Jövő a múltban

Az ember csak kapkodja a fejét, miféle foglalkozások vannak. Koniorczyk Zita például marketingoktató, Google Digital workshopokat tart. Hogy az mit jelent? Kisvállalkozókat tanít arra, hogyan lehet az interneten vevőket vagy ügyfeleket találni. Hogyan kell a Google keresőrendszerben hirdetni, hogyan érdemes jelen lenni a különböző internetes platformokon.

A kliensei között vannak fiatalok, akik az online világot már ismerik, de még nem tudják arra használni, amire az induló vállalkozásuknak szüksége lenne. Vannak idősebbek is, akik 20-30 éve működnek az üzleti életben, és futnak az internetre költöző világ után, hogy továbbra is el tudják adni az árujukat vagy a munkájukat.

Az meg egyenesen fantasztikus, hogy Zita munkahelye nem egy sokemeletes irodaházban van, nem is otthon, a konyhaasztal sarkán dolgozik a laptopján, hanem egy több mint 500 éves épületben: a Szeged-alsóvárosi Ferences Rendház emeletén, boltívek alatt, méteres falak között végzi a munkáját egy közösségi irodában. Ezek a falak akkor épültek, amikor Kapisztrán János, a nándorfehérvári csata hőse Magyarországon prédikált a törökellenes összefogás érdekében. 1459-ben, három évvel a nándorfehérvári diadal után már biztosan állt a kolostor, a benne lakó ferences atyák később, a török hódoltság idején messze földön az egyetlen keresztény templomot működtették.

Ebben a sokat látott épületben nyílt meg tavaly szeptemberben a Door Coworking Office, magyarra fordítva, „Ajtó Közösségi Iroda”. Olyan szegedi fiatalemberek – Karmann Roland, Bencsik Károly és Szanati László – szövetkeztek az irodát létrehozó és működtető cégben, akik maguk is kreatív munkát végző értelmiségiek, ismerik ennek az életformának a problémáit és szükségleteit. Külön és együtt, zavartalanul, szükség esetén mégis inspiráló közösségben szeretnek az ilyen emberek dolgozni. Az alapítók maguk is élvezik a helyet, amelyet létrehoztak; dolgoznak, beszélgetnek, minőségi időt töltenek egymás és a náluk dolgozók társaságában.

A közösségi irodák divatja Kaliforniából indult, de az utóbbi évtizedben terjed mindenfelé a világon. Számos modern foglalkozásban nincsenek már a szó klasszikus értelmében vett állások: a szabadúszó megbízottak addig dolgoznak valakinek, amíg elvégzik az adott munkát. Ehhez nem kell egy adott helyen tartózkodni. Számítógép legyen és internet-hozzáférés – a többit a távmunkás megoldja. Nincs klasszikus értelemben vett munkaidő sem: akkor dolgoznak, amikor jólesik.

Az alsóvárosi közösségi irodába járnak például számítógépes programozók. Az ő megbízóik olykor a Föld túlsó oldalán élnek, egészen más időzónában. Ha nem kell időben alkalmazkodniuk, akkor a megrendelő igényeit kell tekintetbe venni. A szabadúszók és távmunkások világában éppen úgy nem egyenletes a terhelés, mint a mezőgazdaságban. A rendházi irodában karácsony előtt sokan dolgoztak – egy részük most, az év elején elutazott síelni.

Köztük van az a házaspár, aki kuponoldalakat szokott szerkeszteni. (Újságokban, internetes honlapokon megjelenő, kivágható, letölthető szelvény, amely meghatározott kedvezményekre jogosít.) Erre sem gondoltam eddig soha, hogy ki gyűjti össze, ki hogyan rakja egymás mellé a sokféle cég által különböző feltételekkel kínált bónuszokat. Talán még nem szerepel a foglalkozások jegyzékében, de lám, léteznek kuponszerkesztők, és ketten éppen itt dolgoznak a rendházban, amikor nem síelnek valahol a hegyekben.

Az internetes repülőjegy-foglalás is tipikus XXI. századi munka – ezzel is foglalkoznak a közösségi irodában. Egy szakfordító, aki orvosi szövegeket ültet át angolról magyarra, már nem is számít különlegesnek – de munkája jól illik a környezetbe.

Végigvezetnek az alacsony boltívekkel egymásba nyíló helyiségeken. A bejárati ajtó a konyhába nyílik. Balra hűtő, mosdó, mikrohullámú sütő. Középen hosszú étkezőasztal. Mindenki magának hoz ételt; mikor megéhezik, megmelegíti és megeszi. A konyha, mint mindenütt a világon, itt is közösségi tér: étkezés, kávézás közben lehet beszélgetni, ismerkedni.

Beljebb a tágas folyosón vannak maguk az irodák. Mindegyikben puritán asztalok, székek, meghitt társalkodósarok. Mindenki hozza a saját laptopját – de nyomtató, wifi rendelkezésre áll. Lehet állva is dolgozni – aki így szeret, bizonyára meg is tudja indokolni, hogy az miért jó.

