Számok, misztikus jelek, pálcikák és kalligrafikus gyönyörűségek. Vannak, akik állítják, hogy számokkal minden, de tényleg minden leírható. Nem csupán a méretek és távolságok, mértékek és arányok, de még a szerelem is. Ahogyan az idő és a gondolat is. Na, persze…

Mágikus erejű jelek világa

Tökéletesek. Nincs rá jobb szó. A számok tökéletesek. Egyrészt azért, mert mindig éppen annyit jelentenek, amennyi értéket hozzájuk rendeltek, másrészt egymással összegyúrva, osztva és szorozva, kivonva és összeadva magukban hordozzák a mindenség kódját, a végtelenség egyenletét.

A számok világában rend van, minden szabályszerűen működik, és éppen attól, hogy általuk minden, de tényleg minden leírható, igazolható vagy tagadható, talán nincs is náluk ridegebb és kegyetlenebb őszin­teség.

Ha azonban arra keresnénk a magyarázatot, a számok sokak számára miért titokzatosak vagy éppen misztikusak, a választ semmiképpen ne ott keressük, hogy mert bizonyára nem értenek hozzá. A számok ugyanis sokszor azok számára is titokzatosak és misztikusak, akik valamennyire azért értik a számok világát.

Mert itt van például mindjárt a kilences. Ha a kilences számot bármely más számmal szorozzuk, az eredmény számainak összege mindig kilenc marad.

Példa: 7×9=63, 6+3=9; 9×769=6921, 6+9+2+1=18, 1+8=9; 9×5874=52866, 5+2+8+ 6+6=27, 2+7=9, A kilencesről éppen el is terjedt, hogy ez a szám elpusztíthatatlan.

Miközben összeadásnál ez a tulajdonsága már nem is igazolható. Példa: 9+7=16. De abban azért van némi elgondolkoztató, hogy a szorzatok világában vajon mégis miért működik.

A Fibonacci-számsor képben ábrázolva.

Az arányosság szimbóluma

Ő is Leonardo, de Fibonacci. A XII. században élt toszkán matematikus két okból fontos a matematika világában: Európában elterjesztette a hindu-arab számírást, valamint róla nevezték el a Fibonacci-számsorozatot, amelynek első két eleme a 0 és az 1, majd minden ezt követő szám az előző két számjegy összege: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55… és így tovább.

Ez amúgy már a középkor elején ismert volt Indiában, de Európában Fibonacci mutatott rá annak lényegére, hogy ezzel a számsorral sok minden leírható a természetben, akár az is, ahogyan a nyulak szaporodnak – vagy ahogyan egy járvány terjed. Mindemellett az arányosság szimbólumának is tartják, mert a Fibonacci-spirál lényegében az aranymetszés szabályai szerint halad.

Egy téglalapba rajzolt aranyspirál négyzeteinek oldalai egész Fibonacci-számok, azaz megfelelnek a 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 és 34… számsornak.

 

Ne csodálkozzunk, ha a számok fontossá váltak az ember életében. A világ tele van csupa olyan számmal, aminek önmagán túlmutató jelentése van. Például egy az isten, oszthatatlan. A kettes a legkisebb prímszám, a számítógépek világában két számból, azok kombinációjával (a 0-ból és az 1-ből bármi leírható).

A hármas már az egység szimbóluma (Atya, Fiú, Szentlékek, magyar igazságból is három van). A négyes az égtájak száma, de ennyien vannak az Apokalipszis lovasai is. Az ujjból öt van, ahogyan érzékből is (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás).

A Biblia szerint Isten a hatodik napon teremtette az embert; a hetes pedig maga a tökéletesség: főbűnből hét van, ahogyan csakrából is, valamint a honfoglaló magyarok törzséből is, és Noé minden állatból hét párat vitt a hajóra, de szűk és bő esztendőből is hét akad.

Az 1590-ben készített vizsolyi Biblia.

A nyolcas szám elfektetve maga a végtelen; a kilences az elpusztíthatatlan. Parancsolatból viszont már tíz akad, apostolból és Izrael törzséből viszont tizenkettő, és így tovább, a számsor végtelenségéig. Mert az ember minden számhoz rendel valami misztikumot, babonát.

De akad köztük más szempontból is érdekes. Mert van például a 22-es szám, amit sokan ideális, kör alakként azonosítanak. Ha pedig a 22-es számot elosztjuk héttel, a Pí-hez közeli értéket kapunk.

És ha már szóba került a Pí (jele: π): ha van misztikus és lényegében leírhatatlan hosszúságú szám, akkor ez a 3,14159-gyel kezdődő mindenképpen közéjük tartozik. Ráadásul saját napja is van: 3,14, vagyis március 14., miután a San Franciscó-i Exploratorium nevű természettudományi múzeum munkatársa, bizonyos Larry Shaw 1988-ban pitéket fogyasztva sétált körbe-körbe a múzeum csarnokában.

Azóta ez rituálévá nemesedett, Shaw pedig elnyerte „a π hercege” kitüntető címet. A szám amúgy több szempontból is érdekes, és nem azért, mert 1879-ben március 14-én született Albert Einstein fizikus, és még csak azért sem, mert 2018-ban március 14-én halt meg Stephen Hawking fizikus.

Ezen a napon ugyanis születtek és haltak már meg jó páran. A π-t ugyanakkor ismerték már az ókorban is, a kör kerületének és átmérőjének hányadosaként határozták meg; 1882-ben Ferdinand von Linde­mann matematikus pedig kijelentette, hogy a π transzcendens, vagyis megismerhetetlen szám, merthogy pontos leírásához előbb rá kellene találni a végtelenre.

 

Mindenre jó megoldás: 42

Ez egy olyan szám, amelyet Douglas Adams angol író talált ki a Galaxis útikalauz stopposoknak címmel megírt rádiójátékában. A történet regényformában is megjelent, és az angol humor egyik gyöngyszemeként tartják számon, abszurd párbeszédeivel és jeleneteivel pazar karikatúrája mindannak, amit az ember amúgy komolyan vesz.

A 42 szám úgy kerül elő, mint végső válasz, amely magyarázatot ad az élet, a világmindenség meg a mindent érintő végső kérdésre. Vagyis, ha valamire nem tudják a választ, mondják rá bátran, hogy 42 – és a hatás nem marad el.

Douglas Adams. Forrás: www.srf.ch

Egyszer egy kínai ember, bizonyos Lung Chao elmondta a π „első” 67 890 számjegyét. Egy napon át és még négy percig tartott, mire felsorolta.

Tavaly március 14-én pedig a Google egyik munkatársa állt elő azzal, hogy 31,4 ezermilliárd számjegyig adta meg a π értékét, és azt is kiszámolták, hogyha valaki ki akarná mondani, az „csupán” 332 ezer évig tartana.

Vagyis: óvatosan a számokkal, becsüljük meg mindet, hiszen a mögöttük rejlő egyetemes igazságok mindig is voltak és lesznek, s azok öröklétéhez még csak emberre sincs szükség.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.