Hollywood nagyjainak adott valaha otthont

Mátészalka neve bizony nem csengett túl jól a múlt rendszerben a szabolcsi, szatmári munkásokat a fővárosba szállító fekete vonatok, no meg a „Mátészalka gyászba’ van, Gacsaj Pesta halva van” kezdetű komor dal miatt sem. A nehéz kezdetről Cservenyák László vélekedik így, a Szatmári Múzeum igazgatója, aki a koronavírus fenyegetése idején egyedül tart ügyeletet a múzeum épületében.

– Főiskolára Nyíregyházára jártam, aztán Debrecenben voltam egyetemista, s akkoriban vagy később, már muzeológusként, ha bárhová mentem, azt tapasztaltam, hogy Mátészalkának nagyon rossz híre van. Akkor eltökéltem, hogy ezen az imázson, a fekete vonat legendáján valahogy változtatni kellene.

– A „fekete vonat” az építőipari munkásokat Budapestre szállító zajos, balhés vonat volt, s a „Mátészalka gyászba’ van”-t mindenki ismeri. Honnét is ered? – kérdezem tőle telefonon.

– Ez a sor egy gyönyörű népballada része. „Mátészalka gyászban van, Gacsaj Pesta halva van.” A ballada népszerűségéhez hozzátett a Ludas Matyi című film is, hiszen Döbrögi uraság ezt húzatja a cigányokkal, amikor a nagykállói megyegyűlésre indul. Persze azt is helyre kellett tenni, hogy miért is voltunk mi gyászban.

Gacsaj Pesta a város jó kiállású, stramm legénye volt, hatalmas férfierővel, és rajongtak érte a mátészalkai lányok és asszonyok. És ennek a történetnek a vége az, hogy meglesik és leszúrják, a lányok pedig siratják Pestát. Ezért vagyunk mi gyászban, amire büszkék is vagyunk. És egyébként ennek a folytatása a mi drága jó Tony Curtisunk is, aki hasonló vérvonalat képvisel...

Mielőtt elárulnám, hogy hogyan kerül Tony Curtis Mátészalkára, annyit elébe kell illeszteni, hogy az elmúlt tíz évben a múzeumba érkezők a csoportos látogatásokon Cservenyák Lászlótól megismerhették a város igaz történetét. Amikor a tárlatvezetéseket azzal kezdte a csoportoknak, hogy üdvözlöm önöket a fény városában és Hollywood bölcsőjéből, mindig tágra nyílt szemmel és tátott szájjal néztek rá. De hamar megtudták az igazságot…

Leginkább az adott okot a „fény városa” elnevezésre, hogy Mátészalkán a mai Magyarország területét nézve elsőként – 1888-ban, a New York-ival egy időben – létesült elektromos közvilágítás, és az első villamosított lakóház is itt található.

Állítólag Schwartz Mór az 1880-as párizsi világkiállításon látta meg a kor egyik legjelentősebb vívmányát, az áramfejlesztő dinamót; 1882-ben Svédországban meg is vásárolta az eszközt, amellyel a mátészalkai gyártelep belső céljaira, majd az egyik utcában villamos áramot fejlesztettek.

Az, hogy Tony Curtis amerikai színész szülei Mátészalkáról vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba, már a múlt század második felében is köztudomású volt. Mégis szenzációnak bizonyult, amikor a világhírű színész 1985-ben, majd 1988-ban megjelent a városban.

Tony Curtis, a hollywoodi sztár szülei, Schwartz Manó (Emanuel Schwartz) és Klein Ilona (Helen Klein) magyar származású zsidók voltak, akik Mátészalkáról New Yorkba emigráltak. Tony Curtis Bernard Schwartz (Schwartz Bernát) néven született, és hatéves koráig csak magyarul beszélt. Édesapja szabóként kereste a kenyerét a tengerentúlon. Tony Curtis 1943-ban, 18 éves korában bevonult a haditengerészethez, majd a háború után színészként folytatta pályafutását. Remek humora miatt főként vígjátékokban szerepelt.

Autóval, elegáns dzsekiben, westernkalapban érkezett. „Csak édesanyja meséiben, apja elbeszéléseiben ködlött fel néha a »nagy víz« mögötti tenyérnyi ország képe, s abban egy nehezen kimondható helységnév: Mátészalka” – olvasható a Kelet-Magyarország 1985-ös tudósításában.

