Két, egymással szervesen összefüggő politikai játszma határozza meg a következő években az Európai Unió tagországaiban élő mintegy 20 millió, közvetlenül a mezőgazdasággal foglalkozó ember életét. Az egyik az Egyesült Királyság kiválása, a másik az új uniós vezetés felállása és elhúzódva kezdődő munkája.

Hogyan alakul az uniós agrárpolitika?

Tudjuk, minden a pénzről szól, ám most, 2019 novemberének közepén még semmi sem biztos, holott az uniós agrárpolitika jövőjét meghatározó összegről beszélünk. A közösség vezetőinek, szakpolitikusainak már régóta azon kellene vitázniuk, hogy milyen részfeladatokra mennyit és milyen feltételek mellett lehet majd felhasználni 2020 után.

Ugyanis ekkortól kezdődne az új hétéves uniós költségvetés. Ehelyett még nem tudjuk, mekkora lesz a keret, nemhogy azt, hogy miféle elvek, a mostanihoz képest milyen változások mentén lehet majd felhasználni az eurómilliárdokat.

Ez nagyon nem jó, mert mondhatni, nincs másik olyan stratégiai ágazat Európában, amely ennyire ki lenne szolgáltatva a politikának, mint a mezőgazdaság. A közösségi és a tagországi szintű politika meghatározó mértékben alakítja a földművesek, állattartók, kertészek és a családjaik életét.

Ahelyett, hogy a gazdálkodók, az agráriumot irányítók már azt tanulmányoznák, milyen újdonságokra kell felkészülni, az új feltételeknek miként tudnak úgy megfelelni, hogy jól járjanak, ma azt látják, hogy az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból történő kilépése újabb és újabb kanyarokat vesz, és semmi sem biztos.

Most tehát úgy tűnik, hogy 2020 ősze előtt nem lehet elkészülni az új Közös Agrárpolitikával…

Pedig e folyamat szervesen meghatározza, valószínűleg egy ideig még meg is bénítja az EU döntéshozó képességét. S nem mellesleg: más ügyek miatt az unió „kormánya”, az EU Bizottsága sem tudott még felállni, amire talán az év végéig sor kerül.

Azaz érdemi munkát már képtelen lesz végezni ebben az évben. Ez akár két évvel is eltolja az új Közös Agrárpolitika véglegesítését, a részletek kidolgozását, amelyhez majd nemzeti, illetve gazdálkodói szinten alkalmazkodni kell.

Mert ami az utóbbi három évben történt, az úgy tűnik, szinte teljesen felesleges munka volt, akár elölről is kezdhetik az egyezkedést, a huzavonát az EU költségvetéséről, annak agrárfejezete részleteiről.

Már csak azért is, mert az eddigi gondolatok egyértelműen rosszabb feltételeket szabnának a később csatlakozott, szegényebb országoknak. (Főként igaz ez, ha az elmaradott térségek felzárkózását szolgáló kohéziós alapok eddigi és jövőbeni szintjét hasonlítjuk össze, s ezt is hozzávesszük az agrár- és vidékfejlesztési támogatások mérséklési tervéhez.)

A nézetkülönbségek még nagyon nagyok a tagországok között. Addig nem lesz új uniós költségvetés, amíg nincs Bizottság, amelyben még legalább három poszt bizonytalan. Továbbá az elhúzódó brit kiválás miatt úgy áll fel a testület, hogy abban lesz egy brit biztos is, aki majd leköszön, ha Nagy-Britannia kilép.

Vajon mit jelent majd a britek munkája, szavazata, hiszen mindenki tudja, hogy csak átmeneti a tagságuk?

Most tehát úgy tűnik, hogy 2020 ősze előtt nem lehet elkészülni az új Közös Agrárpolitikával, hiszen részletes szabályainak kidolgozásához, tagországi megfeleltetéséhez legalább egy év kell. Így talán 2022-től lehet majd normális menetrend szerint gazdálkodni az Európai Unióban.

Addig átmeneti időszakot hirdetnek, de ennek a feltételeit is csak mostanában kezdik kidolgozni-alakítani az unió döntéshozó szervei.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.