Folyamatosan csökkent a Balaton vízszintje a nyári szezon végére, a mély merülésű vitorlások már a lellei kikötőbe is nehezen tudnak beállni. Talán csak a Balatonra nem való jachtmonstrumok? – merülhet fel a kérdés. Régi Balaton-járók szerint egyre több a „tájidegen” vitorlás a tavon, Pomucz Tamás egykori vitorlás olimpikon, siófoki oktató is elismeri, hogy a húsz méter hosszú jachtoknak nincs létjogosultságuk a kicsiny magyar tengeren.
A strandok, kikötők előtti iszapréteg is hol kisebb, hol nagyobb (inkább nagyobb), hiszen – amint az egy tavalyi siófoki konferencián elhangzott – 2004 óta nem történt vízminőség-védelmi iszapkotrás.
A vízügy egyébként iszapfelmérést végezne uniós forrásból, ugyanakkor a Balaton Fejlesztési Tanács egyik ülésén arról lehetett hallani: Brüsszel „nem szereti” a kotrást. Az uniós döntéshozók álláspontja szerint nem fenntartható tevékenység, mivel visszatermelődik az iszap – nehéz lesz tehát erre a célra uniós támogatást szerezni.
A Nők a Balatonért Egyesület folyamatosan szorgalmazza a mederkotrást, szerintük a tavalyi balatonmáriafürdői iszaposodás is azt jelzi, hogy ez sürgető lenne (ott hosszú, több tízméteres bejárókkal hidalták át a strand part menti iszapos területét). Az egyesület úgy véli, az sem kérdéses, kinek kéne állnia a költségeket, elvégre a Balaton medre nem az önkormányzatoké, nem is a jachtkluboké, hanem az államé…
