Egy légtérben vagy külön szobákban?

Magyarországon elsőként a multinacionális cégek alkalmazták a más országokban már meghonosodott gyakorlatot, az open office-t, vagyis a nyitott terű irodákat. A cégvezetők azt remélték, hogy így hatékonyabb lesz a dolgozók közötti együttműködés, nagyobb a vállalat iránti elköteleződés.

Ország-világBiczó Henriett2019. 12. 17. kedd2019. 12. 17.
Egy légtérben vagy külön szobákban?

Ehhez képest nemzetközi felmérések szerint az irodai dolgozók 90 százalékának nem jön be a multis munkakörnyezet, ráadásul hatékony munkavégzésről sem nagyon lehet beszélni. A nyitott térben dolgozó irodisták termelékenysége 15 százalékkal rosszabb a hagyományos módon dolgozó társaikhoz hasonlítva.

Hajlamosabbak a koncentrációs zavarra, nagyobb eséllyel betegednek meg. Az egyterű irodákban dolgozók jellemzően a zajra panaszkodnak, átjáróháznak érzik a munkahelyüket, kevésnek tartják a személyes teret, hiszen túl közel ülnek egymáshoz.

Sokan idegenkednek attól is, hogy mások láthassák a számítógépük monitorját, pedig a nyitott térben erre elég nagy az esély.

A magyar munkavállalók sem gondolkoznak másképpen: az ­Of­­fi­s­even munkahely-ergonómiai portál nyár eleji felmérése szerint a megkérdezettek mindössze öt százaléka dolgozna önszántából ilyen irodában.

Miközben lassan annak is örülhetnek, ha egyáltalán saját asztaluk van, mert egyes vállalatoknál a hot desking sem ritka: a dolgozóknak nincs saját, fix asztaluk, annál dolgoznak, amelyik ép­pen szabad.

Áldozat árán is...

Heti +1 nap home office-ért (otthoni munkavégzésért) a megkérdezettek egyharmada 5 százalékot, míg 15 százalékuk akár 10 százalékot is engedne a fizetéséből. A válaszadók ötöde eleve nem menne olyan céghez dolgozni, ahol nincs lehetőség otthoni munkavégzésre. (Forrás: Big Office Day)

– Pályakezdő korom óta, 14 éve nyitott terű irodában dolgozom, mondhatnám azt is, ebben szocializálódtam – meséli Eszter, aki egy multinacionális cégnél könyvelő. A munkahelye az egyik évben elnyerte Az Év Irodaháza címet, így gondolhatnánk, a legideálisabb kör­nyezetben tölti a napját.

– Mint­egy 60 ember van egy térben, már az is elég, ha csak a fele telefonál, beszél egyszerre. Esélytelen, hogy az ember csendben dolgozzon, s akad néhány kolléga, aki a magánéleti telefonjait is meglehetősen harsányan intézi.

Az egyterű irodákban dolgozók jellemzően a zajra panaszkodnak...

Időnként nekünk kínos, hogy belelátunk az életükbe, hogyan nevelik a gyereküket, milyen konfliktusuk támadt a párjukkal. Miért nem szólunk nekik? Kerüljük az összezördülést. Én gyakran dolgozom fülhallgatóval, inkább zenét hallgatok, csak ne halljam a többieket.

Ha engem hívnak, általában nem veszem fel a telefont, hanem kimegyek az utcára, és onnan hívom vissza az illetőt. Azt viszont már képtelenség megoldani, hogy ne legyek több tucat szempár látóterében, ne lássák a kollégáim a számítógépemen, hogy éppen min és hogyan dolgozom.

Mintha állandó kontroll alatt lennék. Másokat is zavar ez a környezet, többen reggel a hivatalos munkaidő előtt kezdenek dolgozni, amikor még kevesebben vannak bent. Én általában később megyek a munkahelyemre és este tovább maradok.

Ha valaki elkap egy vírust, biztos, hogy előbb-utóbb mindenki megbetegszik. Persze van jó oldala is annak, hogy nem vagyunk messze egymástól: könnyebb össze-dolgozni. Szívesen kipróbálnám, milyen normál méretű irodahelyiségben dolgozni, de az biztos, hogy az irodám ajtaját mindenki előtt nyitva hagynám.

Az Offiseven felméréséből kiderül, hogy a kérdőívet kitöltők: - 44,6 százaléka kedve szerint választana, hogy a nap különböző szakaszaiban hogyan, milyen környezetben dolgozik; - 30,4 százaléka csendben szeretné végezni a munkáját; - 13,5 százaléka értékeli, ha színes a munkakörnyezete; - 6,2 százaléka inkább a letisztult, fekete/fehér/szürke miliőt részesíti előnyben; - 5,3 százaléka szeret nyüzsgésben, zajban tevékenykedni.

 

Ezek is érdekelhetnek