Állami légiflotta beszerzését tervezi az Orbán-kormány. Persze tervezte ezt már szinte minden elődje, de mersze eddig senkinek nem volt hozzá. Kormányzati repülők vásárlására ugyanis könnyű ráfogni az urizálás, a felesleges luxuskiadás vádját. Összeállításunk az elnöki gépek körül kering, hazai és külföldi légtérben.

Röppenő elnökök

A katonai üzemeltetésű, majdani Állami Légiszállító Flotta három repülőgépe, amelyek beszerzésére pályázatot írtak ki, nem kormányzati célokat, hanem a „a honvédség missziós teher- és személyszállítási feladatainak költséghatékony, önálló ellátását” fogja szolgálni – sietett közölni minap a vásárlást lebonyolító Honvédelmi Minisztérium. Hogy ez mit is jelent, arra a külföldön rendkívüli körülmények között rekedt magyar állampolgárok kimentését hozták példának. Kérdés, minek ehhez három – igaz, eleve használtan vásárolt – repülőgép?!

Ha az állami flotta összeáll, senki se lepődjön meg, ha a miniszterelnököt vagy az államfőt látja majd a személyszállító gép fedélzetén. Ezzel elvben, gazdasági válságtól és költségvetési megszorítástól mentes időszakban nem is lenne semmi baj: Magyarország az unió 28 tagállama közül az egyetlen, amelynek nincs kormányzati különgépe. A meglévő, orosz gyártmányú AN–26-os gépek – utasszállító változatuk 50 személyes – kiöregedtek, lassúak (435 km/óra a végsebességük), sok helyen a zajterhelés miatt már nem is engedik leszállni ezeket. Arról nem beszélve, micsoda látványosság egy nyugati főváros repterén a rozoga katonai gépből kiszálló magyar delegáció…

A honvédelmi tárca adatai szerint Magyarország négy év alatt annyit költött repülőgépek bérlésére, mint amennyiért három használt gépből álló saját flottát tudna beszerezni. Nem véletlenül: az elmúlt kormányzati időszakok politikusai és diplomatái tele vannak vicces történetekkel, amelyek a menetrend szerinti gépeken utazó magyar állami vezetőkkel estek meg. Medgyessy Péter évekkel ezelőtt a Bagi–Nacsa-show-ban idézte fel, hogy meglepődtek a magyar turisták, amikor vörös szőnyeg és fanfárok fogadták őket az egyik repülőtéren – tán nem kellett volna annyira előrefurakodni, hogy a miniszterelnök előtt szálljanak le a gépről. Okozott már diplomáciai bonyodalmakat is, amikor egy elhúzódó uniós csúcstalálkozó után a szlovák miniszterelnöktől kellett hazaszállításért könyörögni, pedig akkoriban nem volt éppen felhőtlen a két ország viszonya. Kis (kár)öröm az ürömben, hogy a szlovák gép is lerobbant, így két miniszterelnök szorongott egymás mellett hosszú órákon keresztül a turistaosztályon – Bécsig. Míg más országok vezetői úgy jártak Brüsszelbe néhány órára egy-egy megbeszélésre a saját gépeikkel, mintha a szomszédos városba mennének – ez a magyar miniszterelnököknek általában kétnapos elfoglaltságot jelentett. Az unió intézményeiben ma is emlékeznek a kialvatlanul kóválygó magyar diplomatákra, akik jobb híján a hajnali négykor induló Malévval tudtak csak kijutni a tárgyalásokra. De akkor legalább még volt Malév…

A kormányzati légiflotta ötlete legutóbb két éve volt napirenden. A még létező Malév kötelékében volt egy kisebb, 50 személyes utasszállító, mely ugyan 2005 óta „a földön rohadt”, de 2011 tavaszán komolyan szóba került, hogy százmilliós beruházással alkalmassá teszik diplomáciai célú repülések kiszolgálására. A 860-930 km/h utazósebességgel és 3000 km hatótávolsággal bíró repülő némi átalakítással lehetett volna akár kormánygép is, de nem lett.

Utoljára egy TU–134-es volt Magyarország kormánygépe, a Kádár-érában Magyar Népköztársaság felirattal. Annak a gépnek, amelyet el is különítettek egy őrzött hangárban, szinte alig volt repült órája, mert Kádár János szívesebben utazott vonaton. Később, miután a kormánygép Malév-festést kapott, már részt vett a légitársaság forgalmában – 1994-ig, amikor a Malév TU–134-eseit kivonták a forgalomból.

Halálos elnöki út

Számos ellentmondásos vélemény terjed a lengyel politikai és katonai felső vezetés halálát okozó, a szmolenszki katonai repülőtér közelében történt katasztrófával kapcsolatban. 2010 áprilisában zuhant le a Lengyel Légierő TU–154 M utasszállító repülőgépe. A fedélzeten a lengyel elnök, Lech Kaczynski mellett mind a 95 utas életét vesztette. Az első feltételezések szerint maga az államfő sürgette a pilótát, hogy azonnal szálljon le – később kiderült, senki nem kényszerítette a pilótát a leszállásra. A fekete dobozból arra következtettek, hogy a pilótafülkében tartózkodott Andrzej Blasik, a lengyel légierő főparancsnoka és Mariusz Kazana, a diplomáciai protokollszolgálat vezetője is. Az orosz vizsgálóbizottság 2011-es végső jelentése szerint Blasik vérében alkoholt találtak, emellett megállapították, Blasik Kaczynskivel közösen próbált nyomást gyakorolni a pilótára, hogy a köd ellenére Szmolenszkben szálljanak le. Egy lengyel rádió értesülései szerint a gép pilótája az eset előtt összesen pár órát gyakorolt TU–154 M típusú gépen.

Készenlétben

Folyamatos várakozás, állandó „stand by” állapot jellemzi egy business jet (üzleti, elnöki különgép) vezetőinek az életét. Egy európai légitársaságnál pilótaként dolgozó forrás szerint az ilyen gépeket vezető kollégái szolgálatban bármikor behívhatók, legfeljebb egy óra távolságra tartózkodhatnak a repülőtértől. Útjaikra 1-1,5 órájuk van felkészülni, a célállomásról is ebben az időintervallumban tájékoztatják őket, amik gyakran olyan helyek, ahol korábban még nem jártak. Ezek az utak lehetnek háromórásak, de akár többhetesek is. Érdekes és ellentmondásos az a helyzet, ha egy elnöki gépet a légierő pilótái vezetnek, mint például az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban vagy Lengyelországban. Egyik oldalról talán evidencia, hiszen a katonai pilóták a haza szolgálatára esküdtek fel. Másfelől azonban a légierő alkalmazottai jóval kevesebbet repülnek, mint egy utasszállító repülőt vezető társuk…

Méregdrága óradíj

Mennyit költöttek a delegációk az elmúlt években repülőjegyekre, illetve repülőgépbérlésre? A Külügyminisztériumból a kérdésre nem érkezett válasz. Az biztos, hogy minél később foglalnak le egy repülőjegyet, az annál drágább. A kormány a legtöbbször a Wizz Airtől bérelt gépet, valamint magáncégektől, de volt rá példa, hogy a cseh Holiday Travel cég Airbus 320-asát vette bérbe. Hazánkban a szakemberek szerint 900-1000 légijármű van magántulajdonban, de közülük csak 4-5 lehet magáncégek, vállalatok kezén lévő úgynevezett business jet, vagyis állami vezetők utaztatására alkalmas gép. Az ilyeneket üzemeltető cégeknél 250 és 500 ezer forint közötti összegbe kerül egy repült óra. Ebben minden benne van:
a repülőtéri engedélyek, profi személyzet, ellátás. Állítólag van ilyen repülője Leisztinger Tamás nagyvállalkozó cégének és a Csányi Sándor vezette OTP-csoportnak is.

A kormány ezt a gépet gyakran kéri kölcsön az OTP-től diplomáciai célokra, hiszen a repülő fedélzetén minden adott a kényelmes utazáshoz.

 

Beárazva

Orbán Viktornak többször is meggyűlt a baja az utazással – pontosabban annak visszhangjával. Először 1999-ben, amikor a Malév New Yorkba tartó menetrend szerinti járata az ő kedvéért kitérőt tett Washingtonban. A kormányzati repülőgépbérlés pedig először 2002-ben lett téma, amikor Orbán Viktor egy svájci cégtől több mint 32 millió forintért bérelt 15 személyes géppel repült Bostonba, a Tufts Egyetem ünnepségére, ahol díszdoktorrá avatták. 2010-ben az OTP tulajdonában álló Air Invest Kft.-től 12,6 millióért bérelte a kormány a repülőgépet, amivel Orbán Azerbajdzsánba utazott. Gyurcsány Ferenc 2006-ban szintén az Air Invest gépén, 5 millió forintért repült Luxemburgba, 2007-ben pedig 5,5 millióért a Malévtól bérelt különgépet a kabinet a zágrábi közös horvát–magyar kormányülésre. Portugáliába 9 millióért repült a delegáció.