„Szülei emlékét jött keresni és felidézni. Az akkori tanácsháza szinte valamennyi dolgozója felsorakozott a nagy vendég fogadására. Előállt a négylovas hintó, s (a színész) az ujjongó tömeg ovációja közepette a kocsis mellől, a bakról integetett hódolóinak. Az apai ház ott volt a Kossuth utca végén.

A zsinagógába Tony Curtis már csak egyedül akart belépni. Azt is kérte, hogy este, amikor már kihaltak az utcák, hadd bolyongjon kicsit a városban. Sokáig tartotta magát a hír, hogy egy zsák pénzt is hozott, s abból újítják majd fel a roskadozó zsinagógát” – olvasható Pénzes Ottó mátészalkai tanár visszaemlékezésében.

Ráadásul Hollywoodot is egy Mátészalka környékéről származó ember alapította! – Egy helyi értelmiségi, Nyéki Károly helytörténész kutatásaiban derült fény Zukor Adolf személyére, aki 1873-ban a Zemplén vármegyei Ricsén született, az USA-ban producer, majd a világhírű filmgyártó vállalat, a Paramount Pictures Corporation elnöke lett – tudom meg Cservenyák Lászlótól.

– És Zukor Adolf is visszajött ide?

– Nem, de ő sem felejtkezett meg Mátészalkáról. Amikor filmcézárként Budapesten járt, egykori tanítóját, Rosenberg tanító urat Budapestre vitette, és megkérdezte, hogy miben segíthet neki. A tanító a lánya házasításához kért segítséget, így Zukor nászajándékba adott egy nagyobb összeget, amelyből ház épült.

Zukor Adolf szülei szatócsüzletet vezettek egy bodrogközi faluban. A négy elemit Mátészalkán végezte. Szüleit korán elveszítette, így az árvaságra jutó zsidó fiú tizenöt évesen, kabátujjába bevarrt huszonöt dollárral érkezett meg Amerikába. Mindenféle munkát elvállalt, majd évekkel később önálló szűcsműhelyt nyitott. Zukor Adolf mozifilmet húszéves korában látott először, de felismerte benne a jó üzlet lehetőségét: 1904-ben betársult a filmszínház elődjének számító filléres bódéba, ahol néhány perces mozi­darabokat vetítettek. Aztán a későbbi mozi­királlyal, Marcus Loew-vel szövetkezve mozihálózat-társaságot épített ki. Los Angeles külvárosában, Hollywoodban – egy narancsfarm gazdasági épületét kibérelve – rendezte be az első stúdiót, majd 1916-ban egyesült Jesse L. Lasky játékfilmgyártó vállalatával, és később bekebelezte a forgalmazással foglalkozó Paramount Picturest. Így jött létre Zukor Adolf elnökletével a Paramount Pictures Corporation. Olyan nagy sikerű alkotások kerültek ki innen, mint a Love Story, A keresztapa vagy a Travolta-filmek.

Mátészalkán manapság nem nagy a mozgás, a koronavírus terjedését gátló önkéntes karantént egyre többen veszik komolyan. Persze nem volt ez még néhány hete így, a kis falvakat érintő Mama buszok ontották az időseket a nagy üzletekbe, mint kiderült, a „tulipánfa-akció” hívta őket a városba.

Hanusi Péter mátészalkai polgármester nyílt levélben fordult polgármester kollégáihoz, hogy mindenki a saját településén próbálja megoldani az „élelmezési” kérdéseket, s igyekezzenek meggyőzni az időseket arról, hogy maradjanak otthon.

– „A fény városa, Hollywood bölcsője” szlogent hitvallássá emeltük – mondja a városi felemelkedésről Hanusi Péter. Már évek óta megrendezik a Fényes napok elnevezésű programsorozatot. Tavaly ennek apropóján tízezren vonultak fel fáklyával a kézben. Meghívták Rófusz Ferencet is, akinek Oscar-díját bárki a kezébe vehette.

