Harminc űrhajós még sohasem tartózkodott egyszerre a magyar fővárosban. November első hetében rendezték meg Budapesten a Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. szakmai kongresszusát. Az űrtechnológiai kutatásokat és fejlesztéseket végző hazai cégek standjain és a rendezvényt kísérő kiállításon is kiderült: a magyarok a világűrben is képesek rendkívülit alkotni.

Jöhet végre a Mars!

El tudják képzelni, amint egy, a Földet „mindössze” 160-szor megkerülő űrhajós egy kék pöttyös gumilabda és egy ásványvizespalack segítségével magyarázza el magyar középiskolásoknak, hogyan is lép Föld körüli pályára egy űrhajó? Vagy arra a kérdésre, mi a legrosszabb egy űrutazásban, laza humorral csupán annyit válaszol a kollégája: hogy nem lehet alkoholt magukkal vinni.

Előbbi, Ulrich Walter nyugalmazott német kutatóűrhajós, aki civilben a Müncheni Egyetem űrhajózási professzora, és előadása nem csak az Occupy Mars (Foglaljuk el a Marsot) feliratú pólót viselő fiúnak lesz élethosszig emlékezetes, utóbbi, az űrbéli alkoholtilalommal nem egészen egyetértő asztronauta, a világűrt kétszer is megjáró, két űr­sétát végrehajtó Valerij Tokarev.

Ők ketten a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem (BME) hatalmas előadójában száznál is több fiatalt – főképp a műszaki és természettudományok iránt elkötelezett középiskolásokat, egyetemistákat – nevettettek meg angolul.

Hétköznap a Nemzetközi Űrállomáson. Közösek a célok, ezért Oroszország is részt vesz az amerikai űrállomás, a Deep Space Gateway építésében. Fotó: Wikimedia

Milyen érzés a súlytalanság? – kérdezte az egyik diák. Válaszképp Ulrich Walter a jelenlévőket megkérte, csukják be a szemüket, és gondolkodjanak el azon a kérdésen: mi vagyok én? Kaptunk fél percet a magunkba nézésre, majd folytatta a gondolatmenetét. „Legtöbben bizonyára a test fizikai érzetein keresztül közelítik meg e problémát. A világűrben azonban a súlytalanság következtében megszűnik a testérzet, az izmok, a csontozat, a test mintha nem létezne. Egyetlen dolog marad csupán az emberrel, amit irányítani tud: a gondolkodása.”

Négyszáz fős szervezet

A Nemzetközi Űrhajós Szövetség egy szűk szakmai szervezet, amelynek olyan űrhajósok lehetnek a tagjai, akik legalább egyszer megkerülték a Földet, így jelenleg 38 országból több mint 400 tagja van, akik megfelelnek e kritériumnak.

A szövetség célja, hogy előmozdítsa „az űrhajózás biztonságosabbá tételére vonatkozó szakmai párbeszédet”, a környezetvédelem ügyét, és felhívja a fiatalok figyelmét a természettudományokra. Korábban egy alkalommal, 1986-ban tartották nálunk az 1985-ben létrehozott szervezet kongresszusát.

A Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. kongresszusát – a szokásoknak megfelelően – ugyan alapvetően szűk körű szakmai eseménynek szánták, ám több magyar nagyvárosban, így Budapesten is tartottak nyílt napot, ahol kutatóűrhajósokkal találkozhatott a közönség.

A Nemzetközi Űrhajós Szövetség Budapesten megjelent tagjai. Fotó: Nemzetközi Űrhajós Szövetség, MTI

Köztük a máig egyetlen magyar űrhajóssal, Farkas Bertalannal, akinek köszönhetően jött létre ez a hazai űrkutatás és a tudománypolitika szempontjából is fontos esemény, ugyanis a kongresszus házigazdája azon országok közül kerülhet ki, melyeknek űrhajósa már járt a világűrben.

S ha már szóba került a tudomány: a Műegyetemen az űrélmény-beszámolókon kívül egyéb fontos információ is elhangzott. Például az, hogy 2022 szeptemberétől űrmérnök mesterszak indul a Műegyetemen. Bacsárdi László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar egyetemi docense, egyben szakfelelős felkérésére az asztronauták dedikálták a szak alapító emléklapját.

És nem ez az egyetlen magyar campus, ahol táguló univerzumunkban próbálgathatják szárnyaikat az ambiciózus fiatalok: az ELTE TTK standjánál a hullámjelenségekről szóló laza csevegésből kiderült, az egyetem jövőre űrfizika szakon indít mesterképzést – a három végzős villamosmérnök komolyan fontolgatja a jelentkezést.

