Egy gimnáziumi előadás és az abból fakadó megmagyarázhatatlan vágy Afrika iránt sorsdöntővé váltak a győri Könczöl Zsófia életében. Bár arra már nem emlékszik, mely apropóból tartották a könyvtárban a beszélgetést, de arra igen, hogy milyen érzések kavarogtak benne.

Lelkében Afrikával indult útnak

– Hallgattam az előadót, aki humanitárius békefenntartóként járta a világot, s olyan meggyőződéssel, elszántsággal beszélt a munkájáról, hogy végig az motoszkált bennem, később én is ezzel szeretnék foglalkozni: Afrikába utazni és segíteni a bajba jutottakon. Onnantól kezdve aztán úgy választottam egyetemeket, kutatási témát, tanulás melletti elfoglaltságot, gyakornoki helyet és végül munkát is, hogy mindvégig ez maradt a célom.

Az első kiutazásra azonban az említett előadástól kezdve tíz évet kellett várnia Zsófinak. A 27 éves lány 2017-ben az egyik hazai, Afrikával foglalkozó civil szervezet orvosi missziójának koordinátoraként érkezett Ugandába. Ahogy meséli, azt is sorsszerűnek tekinti, hogy először ebbe az országba mehetett, hiszen kezdetektől fogva a kelet-afrikai térség vonzotta.

Az egyetemi alapképzését az ELTE politológia szakán végezte, ahol főleg a térséget érintő biztonságpolitikai kérdésekkel, ezen belül a gyermekkatonasággal foglalkozott, míg a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterképzésén, a diplomácia szakirányon szintén Kelet-Afrikát kutatta.

Ugandában úgy érezte, hazaérkezett. Már az első út alatt is rengeteget tanult, hiszen Manafwában, ebben a kelet-ugandai kis faluban nagyon nehéz körülmények között élnek az emberek. A lakosok heti egyszer-kétszer jutnak csak élelemhez, a gyerekeknek alig van lehetőségük tanulni, a nők elnyomó kapcsolataikban teljesen kiszolgáltatottak.

Az ugandai családokban kulcsszerepük van a nőknek. Fotó: Balogh Boglárka

A mindennapok részét képezi a halál, mert sokakat az éhezés vagy az olyan, egyébként kezelhető betegségek, mint a malária visz el. Mégis, Zsófi azt látta, hogy az emberekben a hihetetlen életigenlés mellett hatalmas a hála minden egyes új napért és új lehetőségért.

– Habár előtte sem voltam hálátlan típus, itt még jobban megtanultam értékelni azt az életet, ami nekem adatott. A jó körülményeimet, amiben felnőttem, hogy van mit ennem, tanulhatok, és szabadon dönthetek az életemet, a testemet, a tetteimet illetően. Az Ugandában tapasztalt közösségi összefogás is lenyűgözött. Bár mindenből kevés jutott nekik, az irigység és versengés helyett inkább azt a kicsit is megosztották egymás közt.

A Szívemben Született Afrika projekt azután indult, hogy Zsófi az első útjáról hazatért. Már akkor elhatározta, hogy mindenképpen vissza szeretne menni és segíteni a he­lyieknek, így adománygyűjtésbe kezdett, és fél évvel később újra Ugandában lehetett. Egy hónapot töltött a területen, a mesterképzéses diplomamunkájához végiglátogatta a helyiek otthonait, kutatást készített a nők körében, azt vizsgálta, hogy milyen a helyzetük az oktatás, gyermekvállalás és férfi-női viszonyok terén.

Megdöbbentő élettörténeteket hallott, melynek konklúziója az lett, hogy a megkérdezettek egymástól függetlenül ugyanazokat a kihívásokat, problémákat nevezték meg. Kutatási anyagainak feldolgozása közben rajzolódott ki benne egy olyan fejlesztési program terve, amely konkrétan a nők helyzetének javítását célozta meg. A fiatal lány azonban nem állt meg a tervezésnél, a megvalósításon is gondolkodni kezdett.

Készül az afrikai lángos. Fotó: Balogh Boglárka

Így állt össze 2019 őszén az a kis csapat, amelynek tagjai valamilyen formában mind Afrikával foglalkoznak, majd az év végén megalakult a Szívemben Született Afrika Egyesület. Ma már ennek az égisze alatt dolgoznak, hogy a manafwai emberek életét jobbá tegyék.

– Hiszünk abban, hogy a hatékony segítségnyújtás alappillére a megismerés, így minden programunkat a terepen begyűjtött szakmai tapasztalatokra alapozzuk. Az egyik legégetőbb probléma a nemek közti egyenlőtlenségek felszámolása. Minden közösségben kulcsszerepük van a nőknek, így ha az ő helyzetüket javítjuk, a közösség egészének a státusa is javulni fog.

Manafwában a felnőtt­korú nők többsége vagy egyáltalán nem is járt iskolába, vagy nagyon fiatalon férjhez ment, gyermeket szült, így abba kellett hagynia a tanulást. Programunk keretében mi ezeknek a nőknek tartunk szakképzés jellegű oktatást – például varrás –, illetve azon dolgozunk, hogy csökkenjen a menstruációs szegénység – például mosható betétek készítésének tanításával –, hogy elinduljon egy férfi-női párbeszéd a tudatos családtervezésről, a szexuális úton terjedő betegségek elkerüléséről, s hogy megszűnjön a családon belüli és a szexuális erőszak.

A nők mellett az egyesület gyermektámogatási programot is létrehozott, melynek keretében bárki jelképes örökbefogadó szülővé válhat. Mivel Ugandában nem ingyenes az oktatás, és a családok nagy része a szegénységi küszöb alatt él, luxusnak számít, hogy a gyermekek iskolába járjanak. A havi rendszeres adomány viszont fedezi egy kisfiú vagy kislány oktatását, élelmiszer- és gyógyszerellátását, a támogató pedig rendszeresen kap fotót, videót, tájékoztatást a pártfogoltja mindennapjairól és fejlődéséről.

Ennek mintájára épül fel a Graduate a Girl program is, ahol a fiatal lányok taníttatását segítik, mert miként Zsófi magyarázza, a lányok képzése az egyik legerősebb és leghatékonyabb fegyver, ami bevethető a globális szegénység felszámolására.

Fenséges tájkép naplementekor. Fotó: Balogh Boglárka

2020 februárjában újabb mérföldkőhöz értek. Felépült egyesületük iskolája – Shine Nursery and Primary School –, ahol a vidéki környezetben egyedülállóan jó színvonalon tanulhatnak a falubeli gyerekek. Jelenleg három óvodáscsoport és egy első osztály működik. Az iskola építése folyamatosan zajlik, újabb tantermekkel bővül, de szerepel a tervek közt egy játszótér, konyhakert és könyvtár is.

A tanítás mellett az egyesületnek rendszeres orvosi missziói vannak, itt a gyógyítás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a felvilágosításra, a betegségek megelőzésére, a helyi egészségügyi dolgozók képzésére.

– Az biztos, hogy egész életemben valamilyen formában Afrikával szeretnék foglalkozni – mondja Zsófi. – Még nagyon sok a tennivaló Manafwában, de már most azon dolgozunk, hogy ezek a programok önjáróak lehessenek egyszer. A végső cél azonban az lenne, hogy az itt kidolgozott és bevált kezdeményezések Uganda egyéb részeire, illetve más afrikai országokba is kiterjeszthetők legyenek. Hiszen sosem lehet eleget segíteni.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.