Kamaszként már bejárt a Pannónia Rajzfilmstúdióba

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– A lehető legszebb gyerekkori-fiatalkori élményeim fűznek Budához, a Rózsadombhoz. Régen az '50–60-as években egy egészen más világ volt a „domb”: poros utak, istállók, sok rét jellemezte azt a területet, amelyen ma már társasházak tömege áll. Autót hetente egyszer láttunk. Én például krétával végigrajzoltam a Törökvész utat.

Meleg nagy nyarak, bringázások, télen nagy csend, nagy hó lepett el mindent. Ugyanabba a lakásba születtek a gyermekeim, ahova én is. Akkor kerültem kö­zelebb a városhoz, amikor elkezdtem járni a Képzőművészeti Szakközépiskolába.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Festőművész édesapám sokat dolgozott otthon. Örököltem a rajztudást, a kreativitást. Gyerek- és kamaszkoromban sokat rajzoltam, bábokat készítettem. Állandóan bütyköltem valamit, és így később se volt gond, ha valamit meg kell szerelni. Kamaszként már bejártam a Pannónia Rajzfilmstúdióba.

– Kedvenc könyve?

– Szeretem a nagy regényfolyamokat és a személyes korrajzokat. A versek olvasása egy másik szerelem. Talán, mert nagyon közel állnak az én homokanimációs filmjeim hangulatához.

– Milyen zenét szeret?

– Általában a klasszikusokat. Vannak nagy kedvenceim, és persze a fiatalkoromat felhozó rockzenéket, de nyitott vagyok minden műfajra. Az élő előadásaim miatt sokféle zenét meghallgatok, de komoly elmélyedést kíván, amikor egy nagyzenekari művet kell végigrajzolnom.

– Példaképei voltak?

– Oldalakon át lehetne sorolnom a festőket, filmeseket. Mindegyik egy külön világ. Nehéz kiragadni közülük bárkit is. Csak egy példa: pár éve volt Madridban Hieronymus Bosch gyűjteményes kiállítása. Oda kellett mennem, mert egy életben csak egyszer látható ilyen.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– A szüleimmel és a barátaimmal, akik már elmentek, ha lehet ilyen hangulatú választ adnom. Akik meg még megvannak nekem, azokkal örömmel borozgatok.

– Mindenkiben megbízik?

– Általában mindenkiben, de ért már pár hidegzuhany.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– 1996-ban találtam ki (fel) az élő homokanimációs előadást, amivel bejártam a világot. Azóta a „műfajnak” sok követője lett. Ez úgy néz ki, hogy egy alulról ­meg­világított üveglapon rajzolok zenére, és egy mögöttem lévő fémállványon lévő ­kamera közvetíti a képet, és így kivetítve, nagy vásznon látható az élő, homokkal ­raj­zolás, amely akár nagyzenekari kísérettel is történhet.

Sok évvel ezelőtt Szentpéteri Csillával a Vígszínházban léptünk fel és az előadás közepén járva valaki „hátba vág”(!). Azt se tudtam, mi van. Csilla zongorázik, én „homokozom”, miközben rám dőlt a kame­raállvány. Ott birkóztam az állvánnyal, miközben szólt a zene, a kép csapongott a vásznon... Rohantak oda a technikusok a nézőkön át. Visszaállítottak mindent. Végül óriási tapsot kaptunk. Ma sem értjük, mi történhetett.

– Gyűjt valamit?

– Szép fából készült orrszarvú- és elefántgyűjteményem van. És képzőművészeti könyveket szeretek vásárolni.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni? Mondjon egy példát!

– Természetesen, mint mindenki más. Utazási emlékeket, amik lakásdíszek is. Szeretem a fából készült szobrokat. Indiában láttam olcsón csodálatosakat, de hát repülővel hazahozni nem lehetett.

– Kedvenc helye a világban?

– A Földközi-tenger országai, különösen Portugália.

– Magyarországon?

– A Balaton-felvidék, amivel nem lehet betelni.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– A nyugalom, kikapcsolódás, a víz illata, csodás nyarak. Minden, ami ott körbeveszi az embert.

– Mi a kedvenc sportja?

– Nagyon szeretek síelni, kerékpározni, úszni, kirándulni, de nem igazán kötnek le a labdarúgómeccsek.

– Az okostelefonja mely funkcióit hasz­nálja?

– Nekem szerencsére egy régi, kis „buta” mobilom van.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-­kockát?

– Nagyon csodálom azokat, akik pillanatok alatt visszaforgatják alapállásba, de én még sosem tudtam erre időt szakítani.

–Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Ez attól is függ, hogy hol vagyunk a világban és kikkel találkozunk. Nekünk is nagy kihívás, ha a világ másik felén lévő kis országról kérdeznek. Amerikában nehezen értik, hogy Európában ott az a sok kis és nagy ország, és a tetejébe mindegyiknek más nyelve van.