A szervátültetés a végstádiumú szervelégtelenségben szenvedő betegek számára az utolsó reménysugár. Halottak napja közeledtével emlékezzünk azokra az elhunytakra, akiknek sokan köszönhetik új életüket.

„Hogy ezáltal mások élhessenek” – A szervátültetés

– Az életmentő szervátültetésekhez egészséges szervekre van szükség, ezt mindenki tudja. Arra viszont már ritkábban gondolunk – és még ritkábban rendelkezünk róla –, hogy mi történjen a szerveinkkel a halálunk után. Pedig fontos kérdés ez, amiről nem szoktunk beszélni, holott kellene.

Hazánkban a szervadományozásra vonatkozóan a feltételezett beleegyezés elve érvényesül, vagyis, ha valaki életében írásban nem tiltakozott az ellen, hogy a szerveit halála esetén szervátültetésre használják, akkor beleegyezését kell vélelmezni. Ezt a beleegyező döntést azonban életünkben nekünk magunknak meg kellene erősítenünk.

Pontosabban: ez nem csupán egy lehetőség, hanem a személyes felelősségünk is, amellyel halálunk esetén gyászoló szeretteink terhét megkönnyítjük. Beszéljünk tehát erről a családban. Ha ismerjük szeretteinknek a szervdonációra vonatkozó végakaratát, azt tisztelnünk és képviselnünk kell – biztat a tudatos hozzáállás kialakítására dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója.

Drámai pillanatokat él át a család, amikor a hozzátartozójukról kimondják az orvosok: beállt az agyhalál. Hiszen a monitor azt mutatja, hogy még dobog a szíve, van pulzusa, vérnyomása! Gyakran azért utasítják el a szervadományozás gondolatát, mert nincsenek tisztában vele, mit is jelent ez a végső diagnózis.

– Sokan nem tudják, hogy az agyhalál egyenlő az egyén halálával. Ilyenkor az agy összes működése végérvényesen és visszafordíthatatlanul megszűnik, amit az intenzív osztályon dolgozó orvosok rendkívüli pontossággal állapítanak meg. Azért fontos erről beszélni, mert az agyhalottat mesterségesen lélegeztetik, egy ideig még dobog a szíve, ami az élet illúzióját keltheti. Az agynak a szervek összehangolt működéséért, a külvilággal való kapcsolattartásáért felelős részét agytörzsnek nevezzük.

Ha az agytörzs elpusztul, a szív ugyan még pumpálja a vért a test többi részébe, ám az agyhalott önálló légzésre többé már nem képes. Egy ideig fenntartható a vérkeringés, s ezáltal az agy kivételével a többi szerv működése megoldható. Ebben a periódusban műthetőek ki a szervek az elhunytból – magyarázza a transzplantációs igazgató.

Az agyhalál megállapításához 12 órás megfigyelési időt ír elő a jogszabály (másodlagos agykárosodás esetén ez 72 óra). Eközben a potenciális donor keringést támogató gyógyszereket kap, hogy ne szűnjön meg a szívműködése. Ha sikerül fenntartani a keringést, az átültethető szervekkel – a vesékkel, a szívvel, a májjal, a hasnyálmiriggyel és a tüdővel – akár hat krónikus beteg ember életét is meg lehet menteni.

Fontos cél, hogy egyetlen donor, donációra alkalmas szerv se vesszen el, ugyanakkor ne jelentsen fertőzésveszélyt maga a transzplantáció. Fotó: Szabad Föld Archívum

A szervek eltávolítása speciális ismeretet, tapasztalatot igényel. Ezt a típusú gyakorlati képzést kizárólag transzplantációs centrumokban sajátíthatják el a sebészek, akik egyébként más sebészeti feladatokat is ellátnak. Azok a mellkas­sebészek például, akik tü­dő­transz­plantációt végeznek, kiemelkedő szerepet vállalnak az onkológiai tüdősebészetben is. Kitűnő orvosaink vannak a transzplantáció területén. Ismerik őket nemzetközi színtéren is, dolgozhatnának bárhol Európában, néha meg is teszik. Akik erre a hivatásra készülnek, általában rövid külföldi tanulmányútra mennek, aztán hazajönnek, s itthon folytatják a munká­jukat.

