A Rubik-kocka éppen negyven évvel ezelőtt indult világhódító útjára, vitathatatlan érdemeket szerezve feltalálójának, Rubik Ernőnek, egyben a magyarok kreativitását jellemezve-dicsérve. Ennek a történésnek szeretnénk adózni új, Képkocka címet viselő sorozatunkkal. Friss interjúalanyunk Forgács Attila, gasztropszichológus.

Az őserő és a vadhajtás egyben

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Esztárban születtem, a mostani keleti határ mentén, egy kis faluban. Ötéves koromig éltünk ott. Semmire sem emlékszem, bár alighanem ez volt az életem legmeghatározóbb korszaka. Akkor dőlt el minden. A legfontosabb őshatások úgy mozgatnak minket, hogy nem tudunk róluk. Ezt nevezik a pszi­cho­analitikusok tudattalannak.

– Példaképei voltak?

– Megannyi példaképem volt, van és lesz. Mindig is a pszichológia Led Zeppelinje, Jimmy Hendrixe, Varga Pistája, József Attilája, Rózsa Sándora, Kerouacja, Svejkje és miegymása szerettem volna lenni. A vadhajtás, az ösztönös, a precivilizációs őserő érdekel mindenben, magamban is.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Negyven éve nem iszom alkoholt. Nem valami önmegtartóztatás miatt, hanem egy Omega-koncert alkalmával az életem összes alkoholját megittam egyben. Apámat gyászoltam, aki 15 éves koromban halt meg. Mondjuk, ha vele beszélhetnék újra, meginnék egy pohár bort is.

– Mindenkiben megbízik?

– Mi, magyarok legendásan a világ egyik legbizalmatlanabb népe vagyunk. (Katona György, magyar származású gazdaságpszichológus dolgozta ki a világ számára azt a módszert, amivel a bizalom szintje mérhető.)

A bizalmatlanság és az ellenségeskedés a szív-érrendszeri halálozás legpontosabb lélektani meghatározója, állította Kopp Mária orvos-pszichológus professzornő a Magyar lelki állapot című kutatássorozatában. Magyarországon vezető halálok a szív-érrendszeri katasztrófa. A lakosság több mint fele szív-érrendszeri betegségbe (végül is a bizalmatlanságba) hal bele. Én is magyar vagyok.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– 1992-ben egy kiváló állapotú 13 éves Toyota lakóautót vettünk egy szeméttelepen, nem egészen 100 dollárért. Az első utunk New Yorkból Washingtonba vezetett. A mindenkori amerikai alelnök rezidenciájának szomszédjában parkoltunk le, hisz Amerika a szabadság hazája. Csupán egy rutinellenőrzésen kellett átesni.

Egy biztonsági őr körbeszagoltatta az autót a kutyájával, és kész is. De a kutya a motorház előtt következetesen leült, jelzett valamit. A lakóautó mögött éles fékcsikorgással rendőrautók zárták el az utat. Az utca két végét vashorgokkal zárták le. Széttett lábakkal, előrenyújtott kezekkel bilincseltek meg.

Hatalmas tömeg gyűlt össze az elzárt terület körül: sajtó, Washington Post, BBC, CNN, sima érdeklődők, bámészkodók, a környező nagykövetségek hivatalnokai, fényképező turisták. Az okos kis kutya két gyanús dologra hívhatta fel a figyelmet. Az egyik a kábítószer, a másik a robbanószer. Egyik és másik is elég kellemetlen vádpont alkalomadtán.

A kábítószer szagnyomai komolyan szóba jöhettek, mivel az autó előéletéről semmit sem lehetett tudni. Lehetett akár csempészautó a mexikói határon éveken keresztül. Az esetleges terrortámadás valószínűségét növelte, hogy éppen Dan Quavle alelnöknél járt az akkori elnök, az idősebb Bush. A vizsgálat kiderítette, hogy csepegett a fagyállóvíz, amiben glicerin is található.

A glicerinből pedig – igény esetén – remek robbanószert lehet előállítani. Mivel ebben az esetben nem erről volt szó, Amerika elnöke és alelnöke előbújhatott az óvóhelyről, mi pe­dig továbbállhattunk. Egy pillanatra így állította meg a történelmet egy okos kis kutya.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Mivel a reinkarnáció ma még nem biztos, vagy ha mégis, nincs garancia arra, hogy mivé születünk újjá, úgy döntöttem, még ebben az életben minden leszek, ami csak lehetek. Voltam táviratkihordó, építettem autópályát, voltam katona, élelmiszer-laboráns, pincér, könyvtáros, újságíró, gyermek, majd szülő, sportoló, műtőssegéd, taxisofőr, pszichoterapeuta, piackutató, ünnepelt tanár, megalázott tanár, óvodaszökevény, turista, tévedésből félórára rab Washingtonban… Minden szeretnék lenni, ami még nem voltam!

– Gyűjt valamit?

– Több mint 1200 fogyókúrareklámot gyűjtöttem eddig. Azért érdekesek, mert mind azt állítja, hogy le tud fogyasztani, miközben a járványtani vizsgálatok azt jelzik, hogy valójában egyik sem. Egyre többen, egyre inkább és egyre fiatalabban híznak el. Mi, magyarok Európa legkövérebb népévé ettük magunkat mára. A fogyó­kú­ra-hir­detés a kollektív szemfényvesztés egyik kreatív csúcsterméke.

Az őserő és a vadhajtás egyben

Forgács Attila gasztropszichológus. Fotó: Kállai Márton

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Érettségit követően kerékpárral mentünk Debrecenből a Balatonra az osztálytársaimmal. Árokparton, szalmakazalban aludtunk, meg ahol ránk mosolygott a hold (olykor a nap). Nem volt pénzünk, éhesek voltunk, fiatalok, vadak és szabadok.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– A kirakott Rubik-kocka számomra túlságosan egyszínű, katonás. Az összekevert, minden színű kocka az én világom!

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Mi, magyarok – szerencsére – mindent egy kicsit másképpen látunk és csinálunk, mint mások. Hátrafelé nyilazunk, furcsa keleti ködökből érkeztünk Európa szívébe, ahol termálvizeken ülünk, habár az utolsó félezer év összes csatájában mi húztuk a rövidebbet, utoljára lépünk be a forgóajtóba, de elsőként szállunk ki, mégis panaszkodunk, sírva vigadunk, ellenben minden idegen hatalmat túlélünk, kivéve magunkat.

Amióta vannak öngyilkossági statisztikák, mindig a világ élvonalához tartoztunk az önmegsemmisítésben. Mi vagyunk a vadhajtás…

Forgács Attila gasztropszichológus, szociálpszichológus, klinikai szakpszichológus. A Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense. Az Evés lélektana című könyve sikerkönyv, azonos című előadásait telt házzal tartja országszerte.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.