Manapság, ha valaki csillogó tornacipőben vagy nadrágban megy végig az utcán, a kutya se fordul meg utána. Nem volt ez mindig így, a csillogás évszázadokon át az előkelőségek kiváltságának számított. Szerencsére a világ felfedezett egy másik ragyogást is: ami a bensőnkből fakad.

Külső csillogás-belső ragyogás

Kutatások bizonyították, öltözködésünk jelentősen befolyásolja, hogy mit gondolnak rólunk mások, milyen tulajdonságokat társítanak hozzánk. A kérdés csak az, hogy a ruhaválasztásunkkal valóban azt az üzenetet továbbítjuk-e a környezetünknek, amit szeretnénk?

Senki nem kérdőjelezi meg, hogy aki csillogó ruhát visel, szeretne kitűnni a tömegből, hiszen ami csillog, az vonzza a tekintetet. A csillogás az elmúlt évek egyik legnépszerűbb trendje: amerre csak nézünk, feltűnik egy csillogó sportcipő, hátizsák, flitteres póló, nem kell hozzá különösebb alkalom.

Igaz, hogy a fémszálak már több száz évvel ezelőtt is megjelentek a ruhákban, de az igazi csillogás a villanyvilágításnak köszönhető. A XVIII. században a gyertyák helyett megjelenő gázvilágítás fényében az estélyi ruhák elkezdtek ragyogni.

– Kellett a fény, hiszen a sötétben hiábavaló a szépség – mondja Szatmári Judit Anna, a Kiscelli Múzeum Ragyogj! című kiállításának kurátora. A múzeum lenyűgöző Templomterében megrendezett tárlaton a csillogásé a főszerep, az 1700-as évektől napjainkig.

Mióta világ a világ, az uralkodók és az előkelő rétegek kiváltsága a pompa, a fényűzés, amivel a hatalmukat, a jelentőségüket és a gazdagságukat hangsúlyozzák. Öltözékük ragyogása mindenkor együtt járt annak értékével: nemesfémek, drágakövek, fémszállal átszőtt vagy díszített textíliák tették csillogóbbá a ruhákat, amelyeket ékszerek és fejdíszek egészítettek ki.

öltözködés, stílus, hatás,

A kiállítás március közepéig tekinthető meg a Kiscelli Múzeumban. Fotó: Németh András Péter

Hozzánk is beszivárgott a tetszetős úri módi, még a Habsburgok is felöltötték a magyar nemesség XVI-XVII. századtól jellemző ruhadarabjait, amelyeket a XVIII– XIX. században már az arisztokrácia is az udvarban és jelentős politikai eseményeken, bálokon hordott. A díszmagyar a reformkorban és a kiegyezést megelőző években a magyar nemzeti érzés közvetítője, később a koronázások és a millenniumi ünnepségek kelléke lett.

– A hatalomnak terhe is volt, nem könnyű ezekben a súlyos ruhákban reprezentálni. Kardkötők, díszszablyák, ékszerövek, sarkantyúk és tollforgatók egészítették ki a pompás viseleteket, de az arisztokrácia szívesen megadta magát ennek az elvárásnak – sorolja a kurátor, miközben megcsodáljuk a vitrinekbe zárt egykori díszmagyar öltözékeket.

Egy különleges darabot is kiállítottak, mégpedig az Erzsébet királyné, Sisi menyasszonyi ruhájából készült miseruhát. Az ezüstszállal átszőtt textíliát virágokat és leveles indákat ábrázoló hímzés díszíti, amiről senki nem tudja megmondani, milyen technikával készült.

Sisi ruhájának sorsa nem egyedi, a főúri családok gyakran ajándékozták egyházi célra a különleges alkalmakon viselt darabjaikat, természetesen átalakítva. A textilek szépsége, különösen az arany- és ezüstdíszítések, Isten dicsőségét is hivatottak hirdetni és jelképezni, így nem csupán anyagi, hanem átvitt értelemben is fontos a ragyogásuk.

Magukra veszik

Karen J. Pine amerikai egyetemi professzor egyszer megkérte a diákjait, hogy másnap szupermenes pólóban menjenek az órájára. Tudni akarta, vajon a szuperhős öltözete tudattalanul hat-e a diákok gondolkodására és viselkedésére. A feltételezése beigazolódott.

A szupermenes pólót viselő diákok népszerűbbnek, kiválóbbnak és fizikailag erősebbnek látták magukat, mint az egyszerű pólót hordó társaik. Pine ezzel bizonyította, hogy az emberek mentális folyamatait és észlelését az öltözetük is befolyásolhatja, mivel a külső rétegek szimbolikus jelentését is a magukénak érzik.

Az I. világháború után a női testek felszabadultak, az estélyik flitterektől és gyöngyöktől kezdtek csillogni, persze az esti szórakozás még mindig kiváltságnak, egyfajta luxusnak számított. Ki gondolta volna, hogy a gazdasági világválságnak „köszönhetjük” a bizsut, a strasszokat, a műanyag kiegészítőket, de még a fényes mű- és üvegszálat is.

öltözködés, divat, ragyogás,

A csillogó gyöngyökkel hímzett kistáskák aprólékos munkával készültek el. Fotó: Németh András Péter

Míg pár évvel ezelőtt a sztárok csillogóvillogó fellépő ruháit mindenki megcsodálta, ma már alig akad olyan gyerek, akinek ne lenne flitteres pólója. A csillogás a délutánok és a hétköznapok részévé vált anélkül, hogy kifejezné a társadalmi hovatartozásunkat.

Ez azzal is jár, hogy a csillogás tömegáruvá vált, az sem kelt nagyobb feltűnést, ha valaki tetőtől talpig csillogó cuccban vásárol a sarki közértben. Napjainkban nem kiváltság „csillogni”, de a ragyogásnak van átvitt értelme is, amihez nem kellenek strasszokkal és flitterekkel díszített ruhadarabok.

Ez pedig a bensőnkből fakadó kisugárzás, ragyogás, ami akkor is vonzó, ha a lelkünkön kívül nem csillog rajtunk semmi.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.