Mesebeli történetek – Kórházi varázslat

BOLDOGSÁGTEREMTŐ előadásokkal „gyógyítanak” a Ciróka Bábszínház művészei. Havonta egyszer keresik fel a kecskeméti kórház gyermekosztályának betegeit, bízván benne, hogy az általuk eljátszott mesék hatékonyabbá tehetik a terápiát.

Ország-világBorzák Tibor2018. 01. 03. szerda2018. 01. 03.

Fotó: BUS CSABA

Mesebeli történetek – Kórházi varázslat Fotó: BUS CSABA

Kezét csókolom, hercegnőm! – köszön hangosan a „cirókás” Ernő bácsi, miközben odafordul az első sorban helyet foglaló göndör hajú kislányhoz. Partnerével, Ernával azonvitatkoznak, melyik mesét adják elő. Jaj, ne Az egérmenyasszony legyen, azt már annyiszor játszották… Végül sorsolásra viszik a dolgot, s a kalapból egy csemete „természetesen” azt a cetlit húzza ki, amelyiken a világszép egérkisas?- szony vőlegénykereséséről szóló történet címe olvasható.

A Bács-Kiskun Megyei Kórház Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztályának játszószobájában picurka székeken ücsörögnek a kis betegek, némelyik mellé az édesanyja is odakucorodik. Nem kell sok időnek eltelnie, hogy a humoros jelenetek láttán hangos kacagás verje fel a kórház csendjét. Ez a színházi közönség más, mint a többi, így nem meglepő, hogy időnként belép egy ápolónő és gyógyszert hoz valakinek.

– Régebben, 2007 és 2012 között havontatöbbször is tartottunk kórházi előadásokat – emlékezik vissza Bodor Éva, a Ciróka Bábszínház szervezője. – Néhány szereplős, egyszerűbb díszletezésű produkciókat választottunk, amelyek szűkösebb helyen is bemutathatók. Ötévnyi kihagyás után most ősszel felfrissítettük a kezdeményezésünket. A régi épületet időközben lebontották, a gyermekek gyógyítását a megyei kórház új szárnyában lévő osztályon végzik, össze sem lehet hasonlítani az egykori és a mostani helyszínt. Nekünk azért fontos, hogy itt lehetünk, mert ebben a környezetben közvetlenül megtapasztalhatjuk a mesék gyógyító erejét.

Dusík Bori, a bábszínház marketing- és kommunikációfelelőse
igencsak meglepődött azon,
milyen hathatós mozgósító erőt képvisel a közösségi
portál. Reggel feltette a felhívását, miszerint
kecskeméti vállalkozók támogatását keresi a
kórházi előadások megtartásához – és délutánra
tíz hónapra előre összejött a szükséges pénz.
Családok, önkéntesek, közösségi szolgálatosok is
segítik a csecsemő- és gyermekgyógyászati osztály
munkáját. Ezt már a négy éve kórházpedagógusként
tevékenykedő Fischer Krisztina újságolja,
majd így folytatja:
– Az ágyhoz kötött gyerekek sem maradnak ki
az élményből: amíg a társaik a bábelőadást nézik,
nekik önkéntesek olvasnak fel meséket az ágyuk
mellett. Mindkét „ajándéknak” remek a visszhangja,
sokszor napokig beszédtéma a kórtermekben.
Öröm látni a mosolygós arcokat, jó
hallani az előadás utáni tapsot. A műsort követően
kézműves foglalkozást is tartunk: a múltkor a
produkcióhoz kapcsolódva aranyszőrű bárányt
készítettek, most pedig kis bőröndöt hajtogathattak
Egérpapának a gyerekek.
Fél óra múlva vége az előadásnak. Egérmama
kijelentése, miszerint az ő lánya azé lesz, aki a
világon a leghatalmasabb, egyre teljesíthetetlenebbnek
tűnt. Hiába ment Egérpapa a naphoz, a
felhőhöz, a szélhez, a házhoz, a végére kiderült,
hogy még a háznál is nagyobb úr az egér, mert
átrágja a falakat. Szóval: a legjobb, ha egérnek
egér lesz a párja. Szörényi Júlia oldalán Apró
Ernő bábszínész nagy rutinnal játszotta a szerepeit,
ami nem véletlen, hiszen a darabot húsz éve
tartja műsoron a színház. Ernő bátyánk pedig
ötven esztendeje kezdte a pályáját: Szabadkáról
érkezett Győrbe, majd Kecskemétre ment, ahol
lassan negyedszázada erősíti a társulatot.
– Ha kórházban játszunk, annak különleges a
varázsa – árulja el Apró Ernő. – A gyerekek mindenhol
mindig őszinték. Sokszor alakítok gonosz
embert, na, azt nem szokták szeretni. Előfordult,
hogy az első sorban ülők majdnem lerángatták
rólam a nadrágot, az életre keltett figurát annyira
ellenszenvesnek találták. Egyszer a fellépés után
odajött hozzám egy nagybeteg kisfiú, egy papírlapot
szorongatott a kezében. Csak annyit fűzött
hozzá: „Ezt neked rajzoltam!” Ennél nagyobb
elismerésre nem is vágyom.
 

Ezek is érdekelhetnek