünet után, amely alatt „pihenésképpen ének- és számtanórákat iktattak be”, délután egytől ismét tanórák zajlottak ötig. A heti munka alapján a legkiemelkedőbbek „aranykoronát”, a leggyengébben teljesítők szalmakoronát kaptak. Heti pihenőnapjuk a csütörtök volt, a vasárnap az istentiszteleten végzett szolgálat miatt nem számított szünnapnak.

Huszonkét lelkészből gályarab lett

A protestantizmus magyarországi megjelenése idején, 1531-ben nyitotta meg kapuit a pataki kollégium. Az intézmény főúri mecénások támogatásának köszönhetően működhetett, először Perényi Péter, majd I. Rákóczi György és felesége, Lórántffy Zsuzsanna voltak az iskola bőkezű támogatói. Ők gondoskodtak épületről, tanárokról, könyvtárról, nyomdáról, valamint szintén adakozásuknak köszönhetően tanulhattak itt tehetséges, ám vagyontalan fiatalok, és szintén ők tették lehetővé, hogy a diákok külföldön is tovább képezhessék magukat.

Sárospatak elsődleges feladata a lelkészképzés volt, nem véletlen, hogy az 1670-es években protestáns lelkészek ellen indított koncepciós eljárás során a 42 gályarabságra ítélt közül 22 Patakon tanult. A lelkészek mellett ugyanakkor fontos célul tűzték ki a protestáns értelmiségi réteg kinevelését.

A pataki tanárok kezdetben a wittenbergi egyetemen tanultak, ahol annak idején Luther Márton közzétette 95 pontját. A XVI. század végi pedagógusok inkább már a kálvinizmus egyik központjában, Heidelbergben képezték magukat. Ebben az időben két tanárt foglalkoztatott a pataki kollégium, az oktatásból az idősebb diákoknak is ki kellett venniük a részüket.

Tiltott a bosszúállás

Térjünk vissza a kollégium 1621. évi szabályaihoz, amelyek arról is gondoskodtak, hogyan kell a diákoknak az egyházi vagy világi elöljárókkal szemben viselkedni. Az alapvető tisztelet és engedelmesség megadásán túl „az utcákon vagy bármely helyen velük szembetalálkozva fövegüket levegyék és útjukból kitérjenek”.

Ám egy pataki diák nem is nézhetett ki akárhogyan: „A csapott süvegek viselésében tapasztalható éktelen ízléstelenségét szigorúan megtiltjuk; hason­lóan a török módra való nyiratkozást, ami a fejet förtelmesen elcsúfítja, a legsúlyosabb büntetéssel sújtjuk; általában meghagyjuk, hogy a státuskülönbség megtartása mellett a haj hátsó része vagy a fül közepéig érjen, vagy az egészet elfedje.”

Szobáikat kötelesek voltak tisztán tartani, titkos gyűléseknek azonban nem adhattak helyet. Viszálykodás, hangoskodás, fütyülés, egyéni bosszúállás szintúgy tiltottnak számított, továbbá szabadidejüket sem tölthették akárhogy:

„Labdajátékokon és más hasonlón kívül minden egyebet megtiltunk, nevezetesen a nyilazást, a birkózást, kővel való dobálózást és hasonlókat, amelyek a sérülés veszélyével járnak. Aki a nyilvánosan megengedett időn kívül, ebéd vagy vacsora után játszani merészel, azt érdeme szerint büntetjük meg.” Nem csak a testre, a lélekre veszélyt jelentő játékok sem voltak megengedettek:

„A kártya- és kockajátékot vagy más, tisztességtelen módon nyerészkedés vagy időtöltés végett történő játékokat szigorúan megtiltjuk, mivel a diákoknak sokkal nemesebb módon lehet és kell lelküket felüdíteniök.”

Pálcától a szamárpadig

Különösen érdekes mai szemmel, hogy büntették a törökök által meghonosított kávé fogyasztását. Ahogyan a dohányzást sem engedték, noha a debreceni református kollégiumban például utóbbit elnézték.

A fegyelmező eszközök között természetesen ott szerepelt a pálca, de volt, akire szamárfej álarcot tettek vagy leghátulra, a szamárpadba ültették. Szintén bevett módszernek számított a 10-20 soros memoriterek osztogatása azok számára, akik „nem tudnak viselkedni”.

Ha csorbul a kocsmáltatás joga

Patakon több diákmegmozdulás is ismert a XVII. századból. 1629-ben például sikeresen megbuktatták a tantárgyreformot, aminek folytán többet kellett volna tanulniuk, ezért egyszerűen nem jártak be az iskolába. Gyors sikerük valójában annak volt köszönhető, hogy a tanárok sem értettek egyet az új tanulmányi renddel. Ennél jóval nagyobb konfliktusokat okozott az, hogy az iskolának borkimérési joga volt, és így a város konkurenciája lett. Egyik évben ráadásul Rákóczi György a korábbiaknál nagyobb mennyiségű bort kívánt kiméretni, mire a város megpróbálta megakadályozni a kollégium borárusítását. A fiatalok ezt nem vették jó néven, a bevétel ugyanis a nagydiákok közösségét érintette, ezért fegyveresen kitörtek az intézményből, ám egyiküket lelőtték. A borkimérés és a kocsmáltatás joga később is zendülésekhez vezetett. A fiatalok többek között annak sem akartak engedni, hogy a bevételekből a tanárok is részesüljenek, ne csak a diákok.

A tiltások mellett kötelességeket is találni az egykori szabályzatban. A diákoknak kellett tűzifáról gondoskodniuk az intézmény számára, illetve az ablakok javításának, a kályha felújításának vagy a fűtő bérezésének a költségeit is közösen kellett állniuk.

A szigorú előírások azonban egyáltalán nem tántorították el Sárospatakról a diákokat. Egyrészt a korban teljesen átlagosnak mondhatóak, másrészt büszkeség volt pataki diáknak lenni. Az itt felnőtt fiatal legtöbbje igen sokat köszönhetett az intézménynek, az elsajátított tudásnak és szellemiségnek hála, komoly pozíció­kat töltöttek be a későbbiekben.