Alkoholba fulladt hírességek

Nem csak a gyenge emberek menekülnek az ital kínálta felejtésbe – állítja James Graham angol író, aki kultúrhistóriai könyvet publikált az alkoholizmus titkos történetéről. Számos hírességről derítette ki, hogy szesztestvérek voltak, közte olyanokról, akik feljutottak a hatalom csúcsára, mint például a makedón király, Nagy Sándor vagy az orosz Rettegett Iván. A művészek is gyakorta felöntöttek a garatra, becslések szerint az amerikai írók harmada lett alkoholista.

A májzsugorban elhunytak listáján dobogós helyet szereztek az irodalmárok. Hét Nobel-díjas tollforgató közül öt alkoholfüggő volt, az Oscar-díjas férfi filmszínészek közül minden harmadik. Jack London, Irwin Shaw, Hemingway kedvelte a szeszt, de a zeneszerző Beethoven is az itallal kábította magát. Miért nyúltak a pohárhoz? Graham szerint egyes alkoholisták nem gyengék, sőt kifejezetten erősnek látszanak, nagy teljesítményekre képesek, megszállottan törnek a sikerre és hatalomra. Mivel megnyerő karakterek és jól leplezik negatív tulajdonságaikat, jó ideig senkinek nem tűnik fel, hogy az ivás belső kényszerré vált náluk, és lassan belesüllyedtek az alkoholizmus mocsarába. A szenvedélybetegség pusztítja a testet és eltorzítja a személyiséget – de mindez nem ment fel senkit agresszív tettei felelőssége alól.

A történelem első ilyen ismert alakja a hódító Nagy Sándor, aki olykor merev részegre itta magát, más alkalommal pedig dührohamában tombolt. A szerző szerint VIII. Henrik király – aki nem csupán a feleségeitől szabadult meg, de több hívét is ártatlanul kivégeztette – szinte vedelte a bort, a sört és a gint. Beethoven felmenői közt több iszákos akadt, úgy tudni, a nagyanyja is az volt. Egyes életrajzírói szerint a zeneszerző gyakorta időzött a kocsmában, hogy ingerültségét és túlérzékenységét alkohollal csillapítsa. Hatalmas ivászatokat csapott Hemingway, Az öreg halász és a tenger írója, s ittas állapotában kötekedő lett. Mikor háborús sérülése miatt kórházba került, konyakosüveget őrizgetett a párnája alatt, a szekrényében pedig üres flaskák garmadáját tárolta – életmódja végül öngyilkosságba sodorta. Stílszerűen a vodka volt a kedvence Szergej Jeszenyin orosz költőnek, aki ezt írta: „Korhely vagyok, kópé és garázda.” Mindössze 30 évig élt, öt házasságot kötött és négy gyereket hagyott árván. Alkoholos delíriumban töltötte utolsó éveit, hivatalosan öngyilkos lett, mások szerint megrendezték a halálát. Raymond Chandle krimiíró szintén a piások táborát gyarapította. Így fogalmazott: „Az alkohol olyan, mint a szerelem. Az első csók varázslatos, a második meghitt, a harmadik megszokás.” A negyedikről, a lecsúszásról nem tett említést…

„A hatalommal való visszaélés a családban kezdődik” – állapítja meg Graham, aki szerint Adolf Hitleren is nyomot hagyott, hogy brutális, iszákos apja mellett nőtt fel. Alkoholista apa jutott Sztálinnak is, s ahogyan a grúzok közül számosan, a diktátor is nagyivónak számított.

Egyesek azt állítják, az alkohol is szerepet játszott abban, hogy Sztálin kegyetlenül bánt a saját családtagjaival – mint ahogyan a népével is.

Magyarokról nem íródott ilyen könyv, de dr. Zacher Gábor toxikológus azt jósolta: éveken belül nyolcszázezerről egymillióra nőhet hazánkban az alkoholisták száma. Évente 30 ezren halnak meg az iszákossággal összefüggő betegségek miatt. Több százezer család életét teszi tönkre az ivás. Mert lehet az illető híresség vagy hétköznapi ember, nehéz vele együtt élni, ha már a függőség dirigál…