Nagyot álmodnak

Nemcsak a magánéletben alkotnak egy párt, hanem a munkában is. Független filmesként, saját produkciós cég égisze alatt hozzák létre műveiket, amelyek több nemzetközi fesztiválon is sikert arattak. Portré a Párizsban élő Goztola Kristina és Halmi Péter művészpárról.

Ország-világBorzák Tibor2023. 02. 12. vasárnap2023. 02. 12.
Nagyot álmodnak

Kristina huszonhét évesen gondolt egy merészet, és nekivágott a nagyvilágnak. Idehaza foglalkoztatott színésznő volt, több színházban játszott, főleg zenés da­­rabok főszerepeiben, és tévésorozatokban is feltűnt. De hajtotta a kalandvágy, szerette volna megméretni a tehetségét külföldön is. Londonban, majd Los Angelesben ta­­nult filmszínészetet. Anyanyelvén kívül tökéletesen beszél franciául, angolul, olaszul, ami sokat dob egy nemzetközi karrier elindításában.

Bekerült egy amerikai sorozatba, majd egy amerikai–francia–angol–belga történelmi akcióthrillerbe. Az utóbbi produkcióban való alakítására felkapta a fejét a szakma, egyre csak szaporodtak a filmes és színházi felkérései. Első magyar prózai színésznőként 2015-ben meghívták az Avignoni Színházi Fesztiválra, ahol francia nyelven játszott főszerepet egy kétszemélyes drámában, amely 1200 produkció közül a második legjobb lett.

Péter színészként és rendezőként dolgozott itthon és külföldön. Vezető szerepeket játszott Németországban, Japánban, Kanadában és az USA-ban, majd Los Angelesben négy éven át sikerdarabokat állított színpadra. Filmes karrierje 2017-ben indult el, amikor csatlakozott Kristina Engedj el! című filmjének utóéletéhez. A közös munka olyan gyümölcsöző lett, hogy 2022 óta együtt igazgatják a Champs-Élysée-n lévő, Jonah Film Entertainment nevű cégüket. Párizsban élnek. Mindketten színpadi színészként kezdték a pályájukat, most viszont nagyobb hangsúlyt kapnak a filmes elfoglaltságaik. Vajon vágynak-e vissza a desz­kákra?

– Erről egymás közt is sokszor beszélünk – vallja be Kristina. – Nagyon hiányzik a közönséggel való közvetlen kapcsolat. Egy színész lelkében valahol mélyen mindig ott munkál a szereplési vágy. Lehet bármilyen sikeres is egy filmes pálya, a színházi jelenlétről nem szabad lemondani, mert az így keletkező űrt semmi sem töltheti ki. Bárhol a világban szívesen játszom, hiszen ma már nincsenek határok, és eddig is főleg angol nyelvterületek színházaiban dolgoztam. Magyarországra pedig bármikor örömmel visszamegyek, ha kedvemre való feladatra hívnak. Londonban és Los Angelesben a mestereim – akik nem kisebb nevekkel dolgoztak együtt, mint Sharon Stone vagy Dustin Hoffman – úgy tartják, hogy egy színésznek elsősorban a saját anyanyelvén kell hitelessé válnia, és csak azután érdemes arra ráépítenie egy idegen nyelvű karriert. Fordítva nem működik.

Kristina és Péter között nagy az összhang szakmai kérdésekben is. Ha nem is mindig sikerül, de igyekeznek nem átlépni az alkotás és a magánélet közötti képzeletbeli határvonalat.

– Szerencsés egymásra találás a miénk – állapítja meg Péter. – Az akkori élethelyzetemben új utakat kerestem. Bármilyen furcsa, az internet hozott össze bennünket. Volt egy sorozatom a legnagyobb közösségi portálon, szakmabeliekkel készítettem interjúkat. Amikor rátaláltam Kristinára, rögtön felkeltette az érdeklődésemet a sikeres pályafutása. Elhívtam, beszélgettünk egy jóízűt, elkezdtük a felvételt – és a beszélgetést, együtt­gondolkodást azóta sem hagytuk abba.

A külföldön legtöbbet foglalkoztatott magyar színésznő produkciós cégének alkotásai sikert sikerre halmoztak a világ legjelentősebb filmfesztiváljain. Csak néhány példa: a 2018-ban bemutatott Les Recherches Continuent (Engedj el!) című francia–magyar produk­ciójukat meghívták a 18. Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválra, ahol West Los Angelesben és Hollywoodban is bemutatták, idehaza, a 9. Bujtor István Filmfesztiválon pedig fődíjat kapott. A következő, Le Collier (A nyaklánc) című, szintén francia–magyar kisjátékfilmjükkel 2020 nyarán a Sweden Film Awardson a legjobb operatőri, majd az indiai Indo Global Nemzetközi Filmfesztiválon Péter a legjobb rendezői díjat vehette át, valamint a zsűri különdíját is nekik adták. A misztikus dráma tavaly a Cannes-i Filmfesztivál idején megrendezett független filmesek seregszemléjén a legjobb kísérleti film kategóriában került az élre.

– Szívet melengető érzés ez a sok elismerés és a hozzájuk kötődő szeretet, ugyanakkor visszaigazolása a munkánknak – vélekedik Goztola Kristina. – Szakmai szempontból a fesztiváldíjak elengedhetetlenek a továbblépéshez, sokat jelentenek például a producerekkel való tárgyalásoknál vagy pályázatoknál. Ha valaki nemzetközi díjban részesül ugyan, de az élete ugyanott folytatódik, mint az elismerés előtt, akkor az egész nem több, mint pár mé­diamegjelenés és egy szobor a vitrinben. Mi a Cannes-i Filmfesztiválra 2019-ben kaptuk meg az akkreditációt. Már az első protokolláris eseményen olyan sztárokkal találkozhattunk, mint Monica Bellucci, Christopher Lambert, Andie Mac­Dowell, Quentin Tarantino, Claude Lelouch, Jean Dujardin, Gérard Darmon, Leonardo DiCaprio, Brad Pitt és Salma Hayek.

– Az elképzelésből úgy lesz realitás, ha merünk nagyot álmodni, és ötvözzük az álmokat a valósággal – mondja Halmi Péter. – A következő film is Párizsban forog. Jó lenne, ha az általunk létrehozott alkotásokat szeretné a közönség, és azok nemcsak szórakoztatnának, hanem elgondolkoztatnának, és valamilyen megoldást is kínálnának a mai világ örvénylő történései között. Színházi vagy filmes rendezői székben nem lehet más törekvésem, mint hogy olyat mutassak az embereknek, amiből lelkileg és mentálisan építkezhetnek. Nem titkolt célunk egy igazi, fergeteges vígjáték elkészítése sem.

Legnagyobb vágyuk az, hogy sikerüljön létrehozniuk egy olyan filmklasszikust, mint amilyen például az Amerikai fogócska vagy Az álom luxuskivitelben. Nem kis cél, az biztos.

Ezek is érdekelhetnek