A világhírű etológus, csimpánzkutató Jane Goodall szerint, amikor elfogadjuk, hogy a kevésbé fejlett aggyal rendelkező élőlények is éreznek fájdalmat, új megvilágításban kezdjük látni az állatokhoz fűződő kapcsolatunkat. Nemcsak alázatosak leszünk, hanem szégyenkezni is fogunk, hogy tudatlanságunk és nemtörődömségünk oly sok kegyetlenséget okozott.

Mentsük, ami még menthető!

Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc halálának napján, október 4-én tartjuk. Az állatok védőszentje már a XIII. század elején hirdette, hogy szeretnünk, tisztelnünk kell mindent, ami kö­­rülvesz bennünket, legyen az élő vagy élettelen. A világnap az ember és állat békés együttélésének fontosságára hívja fel a figyelmet.

Sajnos az illegális vadászat és állatkereskedelem, a természetes élőhelyek felszámolása, a szennyezés, valamint az éghajlatváltozás a bolygónkon élő csaknem nyolcmillió fajból egymilliót mára a kihalás szélére sodort. Bár a hegyi gorillák kipusztulását az évtizedek óta tartó vadőri programnak köszönhetően sikerült megállítani, megannyi állat nincs abban a szerencsés hely­zetben, hogy természetes környe­zetében akár 2030-ig fennmaradjon – hacsak gyökeres változások nem történnek a megmentésük érdekében.

Mégsem halnak ki?

A Borneó és Szumátra térségében élő szumátrai orrszarvút kis termete, rövid szarvai és vörösesbarna bundája különbözteti meg másik négy fajtársától. Rejtőzködő, egyedül élő állat, csak a párosodás és az utódnevelés alkalmával töri meg magányát. Bár hajdan egész Délkelet-Ázsiát benépesítette, az orvvadászok miatt a kihalás szélére sodródott. Két évtized alatt 70 százalékkal csökkent a populáció, ma csupán 80 egyed maradt. Malajziában négy évvel ezelőtt kihaltnak nyilvánították, így egyedül Indonézia kezében van a sorsuk.

Jó génállománya mentheti meg a kihalástól a szumátrai orrszarvút. Fotó: shutterstock

Miként John Payne angol biológus magyarázza, az orrszarvúk esztelen vadászata és természetes élőhelyeinek elvesztése mellett az állatvédőknek még egy problémával kell szembesülniük: az egyedek annyira szétszóródva élnek, hogy egyszerűen képtelenek megtalálni egymást az esőerdőben, ráadásul a nőstény méhében egy bizonyos kor után daganatok keletkeznek, megnehezítve a vemhességet.

John Payne és csapata úgy gondolja, a vadon élő orrszarvúkból párat be kell fogni és elkezdeni az állatok szaporítását, majd visszavezetésüket a természetbe: ha az egészséges egyedek petesejtjeit az erre alkalmas hímmel mesterségesen megtermékenyítenék, talán elkezdődne a reprodukció.

Leopárdmentő koalíció. Bár a legtöbben úgy tudják, hogy a ­leopárd az afrikai szavannák kecses ragadozója, egyik, súlyosan veszélyeztetett alfaja, az amuri leopárd – alkalmazkodva a hideg, erdős éghajlathoz – az orosz Tengermelléki határterület délkeleti részén és az észak-kínai Csilin tartományban őshonos.
A világ legritkább leopárdjából ma mindössze 60 egyed maradt a vadonban.

Számuk nemcsak az orvvadászat és zsákmányállataik kilövése, hanem élőhelyeik elvesztése – mezőgazdasági és városfejlesztés – miatt is csökkent. Az amuri leopárd ugyanis rendkívül megfontoltan választja ki területét, amely általában egy folyószakaszt is magába foglal, s legtöbbször az adott terület természetes topográ­fiai határáig terjed. Nemtől, kortól és a család méretétől függően territóriumuk eredetileg 5 ezertől 30 ezer hektárig is terjedhetett, ám ekkora méretű érintetlen természetes élőhelyet ma már alig találni.

Kameracsapdákkal valamennyi ritka leopárdot azonosítani lehet bundájuk egyedi foltmintázata alapján. Fotó: Shutterstock

A kínai és orosz természetvédők a faj megmentésének érdekében koalíciót hoztak létre, hogy garantálják az amuri leopárd és a veszélyeztetett szibériai tigris jövőjét Oroszország távol-keleti régiójában és Északkelet-Kínában. Ennek érdekében kameracsapdákat és nyom­követőket alkalmaznak, melyek azt mutatják, hogy bár a leopárdpopuláció kicsi, szerencsére stabilnak mondható. Így megfelelő védelmi intézkedésekkel talán még mindig van rá esély, hogy a számuk növekedjen, s ezt a ritka állatot később ne csak a könyvekből ismerhessük meg.

Vaquita, a disznódelfin

Földünk egyik legritkább tengeri emlősét csupán 1958-ban fedezték fel, ám alig fél évszázad után a kihalás veszélye fenyegeti. Az illegális halászat és természetes élőhelye, a Mexikói-öböl tönkretétele miatt ebből a kis testű – legfeljebb másfél méter hosszú, 50 kilogrammos – delfinből ma már kevesebb, mint 40 egyed él. Bár a vaquita megmentését évek óta szorgalmazzák a nemzetközi természetvédő szervezetek, a Mexikó jelképének tartott delfinfaj fennmaradásának érdekében a helyi kormány csak három esztendeje határozta el, hogy komolyabb lépéseket tesz: delfineket képez ki, hogy a segítségükkel megvédje a kihalástól a disznódelfineket.

A tengerbiológusok terve szerint a haditengerészetnél is alkalmazott palackorrú delfinek keresnék meg veszélyeztetett fajtársaikat, s jeleznék a szakembereknek, merre találhatók. Az így befogott példányokat aztán a Mexikói-öböl egy biztonságos, elkülönített területén szeretnék szaporítani, reménykedve abban, hogy e különleges emlős monitorozott körülmények között megmenekül.

Földünk egyik legritkább tengeri emlőse. Fotó: Wikipedia

Öt évük van hátra? A keleti síkvidéki gorilla a világ legnagyobb főemlőse. A felnőtt hím súlya meghaladhatja a 225 kilogrammot, magassága a 183 centimétert. Vadon már csak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén lévő erdőkben él. Bár a szakemberek a térségben az 1950-es évek óta figyelik a populáció alakulását, minden erőfeszítésük ellenére úgy tűnik, a faj öt éven belül teljesen eltűnhet.

A természetvédelmi szervezetek az utóbbi időben főként azt vizsgálták, miként hatott a gorillák életére a Kongóban 1996 óta tartó polgárháború. A forrongások előtt ugyanis a keleti síkvidéki gorillák száma elérte a 16 900-at, ám ez mostanra 3800-ra zsugorodott.

A keleti síkvidéki gorillák a legnagyobb termetű emberszabásúak bolygónkon. Fotó: Shutterstock

A szakemberek régóta kongatják a vészharangot, erőteljesebb vadvédelmi erőfeszítéseket sürgetnek, követelik a bányászat beszüntetését a védett területeken. Ugyanakkor felhívják a figyelmet: a fegyveres csoportokat érdekeltté kell tenni abban, hogy megőrizzék a térség vadvilágát. Csak így lehet megmenteni ezeket a csodálatos főemlősöket.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.