– Nagy tisztelettel adózunk Tony Curtis életművének, a híres színésznek 2004-ben Pro Urbe elismerést adományozott a város, 2016-ban pedig emléktáblát helyeztünk el a Kossuth utcai zsinagóga falán. Büszkék vagyunk a városhoz köthető filmes mogulok sikereire, így dédelgetett terveink között szerepel egy, a Hollywood bölcsője tematika köré szervezett turisztikai projekt megvalósítása.

Mátészalka önkormányzata és a Magyar Hollywood Tanács ezért korábban közös küldöttséggel járt az Amerikai Egyesült Államok nyugati partján. Felkerestük Tony Curtis özvegyét, Jill Curtis-Webert, aki Las Vegastól 80 kilométerre, egy Sandy Valley nevű településen működteti lómenhelyét.

A polgármester elmondása szerint nem volt könnyű a találkozás. A Death Valleyben (Halál völgyében) élő asszony ugyanis a világtól elzártan él egy olyan sivatagos területen, ahol gyakran 50 Celsius-fok fölé emelkedik a nappali hőmérséklet. Lovakat ment meg, amelyeket már nem bírnak tartani, és öregségük miatt a vágóhídra küldenének.

A küldöttség tagjai kicsit csodálkoztak, amikor átforrósodott autójukból kiszálltak, mert mentett lovakat egy prérin képzeltek el, nem pedig egy olyan kősivatagos területen, ahol a lovakkal szemellenzőt viseltetnek, nehogy megvakuljanak a visszaverődő fényektől. Az özvegy bizalmatlan volt, hiszen rendszeresen újságírók és szerencselovagok zaklatták.

Levélben egyeztették az időpontot, de csak amikor a bejáratnál állva elmondták, mit akarnak, akkor hívta be őket az ingatlan külső teraszára. Kitették elé a laptopot, és megmutatták a terveiket. Az özvegy ezt követően feloldódott, végre elkészültek a közös szelfik, és Jill felajánlotta Tony Curtis személyes tárgyait a kávézó számára. Elmondta, hogy csak azért adja, mert Tonynak nagyon fontos volt a magyarsága és Mátészalka.

– Jill Curtis-Weber azóta már elküldte a férje személyes tárgyaiból álló kiállítási anyagot, a filmszerepekben viselt jelmezeit, díjait, Bush elnök neki írt levelét, az általa festett képeket. A Kossuth utcán, a „fény főutcájában” áll az épület, amelyben az önkormányzat elképzelései szerint fényinstallációs elektrotechnikai kiállítást szeretnénk létrehozni, filmszínházunk lesz, Tony Curtis kávéházat hozunk létre, fény- és technikatörténeti múzeumot létesítünk, és Spanyolországból hozatunk világító utcabútorokat.

Erre a tervre 720 millió forintot kaptunk a kormánytól, nyárra elkészül minden beruházás. Már a kávéházat is be tudnánk rendezni Tony Curtis hagyatékával, személyes tárgyaival, de a koronavírus miatt ez még várat magára. Augusztusban szeretnénk átadni a Fény utcáját minden beruházással együtt, s a megnyitóra Tony Curtis özvegye is ide érkezik.

– Van elég fejlődési lehetőségük más területeken is?

– A településünknek tizennyolcezer lakosa van, a csonka Szatmár fővárosa vagyunk. A munkanélküliség 2014-ben 8,6 százalékos volt, 750 közmunkásunk dolgozott, 2019-ben 3,4 százalékos volt a munkanélküliség és 300 közmunkásunk volt. Az iparűzésiadó-bevételünk meghaladja az egymilliárd forintot.

A világon öt olyan város van, ahol a négy legnagyobb optikai társaság letelepedett. Közéjük tartozik Mátészalka is. Optikákat, szemüveglencséket, kereteket gyártanak itt az európai és a távol-keleti piacra. Sok autómárka belső és külső tükrei is nálunk készültek. Az európai piac 95 százalékát és a világpiac igényének nyolcvan százalékát itt készítik, de a Bentley, a Rolls-Royce, az Aston Martin és a Forma–1-es autók tükrei is itt készülnek.

A szabolcsi almából, szilvából és meggyből csipszet készít egy cég a japán piacra és egy európai királyi udvar megrendelésére. Ma már jelentős munkaerőhiány van a városban, és hiszem, hogy ez a helyzet a mostani nehéz időszak után is így lesz.