– A szervkivételi riadók szervezése, valamint az Eurotransplantból – tehát külföldről – a magyar betegek részére érkező donorszerv-felajánlások szervezése az OVSZ Szervkoordinációs Iroda elsődleges feladata. A mi dolgunk pontos, strukturált módon adatokat gyűjteni a donorokról, a szervekről, tartani a kapcsolatot a szervkivételt végző transzplantációs centrumok és a donorkórházak között.

A háttérben persze számos laboratórium is dolgozik, ahol elvégzik a vércsoport-meghatározást, a speciális immunológiai, immun­genetikai vizsgálatokat, kiszűrik a fertőző betegségeket, hogy immunológiai szempontból a donorhoz – a szervet adóhoz – a leginkább hasonló típusú recipienseket – a szervet befogadókat – találhassuk meg – enged bepillantást munkájukba dr. Mihály Sándor.

– Miután az intenzív osztályon a páciensnél észlelik az agyhalál jeleit, telefonon értesítenek bennünket a potenciális donorról, és kezdetét veszi az a folyamat, amely a tavalyi átlagadatok alapján az első telefonhívástól a szervkivétel kezdetéig mintegy 24 órán át tart. Ha a hívás történetesen egy európai nagyvárosból érkezik, miszerint van ott egy olyan donorszív, amit első helyen magyar páciens kaphat, mi azonnal értesítjük a beteget várólistára helyező központot, ahol ellenőrzik, hogy az adott szerv valóban megfelel-e neki, s készen áll-e a beavatkozásra.

Fél órán belül válaszolni kell a hívásra, majd két órával később felszáll egy repülőgép a Liszt Ferenc repülőtérről, fedélzetén a magyar szívsebészekkel, a műtősnővel és a koordinátorunkkal, s elrepülnek, hogy kivegyék a donorszívet, majd négy órán belül beültessék az itthoni betegbe. Mindez tökéletes összefogást, a kórházak részéről nagyfokú elkötelezettséget igényel. A donorjelentésben kiválóan együttműködő kórházaknak is köszönhető egyebek között, hogy európai szinten is megállja a helyét a donációs aktivitás és a honfitársainkra vetített donorszám.

Az új típusú koronavírus-járvány miatt Európa-szerte csökkent a szervátültetések száma, elsősorban azokban az államokban – Olasz- és Spanyolország, Belgium –, ahol már az első hullám idején is súlyos egészségügyi kapacitásproblémákkal kellett szembenézni. Hazánkban az első hullám időszakában még nem voltak olyan mértékben leterhelve az intenzív osztályok, hogy az akadályozta volna a donációs tevékenységet.

Most viszont egyre több lélegeztetést, intenzív ellátást – egyáltalán: kórházi ellátást – igénylő beteg van, ami ránk is többletfeladatokat ró. Fontos cél, hogy egyetlen donor, donációra alkalmas szerv se vesszen el, ugyanakkor ne jelentsen fertőzésveszélyt maga a transzplantáció. Azaz ne vigyük át a Covid–19-et a recipiensbe, akinek a műtét után a beültetett szerv kilökődésének megakadályozása céljából olyan gyógyszereket kell szednie, amelyek gyengítik az immunrendszerét, tehát számára minden fertőző kór fokozott kockázatot jelent.

Transzplantáció esetén a donorokat eddig is számos betegségre szűrték, ami most kiegészült a koronavírussal. Ugyanakkor a kórházi személyzetet is védenünk kell, hogy legyen, aki ellássa a betegeinket – fűzi hozzá Mihály Sándor.

Idén nyáron, június 17-én végezték el hazánkban a tizenegy-ezredik szervátültetést. Az emberiség ősi álma volt, hogy a nem gyógyítható beteg szervet eltávolíthassuk és egészséges szerv beültetésével pótolhassuk.

A szerv­transz­plantációval ez az álom valósággá vált. II. János Pál pápa nyilatkozta 1991-ben Rómában, az Európai Transz­plantációs Társaság első nemzetközi kongresszusán: „A szerv­átültetés bevezetésével, mely a vérátömlesztéssel kezdődött, az emberiség módot talált arra, hogy önmaga vérét és testét adja, hogy ezáltal mások élhessenek.”

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.