Ismét Kulka a király!

Hol vagyunk már a Szomszédok teleregény szolid Magenheim doktorától! Kulka János hol orvost alakít a Kaméleon filmben, hol meg királyi palástot ölt magára.

Ország-világPalágyi Edit2009. 10. 19. hétfő2009. 10. 19.
Ismét Kulka a király!

Az idei évadban királydrámában lép színre a Nemzetiben, az idősödő Lear bőrébe bújik Kulka János. A Kossuth-díjas színészt egri fellépése után az öltözőjében faggattuk.

– Egy vérbeli színész akkor is kis drámát ad elő, ha csak egyetlen dalt énekel. Legyen az a nagy sikerrel játszott koncertturné, a Férfi és nő valamelyik száma vagy nagy kedvence, Charles Aznavour dala – Mitől férfi a férfi? -, ami a Csákányi Eszterrel készített közös estjében is helyet kapott. Ennyire szeret énekelni?
– Azok a dalok, melyekkel fellépek, épp olyan szépek és komolyak, mint a drámai szerepeim. Bármely dal is lehet önmagában fajsúlyos alkotás, s némelyikük olyan üzenetet hordoz, ami különösen fontos számomra. Egy színész életének ráadásul ezek a hálás, közönségsikert hozó részei. Ha hazavihetnénk valamennyit is abból a szeretetből, amit a nézők felénk sugároznak, akkor csupa elégedett, boldog színész lenne köztünk.

– Pedig a művészi pálya is egyre rögösebb...
– A színészek sorsa mindig is a kiszolgáltatottság. Sok kollégánk ráadásul siralmas anyagi helyzetben éli meg a mindennapokat. Szétesett egy színházi struktúra, kevés helyen adatott meg a társulati tagsággal járó biztonság. Ráadásul hajdan a színidirektorok amolyan apáskodó módon ügyeltek a színészeikre: nemcsak a szerepeiket, de valahogy az életüket is felügyelték.

– Saját bőrén is érzi e kiszolgáltatottságot?
– Hihetetlenül szerencsés vagyok, néha úgy érzem, elkényeztet a sors. Minden estém egészen más, mind egy-egy új esély, s ebben ez a jó. Elég, ha csak az idei évadomat nézem a Nemzetiben. Október végén bemutatóm lesz az Ármány és szerelem Schiller-darabban. A szerelmesek útjában álló kancellárt játszom, Alföldi Róbert rendezésében. Majd jön az Úri muri. S aztán következik a nagy kihívás: címszerepet kaptam Gothár Pétertől, aki Shakespeare Lear királyát viszi színre.

– Játszott már Hamletet, III. Richárdot – most újra egy koronás fő...
– Az első gondolatom az volt: te jó ég, miért osztotta ezt rám Gothár? Még ötvenegy éves se vagyok! Élete delén levő, szakállas úr létemre mit kezdjek egy öregedő férfi tragédiájával?!

– Hogyan készül a szerepre?
– Általában az ösztöneimben bízom és nem a szerzett tudásomban, de ezúttal hozzáolvasok. Egy kedves, idős barátnőm összegyűjtötte nekem a darab fordításait, elemzéseit. S közben töprengek: csak nem azért talált meg ez a szerep, mert Gothár elbizakodott, helyét nehezen átadó, korosodó férfinak lát?!