A londoni piros telefonfülkékre hasonlítanak azok a hangszigetelt kis szobák, ahová be lehet vonulni telefonálni, szkájpolni – így nem zavarják a többieket. Vannak 6-8 fős kis szobák, amelyeket cégek bérelhetnek ki – a helyiségek egykor a szerzetesek celláiként szolgáltak.

A folyosóról ajtó nyílik a templom karzatára. Ritkán szoktak benyitni rajta, de aki belép, azonnal a hatása alá kerül a templom tágas belső tereinek. Lépcső vezet a fönti kápolnába, ahol elcsendesülhet, meditálhat, akinek erre van szüksége. Ha szép az idő, öröm kisétálni a hatalmas „kvadrumba”, a kolostor négyszögletes udvarára.

Sejtjük, de azért megkérdezzük: miért jobb itt dolgozni, mint otthon? Koniorczyk Zita azt mondja, neki otthon mindig előrébb való, hogy kitakarítson, megfőzzön. Itt nincs, ami elvonja a figyelmét a munkáról. Olyan érzés, mint régen a könyvtárakban, ahol mindenki halkan járt, hogy ne zavarja a többieket. Motiválja az embert, ha látja, amint mások dolgoznak.

De akkor hogy fér össze ezzel a társalgás meg a közösségépítés? Otthon a takarítás vonja el az ember figyelmét, itt meg az, hogy mások beszélgetnek? Már az maga egy rituálé, feleli Zita, hogy az ember felkel reggel, csinosan felöltözik, mert a közösségi irodába sem lehet pizsamában beülni. Jó itt tárgyalni ügyfelekkel – egészen más hangulata van, mintha egy kávéházban alkudozna az ember. Mindent szabad, ami a többieket nem zavarja.

A közösségi iroda is iroda – de csak annyi időre kell fizetni a jegyért, amennyit ténylegesen itt tölt az ember. A rendszeresen idejárók megismerkednek, hasznos ismereteket kapnak egymástól. Ez olyan világ, ahol a legfrissebb tudás még nincs leírva, rendszerezve: a másik hasonlótól lehet megtudni, neki mi vált be. Előfordul, hogy a beszélgetésből közös munka lesz, vagy egymást tudják újabb megbízásokhoz segíteni a résztvevők.

Az alapítók azt szeretnék, hogy mint más, jól működő közösségi irodákban, itt is egymásra találjanak a kezdő vállalkozók. Szerveznek eseményeket, ahol például üzleti kultúrát lehet tanulni, tapasztalt üzletemberekkel megbeszélni a vállalkozásindítással kapcsolatos problémákat. Gondolkodnak közös reggeliről, csapatépítő pizzázásról. Az iroda akkor működik jól, ha sok emberrel lehet ott találkozni, és minden beszélgetés új ötleteket segíthet a világra.

A ferences kolostor különösen inspiráló környezetet jelent. Az eltérő színű ajtókon rajzok, szimbolikus ábrák, figurák – Mátyás testvérnek, a rendház vezetőjének alkotásai. Az ő látásmódja és a nagy múltú, szakrális épület, amelyből nyugodtság árad, sokat tesz hozzá a közösségi iroda hangulatához.

Az alsóvárosi ferences testvérek mindig is részt vettek a körülöttük lévő emberek életében. Fiatalkori élményem, hogy Havas Boldogasszony napján (augusztus 5-én) tartott búcsún palacsintát osztogattak a gyerekeknek a játék fegyvereikért cserébe. Maguk is színes és szerteágazó közösségi életet működtetnek. Sokan járnak például a szegénykonyhájukra.

A kolostorépületben amellett, hogy ott szerzetesek laknak, látogatóközpont, kollégium, kézműves műhely, zarándokszállás működik. A kert egy részében gyógynövényeket termelnek. A ferencesek által Szegeden és másutt készített termékeket ajándékboltban árusítják. A templomban miséznek. Sűrűn jönnek ügyfelek a plébániahivatalba, intézik, amit az élet hoz: keresztelést, esketést, temetést. Hitoktatás előtt és után vidám gyerekzsivaj tölti be a házat.

A közösségi iroda a látogatóközpont területének egy részére települt. A rendháznak is érdeke volt ugyanis, hogy megossza a hatalmas épület tekintélyes rezsiköltségeit. Az egymásra találásnak azonban nemcsak a pénzügyi érdek a magyarázata. A ferences rend és a közösségi iroda törekvései közel állnak egymáshoz. Mindkettő a városrész központja kíván lenni: az egyik lelki, a másik üzleti tanácsadóként. A modern világban sem csak kíméletlen verseny működhet, hanem egymást segítő közösségek is, ahogyan a rend történetében mindig is működtek. Ellenszolgáltatás nélkül segítek neked, mert tudom, hogy ha majd nekem lesz szükségem segítségre, én is segítséget várhatok tőled.

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELEI