Ritka madár jelent meg újra

Batlát láttak a minap a Körös–Maros Nemzeti Parkban. Ez azért fontos hír, mert szinte olyan ritka, mint a szólásban szereplő fehér holló. Magyarországon a múlt század elején még több száz pár batla költött a Kis-Balatonon, azonban az 1920-as esztendők végén ismeretlen okból elhagyták a területet, és csak a ’70-es években jelentek meg újra költőfajként, de már más területeken.

Napjainkban csupán néhány pár költ az országban, többségük a Hortobágyon, illetve esetenként a Körös–Maros Nemzeti Park (KMNP) Kis-Sárrét részterületén. Hozzánk legközelebbi népes költőállománya a Duna-deltánál található.

Elterjedt vonuló A batla az összes íbiszfaj közül a legelterjedtebb, valamennyi földrészen előfordul, nem olyan régen Észak-Amerikába is betelepedett. Legnagyobb európai állománya a Volga torkolatában található, egy másik – nagyjából négyezer pár – a Duna deltájában, ennél kisebb pedig az olasz Pó-síkságon fészkel. Vándormadár: áprilistól szeptemberig tartózkodik költőterüle­tein – utána a Földközi-tenger mentén, főként a trópusi Afrikában, míg a volgai állomány Indiában telel.

A madár 55-65 centiméternyi, a szárnyfesztávolsága 80-95 centi. A hím kicsit nagyobb és testesebb. Nyaka, melle, hasa, combjai és szárnyai felső részei gesztenyebarnák, a feje teteje vörösen fénylő sötétbarna. Háta, evezőtollai viola- vagy zöldes fényű feketésbarna. Szeme barna, a csupasz szemgyűrű zöldesszürke. Csőre piszkos sötétzöld, hosszú, erős és enyhén ívelt. Lába zöldesszürke.

Sok-sok év után tavaly tavasszal Kardoskút térségében figyeltek meg batlákat, összesen négy példányt. Idén április végén pedig két alkalommal is látták a KMNP Igazgatóság munkatársai. Az íbiszfélék családjába tartozó, színes tollazatú madarak meglehetősen ritkán bukkannak fel a Dél-Alföldön. Az első megfigyelés április 25-én történt, ekkor a kardoskúti Fehér-tó közelében, egy gyepterületen láttak egyetlen példányt, az ottani méretes vizes területen kutatott élelem után – írja honlapján a KMNP. A nap folyamán többször is felbukkant, de másnapra már eltűnt.

Egy nappal később a Kígyósi-pusztán is felbukkant a ritka madár. Ott legutóbb 2008-ban láttak batlát, most viszont egy hím és egy tojó is megjelent. Együtt mozogtak, tehát feltételezhetően párt alkotnak. A délután folyamán lassan gyalogolva táplálkoztak a vizes, tocsogós te­rületeken. Görbe csőrükkel szurkálták a talajt ízeltlábúak, vízi rovarok, piócák, nadályok után kutatva.

A batla kedveli a vizes foltokat, ahol a magasabb növényzetben nagyobb biztonságban mozoghat. A Kígyósi-puszta állapota most kedvező állomáshely az errefelé vonuló vízi- és parti madarak számára.