Aradi özvegyek

AULICH LAJOS, a legidősebb tábornok – akinek katonai és hadügyminiszteri érdemeit még a hadbíró is méltatta – agglegény volt.

DAMJANICH JÁNOS csupán két évig élhetett boldog házasságban Csernovics Emíliával. A szerb származású fiatalok házassági szándéka sokáig reménytelennek tűnt, mert a 15 évvel idősebb százados kicsapongó és költekező életet élt, ezért Emília anyja ellenezte a frigyet. Damjanich szerb származása ellenére büszke volt magyarságára (házasságukban ő vezette be, hogy magyarul beszéljenek egymással), katonaként kiállt a magyar alkotmányos átalakulás mellett. A fogságban Emília látogatta férjét, ételt, italt, ruhát és könyveket vitt neki – és megígérte, hogy erős marad. A kivégzés után mély gyászba borult. Damjanich holttestét egy rokonuk, Csernovich Péter szerezte meg a hóhértól és temette el saját birtokán. Az 1850-es évek első felében Emília Makón, elzárkózva élt édesanyjával és Láhner György özvegyével, illetve annak kislányával. Az osztrák hatóság sokáig zaklatta a két asszonyt, akik kézimunkából próbálják magukat eltartani. (A kivégzés ugyanis vagyonelkobzással is járt; az aradi özvegyek megpróbálták visszaszerezni a családi örökséget, ám ezek a próbálkozások általában kudarcba fulladtak.) Emília családjára a város kiemelten figyelt, nem kellett például adózniuk. A kiegyezést követően Batthyány Lajos özvegyével, Zichy Antóniával létrehozták a Magyar Gazdaasszonyok Egyesületét, a nők helyzetén, iskolázottságán próbáltak javítani. Pénzt gyűjtöttek a rászorulóknak, és árvaházat nyitottak. Sissy többször felkereste az országos hírű jótékonysági szervezetet, de a két alapító asszony egyetlen alkalommal sem jelent meg…

DESSEWFFY ARISZTID 1849 júniusában jegyezte el Szinyei Merse Emmát, „a megye legszebb asszonyát” Eperjesen – amikor a (korábban megözvegyült) tábornok ott állomásozott –, majd július 5-én Pesten feleségül vette. Az újdonsült férj az oltártól rögvest a katonai táborba indult. Legközelebb szeptemberben látták egymást – már az aradi cellában. A férfi a siralomházban megkérte a szintén rab Máriássy János ezredest, hogy viselje gondját feleségének. Máriássyt is halálra ítélték később, azonban az ítéletet módosították 18 évi várfogságra. A honvédtiszt csak 1856-ban szabadult, és Szepes vármegyei birtokára, Harasztra vonult vissza gazdálkodni. Egy évvel később, ígérete szerint, elvette feleségül Emmát.

KISS ERNŐ altábornagy özvegyként halt meg. Fiatal tisztként 1825. július 26-án ismerkedett meg Balatonfüreden leendőbelijével, Szentgyörgyi Horváth Krisztinával, akinek tiszteletére édesapja bált rendezett – ez volt az első, azóta legendássá váló Anna-bál. Kiss egy év múlva kilépett a hadseregből, feleségül vette Krisztinát, és délvidéki birtokaira vonult vissza. A fiatal feleség azonban igen hamar elhunyt, és Kiss újra beállt a seregbe, később a magyar honvédséghez – emiatt kellett meghalnia.

KNÉZIC KÁROLY 1844-ben vette nőül Kapitány Katalint, aki a szabadságharc alatt nemzeti lelkesedésből is sok időt töltött együtt a férjével. Az aradi fogság alatt, amikor csak engedték, látogatta a tábornokot. A kivégzés után, bánatában hamar utána halt.

LÁHNER GYÖRGY az itáliai katonai szolgálata idején ismerkedett meg Lucia Conchettivel; a 44 éves férfi feleségül vette a 18 éves olasz lányt. Az asszony sok magyar családdal barátkozott össze, az aradi fogság idején nemcsak az urát, hanem éhező társait is ellátta. A kivégzés után Láhner holttestét is megvette a hóhértól Csernovich Péter, így őt is Damjanichcsal együtt temették el. Lucia visszaköltözött hazájába, de sokáig levelezett magyar barátaival.

LÁZÁR VILMOS 1844 augusztusában vette feleségül báró Reviczky Máriát, és az özvegyasszony három gyermekét sajátjaként nevelte. A fogságban nem látogathatta férjét, ettől Mária összeroskadt; amikor a férfit golyó által kivégezték, az asszony már betegen feküdt. Élete végéig ápolta az ezredes emlékét. Napjait nehezítette, hogy saját rokona, báró Reviczky József, volt honvédtiszt örökösödési pert indított ellene. Végül sikerült bizonyítani, hogy a férfi hamis papirossal akarta igazolni igazát.

LEININGEN-WESTERBUG KÁROLY 1845-ben vette feleségül Sissány Elízt. A 26 éves, német származású gróf azzal, hogy elvette egy gazdag család legifjabb lányát, magyar birtokos lett. A szabadságharc kitörésekor a magyar ügy mellett esküdött fel. Elíz öt évvel később újra férjhez ment, mégpedig Leiningen barátjához és bajtársához, gróf Bethlen Józsefhez.

NAGYSÁNDOR JÓZSEF tábornoknak és menyasszonyának, Schmidt Emmának a szabadságharc eseményei nem hagytak időt az egybekelésre. Emma a megtorlást követően visszavonultan élt, egészen 1853-ig, amikor férjhez ment a megözvegyült Klauzál Gáborhoz, a Batthyány-kormány miniszteréhez.

POELTENBERG JENŐ, a Galíciában állomásozó huszártiszt 1840-ben vette feleségül Paulina Kakowskát. A háromgyerekes asszony Bécsben könyörgött kegyelemért, hiába. Férje búcsúzásképen arra biztatta az asszonyt, hogy halála után házasodjon újra, de Paulina élete végéig gyászolta őt. A kiegyezés után megpróbálta felkutattatni férje földi maradványait, de az ásatások nem jártak sikerrel.

SCHWEIDEL JÓZSEF is Galíciában ismerkedett meg Domicella Bilinskával; 1827-ben fogadtak örök hűséget egymásnak. Az asszony később öt gyermekével Pesten kuncsorgott kegyelemért, vállalva számos megaláztatást is – eredménytelenül. A férfi a börtönben nem láthatta hitvesét. Özvegysége alatt egy tejgazdaság vezetéséből tartotta el családját.

TÖRÖK IGNÁC agglegényként várta ítéletét. Az 54 éves tábornok az utolsó éjszakáján egy francia hadmérnök szakkönyvét olvasta.

VÉCSEY KÁROLY bárót a kivégzés előtti napon meglátogathatta felesége, Duffaud Karolina. Az asszony egy barátnője segítségével megszerezte férje tetemét, és titokban eltemették. Élete végéig gyászolta. A kiegyezést követően a magyar kormány csak hosszas pereskedés árán, a vértanú halála után ötven(!) évvel ismerte el az özvegy és lánya jogait, és adta vissza Vécsey birtokait. Eddig tartott Karolina ereje, egy évvel később férje után ment...