Jiří Menzel 1938-ban született egy újságíró és egy varrónő gyerekeként. Színházi rendezőnek készült, de nem vették fel, így került a filmes pályára.
A nagy cseh író, Bohumil Hrabal novellái alapján készült az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok, amely Milos forgalmista férfivá érését és háborús hőssé válását erotikus tréfával, szatírával vegyítve mesélte el, és 1967-ben megkapta az Oscar-díjat. Hrabal-regény szolgált a Hóvirágünnep című filmjéhez és az 1980-as Sörgyári capriccio alapjául is.
Bár Menzel más cseh írók műveihez is hozzányúlt, egyértelműen Hrabal írásaival azonosult. A filmjeiben sikerült ugyanazzal a groteszk és elnéző humorral ábrázolni az embereket, ahogy azokat az író is elképzelte.
Jómagam kétszer találkoztam Menzellel Prágában. Az első interjút a Filmkultúra számára készítettem, s bizony, nagy újságírói tapasztalatot szereztem akkor. Menzel ugyanis az első tíz-tizenöt gondosan felépített kérdésemre igennel vagy nemmel válaszolt, így kínosan telt az idő.
Aztán megkérdeztem tőle, hogy elkövettem-e valami hibát, mire azt válaszolta: „Ön ragaszkodik a kérdéseihez, én pedig egészen másról szeretnék beszélni.” Így történhetett, hogy onnantól a sikerekről, a nőkről és a világ legdrágább zoknimosóiról, a feleségekről beszélgettünk…
Aztán a második interjúnál, 1994-ben a prágai Vinohrady Színház kávézójában megkérdeztem tőle: Mit jelent az ön számára Hrabal? Azt felelte: „A Jóistenkét. Nagy szerencse és boldogság, hogy megismerhettem. Ugyanazért szeretem, amiért Csehovot és Maupassant-t. Benne is olyan irodalom van, mint azokban, és ráadásul személyesen ismerem őt. Számomra ő jóformán egy idősebb báty, s ez életem nagy szerencséje.”
Ismert Menzel Az én kis falum című filmje is a magyarok előtt, amelyben rendkívüli alakítást nyújtott Otik szerepében Bán János. Menzel 2007-ben megfilmesíthette Hrabal talán legfontosabb regényét, az Őfelsége pincére voltamot. A cseh újhullám ikonikus rendezője távozott most közülünk.
