Bármennyire meglepően is hangzik, alig esett szét az Osztrák–Magyar Monarchia, Ausztria területeket követelt Magyarországtól, méghozzá egy 1463. évi megállapodásra hivatkozva. Ekkor történt ugyanis, hogy Hunyadi Mátyás 80 ezer aranykorona, valamint a III. Frigyes által évek óta megszállva tartott nyugat-magyarországi területek fejében visszaszerezte a Szent Koronát.
A csaknem 400 éves bécsújhelyi békére hivatkozva formált igényt Ausztria négy vármegyénk részeinek elcsatolására, az általuk Burgenlandnak nevezett területre az első világháborút követően.
A béketárgyalásokon német Nyugat-Magyarországnak is nevezett területet az antant azért is ítélte Ausztriának, hogy ezzel is gátolják a csehszlovák–délszláv korridor megvalósulását, továbbá kárpótolni akarták a sógorokat az Anschluss tilalmáért.
Mi az a Rongyos Gárda?
Aztán 1921-ben váratlan fordulat történt. Hazánk épp elkezdte átadni az Ausztriának ítélt területeket, amikor a Rongyos Gárda váratlanul bevonult a vidékre. A Prónay Pál és Héjjas Iván önkénteseiből álló félkatonai alakulat (első világháborút megjárt tisztek, a Székely Hadosztály maradványai, napszámosok, diákok) Ágfalvánál 1921. szeptember 21-én győzelmet arattak az osztrák csendőrök felett, és kiszorították őket a térségből. Ahelyett, hogy október 3-án megkapta volna Ausztria az Őrvidéket, Prónayék 4-én kikiáltottak egy új államot, a Lajtabánságot.
Az oldalt felhajtott, kokárdás búr kalapot viselő Rongyos Gárda akciója kapóra jött Horthy kormányzónak, valamint Bethlen Istvánnak és kormányának. A miniszterelnök értésére adta az antanthatalmaknak, hogy abban az esetben szerelteti le a szabadcsapatokat, ha népszavazást írnak ki a terület egy részének hovatartozásáról. Javaslatát végül elfogadták, és kihirdették a népszavazást Sopronban és a környező nyolc településen.
Plakátok hosszú sora őrzi a veszteség, a csalódás és a küzdelem emlékét…
Csakhogy ekkor újabb fordulatot vettek az események: IV. Károly ismét Magyarországra jött, és sereget toborzott, hogy átvegye a hatalmat. Hiába volt Bethlen királypárti, korántsem tartotta időszerűnek a kérdés rendezését. Jugoszlávia és Csehszlovákia rögtön mozgósította csapatait, Ausztria fel akarta mondani a népszavazásról szóló egyezséget a visszatérési kísérletre hivatkozva. Bethlen gyorsan intézkedett. Azonnal jelezte a nagyhatalmaknak, hogy elutasítja a Habsburg-restaurációt, a kormányzóval mozgósították a hadsereget – könnyű győzelmet arattak Budaörsnél a király felett –, majd megszavaztatta a parlamenttel a Habsburg-ház trónfosztását.
Elgondolkodtató
„A szlovákok, a rutének, a szepesi meg erdélyi szászok és a bácskai meg bánáti németek – éppúgy, mint később Sopron német nyelvű lakossága – túlnyomó többségükben kétségtelenül Magyarország mellett szavaztak volna, ha erre nekik alkalmat adnak” – írta Horthy Miklós az Emlékirataim című művében. A feltételezést más tények is alátámasztják.
Az első világháború utáni népszavazások ugyanis felülírták az etnikai elvet. Karintia egy része voksolhatott hovatartozásáról (1920), és a kétharmad részben szlovének (vendek) által lakott régió a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság helyett Ausztria mellett döntött.
A versailles-i béke értelmében Kelet-Poroszországban is népszavazást kellett kiírni a terület hovatartozásának kérdéséről, és a lakosok elsöprő többsége Németország mellett döntött. Igen sok lengyel szavazott a Németországtól elvágott Kelet-Poroszország mellett az újjáalakult Lengyelország ellenében (1920). Felső-Sziléziában ugyancsak szép számmal szavaztak a lengyelek a Németországban való maradásra (1921).
Ausztria! Fuss innen!
A soproni népszavazásnak így már semmi sem állta útját. 1921 decemberében mintegy 200 francia, angol és olasz katona érkezett Sopronba és környékére, hogy lebonyolítsák a népszavazást. A. F. I. feliratú karszalagot viseltek, ami a felügyelő antanthatalmak francia kezdőbetűiből állt (Angleterre, France, Italie), a soproniak azonban inkább azt olvasták ki belőle, hogy: Ausztria! Fuss innen!
December 14-én Sopron, 15-én Brennbergbánya, 16-án pedig Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva népe voksolhatott. A szavazás alkalmával a polgárok két színes lapot és egy borítékot kaptak. Aki Magyarországra kívánt szavazni, annak a kék lapot épen, a sárgát eltépve kellett a borítékba helyeznie. Amíg a kék papír vékony volt, addig a sárga vastag kartonból készült: segítette ez a látássérülteket és az „exit poll”-készítőket is.
A terület vegyes lakosságát jelzi, hogy a szavazólapok magyar, német és horvát felirattal voltak ellátva. Voksolásra azok a 20. évüket betöltött férfiak és nők voltak jogosultak, akik e területen születtek, vagy 1918. december 31. óta ott laktak. A részvételi arány igen magas volt, a mintegy 27 ezer szavazásra jogosultból több mint 24 ezer vett részt a népszavazáson.
A hűség napja
A végeredményt a javarészt német ajkú soproniak döntötték el: Sopron és a környező nyolc település 65 százaléka Magyarország mellett tette le a voksát. A vegyes lakosságú terület hazafisága sokat nyomott a latban, ahogyan mondták, Sopronban még „a nyelvet nem ismerő is matyarnak mondta magát”.
A véleményét egyértelműen kinyilvánító területet az antant képviselői hivatalosan 1922. január 1-jén adták át Magyarországnak. A nemzetgyűlés a népszavazás emlékét törvénybe iktatta, és Sopronnak a Civitas fidelissima (Leghűségesebb város) címet adományozta. A kormány 2001-ben december 14-ét a hűség napjává nyilvánította, Sopronban hagyományosan december 14-én adják át a város legrangosabb kitüntetéseit.