AIR FORCE ONE: az Egyesült Államok elnökének egyik legfontosabb szimbóluma. Az elnevezés elméletileg bármely, az elnököt szállító gép hívójele lehet, a közvélemény azonban általában a Boeing 747-200B típusú repülőre gondol. Ezek az akár 520 utas szállítására is alkalmas Jumbo Jetek még a levegőben is képesek az üzemanyag-felvételre, fedélzetükön csúcstechnológiájú biztonsági kommunikációs berendezések találhatók. Az elnöknek a háromszintes gépóriáson külön irodája, konferenciaterme van, sőt a gépen egy orvosi szoba is működik, amely szükség esetén műtét lebonyolítására is alkalmas. A két étkezőben egyszerre száz ember is megvacsorázhat. A luxusért persze ebben az esetben is drágán meg kell fizetni: a légierő 2010-es adata szerint az elnöki különgép egyórányi üzemeltetése 180 ezer dollár – egy átlagos amerikai ház ára.(További érdekességek a 6. oldali ábránkon)

Országról országra

Németország. 1,3 milliárd dollárt költött gépparkjára 2011-ben. A két darab, Angela Merkel kancellár után Angie One-nak becézett Airbus A340, a néhány kisebb A319 és a többi üzleti repülő vásárlását megelőzően az állami vezetők az ország 1990-es újraegyesítése előtt gyártott masinákkal voltak kénytelenek közlekedni. A beruházás védelmére Winfried Hermann zöld párti képviselő kelt, aki egy, a Bloomberg amerikai gazdasági lapnak adott interjújában azt mondta: már-már kínos, hogy a világ egyik legvirágzóbb gazdaságának vezetője antik repülőkkel utazgat. A vadonatúj Airbusokat több hálószobával és high-tech biztonsági rendszerekkel látták el.

Franciaország. Nicolas Sarkozy elnök 2010 novemberében talált rá a rangjához méltó Airbus 330-200-ra. Az Air Sarko One-nak és Air Carla One-nak is csúfolt, 12 éves repülőt 243 millió dollárért újították fel. A gép szárnyfesztávolsága még az Air Force One-ét, az amerikai elnöki gépét is felülmúlja. Kezdetben sok pletyka terjedt arról, hogy a fedélzeten a csúcsszuper kommunikációs rendszer mellett fürdőkád és pizzasütő is van – de mindezt tagadták.

Brazília. Még hivatalba sem lépett Dilma Rousseff elnök, amikor már kiválasztotta új hivatali repülőjét. Elődje, Luiz Inácio Lula da Silva 2005-ben vásárolt gépét egy Airbus 320-ra cserélte, 300 millió dollárért. A vásárlás létfontosságát az indokolta, Da Silva Aerolulának becézett Airbus 319-es repülője alkalmatlan volt arra, hogy megállók beiktatása nélkül jusson el Brazíliából Oroszországba, Indiába vagy éppen Kínába. Ezeket a megállókat Brazília első női elnöke megalázónak találta.

Kína. 2011-ben Hu Csin-tao elnök washingtoni látogatása során cserélte le Boeing 747-esét egy Boeing 200-asra, 190 millió dollárért. A legendák szerint a kínai kormányzat azonban nem mindig volt elégedett vásárlásaival. 2002-ben a nagyhatalom állítólag egy Boeing 767-esbe ruházott be, ám jóval többet kapott, mint amire számított. Miután a gépet Texasban átalakították, a kínai biztonsági szervek – ha hihetünk a pletykáknak – több mint 20, műholddal működtetett lehallgatókészüléket találtak a fedélzeten, egyet ráadásul Csiang Cö-min akkori elnök ágyának fejtámlájában. A Boeing 767-et nem sokkal később kereskedelmi használatra bocsátották.

India. Az ország első női államfője többnyire egy Boeinggel utazott egészen 2009-ig. Az akkor 74 éves Pratibha Patil fejébe vette, hogy ezentúl egy kétszemélyes Szuhojjal intézi utazásait. A 2012-ben visszavonult Patil így nemcsak India első női államfőjeként, hanem az első, harci repülőgépen utazó indiai nőként is beírta magát a történelemkönyvekbe.

Szaúd-Arábia. A legtöbb luxussal ellátott repülőgépe a szaúdi hercegnek van: az akár 850 utas szállítására képes Airbus A380 alapjaira építették. Alwaleed bin Talal egyedi gyártmányú gépén 5 lakosztály és még 20 hálószoba van, imaszoba, virtuális játékterem, márványborítású törökfürdő és 10 személyes koncertterem hangversenyzongorával. A fedélzet és az utastér 3 szintje lifttel közelíthető meg, a raktérben pedig biztonságosan parkolhat a két Rolls-Royce Phantom.
 

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.