A legnagyobb durranásnak azonban az az űrkutatási kongresszusra időzített bejelentés számított, miszerint legkésőbb 2025-ig újabb kutatóűrhajósa lesz Magyarországnak. A kiválasztandó űrhajós küldetésének fő célja, hogy az évtized közepére tervezett űrrepülés során magyar egyetemek, tudományos kutatóintézetek és vállalkozások által fejlesztett kísérleteket végezzen és eszközöket teszteljen mikro­gravitációs környezetben a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén.

A Hunor (Hungarian to Orbit) nemzeti kutatóűrhajós-programra jelentkezőknél elvárás a felsőfokú végzettség, a műszaki, természettudományos szak­mai tapasztalat, a pszichés terhelhetőség, a felsőfokú angolnyelv-tudás, valamint a határozott, kiegyensúlyozott személyiség és legfeljebb 40. betöltött életév.

A repülés tervezett időpontja 2024 első fele, a következő magyar űrhajós 30–60 napot tölthet a Nem­zetközi Űrállomáson – a program részleteiről a BME-n is beszélt Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos. A pályázók 2022. január 31-ig adhatják be jelentkezésüket kizárólag elektronikus úton a hunor.gov.hu oldalon keresztül elérhető online jelentkezési lap kitöltésével.

Magyar műholdak

Sokak számára az emberes küldetés az űrkutatás legizgalmasabb területe, az űrhajósok aktív szerepvállalásán túl azonban számos kísérlet és berendezés kapcsolódik hozzá, amelyek közül sok Magyarországhoz köthető. A nyolcvanas években végezték az első méréseket a máig legismertebb magyar műszer, a Pille segítségével.

Nemzetközileg is el­ismert munka kezdődött többek közt az űrdozimetria (az űrhajósok sugárterhelésének vizsgálata), az űrélettan, a távérzékelés és az anyagtudományok területén. A 2007-es és 2009-es utazása alkalmával a Nemzetközi Űrállomáson a magyar származású Charles Simonyi szintén végzett a Pilléhez hasonló dozimetriai vizsgálatot. Simonyi egyébként az egyetlen űrturista, aki kétszer is megjárta a Föld körüli pályát.

Míg korábban a világűrbe kerülő berendezések kutatóintézetekben és egyetemeken készültek, az elmúlt negyedszázad fontos eredménye volt, hogy megjelentek az első önálló magyar űripari cégek. A Masat–1 (neve a magyar és a szatelit szavak összevonásából keletkezett) az első teljesen magyar építésű műhold, melyet a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemen fejlesztettek, és amelyet magyar idő szerint 2012. február 13-án indítottak útjára a Vega hordozórakétán.

Az új magyar űrhajós kiválasztásáról beszélt Ferencz Orsolya. Fotó: Kovács Attila, MTI

2012 óta több magyar fejlesztésű műhold is járt a világűrben. Szintén a BME szakemberei­nek a nevéhez fűződnek a SMOG névre keresztelt műholdak, amelyek egyegységnyiek, azaz 5×5×5 centiméter kiterjedésűek. Ezeket és a valamivel nagyobb, 5×10×10 centiméteres ATL–1 műholdat ­állították Föld körüli pályára.

A SMOG-P jelentősége történelmi: a földfelszíni digitális műsorszóró adók feleslegesen az űrbe küldött jeleit, azaz az elektromágneses szennyezettséget mér­te elsőként. Ennek eredménye a Föld teljes felszínéről készített elektroszmogtérkép.

Egyébként nem ez az egyetlen lehetőség, hogy magyarként a világűrbe jussunk. Az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagjaként ma már honfitársaink is jelentkezhetnek az ESA űrhajós-válogatásaira, a korábban indított űrhajóstoborzására eddig több mint 170-en jelentkeztek hazánkból.

Végezetül a leendő magyar asztronau­tánknak űrbevalóul egy jó tanács Chris Hadfield ezredestől, aki sikereinek – és a túlélésének – a titkát a NASA-nál tanult életfilozófiában találta meg: „Készülj fel a legrosszabbra – azután élvezd minden pillanatát!”

Azoknak, akik valamilyen oknál fogva kimaradnának a Hunorból, Walter Ulrich jó tanácsát továbbítom: „Mindenkit biztatok, hogy éljen a kereskedelmi űrutazás nyújtotta lehetőségekkel. Egy picit drága, de megéri. Próbálják ki, tetszeni fog.”

Csak egy gyors árkörkép: társaságonként változó, de keltek már el jegyek 28 millió és 55 millió dollárért is. És nagy értük a tülekedés! Hm… az űrhajósok rendkívül vicces emberek.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.