Sanyi, ülj be a dobhoz!

Mikor a Beatles beleordította a világba, hogy „yeah, yeah”, és eljutott hozzánk a hírük, a magyar tinédzserek is késztetést éreztek a zenekar-alapításra. Budapesten és vidéken egyaránt. Gyorsan szaporodtak, az 1960-as évek közepén Cegléden még rivalizáltak is egymással a bandák. A legmenőbb társulás között tartották számon a Kugli és a Fókabácsiék együttest. Hihetetlenül egyszerű ötlet alapján történt a keresztelő: egyikük fejformája fodrászolás után kugli formát öltött, másikuk pedig csomagban kapott külföldi fókabőr cipőt – s máris megvoltak az alapszavak. A csapat oszlopos tagját Kármán Sándornak hívták, gitárosként erősítette a nem túl bonyolult hangzást. De amikor egy törteli tánciskola vizsgabáljára „elfelejtett” elmenni a zenekar dobosa, menteni kellett a menthetőt.

„Sanyi, ülj be a dobhoz!” – adták ki az ukázt a többiek, mert az mégse annyira feltűnő, ha három gitárosból csak egy hiányzik, mintha a dobnál nincs senki. Kármánék fia pedig odaült és ott ragadt. És abban a pillanatban örökre eljegyezte magát az ütőhangszerrel.

Minden fellelhető információt összegyűjtött a dobról. Levelezett a világ vezető hangszergyáraival, híres hazai és külhoni művészekkel is sikerült kapcsolatba kerülnie. Szenvedélye kezdett elhatalmasodni: bár kirakatrendezőként kereste a kenyerét, de szabadidejének minden percét az ütősökre áldozta. Első kiállítását 1979-ben rendezte a dob történetéről, a másodikat pedig tizenegy évvel később a százéves dzsesszdob tiszteletére hozta össze.

Nem sokkal később a szülői ház garázsában „múzeumot” nyitott, majd amikor a padlástól a pincéig minden kezdett vészesen megtelni hangszerekkel, állandó kiállítóhely után kellett néznie. Cegléd városától 1997-ben kapott a főtéren egy háromszáz négyzetméteres ingatlant, amelyet saját erőből újított fel.

A dobmúzeum 2000. november 27-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Értékes hangszerek és legendás dobfelszerelések, híres dobosok és dobkészítők, személyes tárgyaik és izgalmas történetek – dióhéjban ez a tematika. Mindehhez lebilincselő stílusú tárlatvezetés társul, s a végére még egy kis „hangoskodás” részesei is lehetnek a látogatók.

A dobost többnyire eltakarják a frontvonalban álló muzsikusok. Igaz, szerkójához jó sok hely kell, a színpad hátsó traktusában kényelmesen elfér. Bár az ütős zeneszerszám bűvölőjének fontos szerepe van a ritmus kialakításában, első blikkre mégsem gondolnánk, hogy a hangszer és kiegészítői története végeláthatatlan, az értékes szériákért, az egyedi darabokért pedig a gyűjtők minden pénzt megadnak.

Kármán Sándor sem keveset áldozott már rájuk, néha azonban a szerencse is rákacsintott. Talált dobot szeméttelepen, ajándékoztak neki hagyatékból, sikeresen keresgélt internetes bolhapiacon. A ceglédi kiállítótérben nagy a zsúfoltság, egy csomó kincs még ki sincs csomagolva, a raktár mélyén várja, hogy valamikor majd megcsodálhassa az értő közönség. Nemrég felcsillant a remény: kulturális célok szolgálatába állítanák a ceglédi zsinagógát, s oda költözhetne Kármán Sándor gyűjteménye is.

Nincs túl sok látogatható magánkollekció a világban. A gyűjtők általában kerülik a nyilvánosságot, egy angol férfi például saját házában művészi szintre fejlesztette féltve őrzött darabjainak elrejtését. A ceglédi múzeum viszont mindenki előtt nyitva áll. Sok ismert zenész, hangszerkészítő járt már itt, köztük Peter Erskin, Armand Zildjian, Remo Belli, Steve Smith, Jojo Mayer, Tommy Campbell. Sőt, a városba érkező prominens vendégek is érdeklődéssel keresik fel az intézményt. Csak a helyiek maradnak el: például a tér túlsó oldalán lévő üzlet tulajdonosa régóta ígérgeti, hogy megnézi a dobokat, de elfoglaltságai miatt erre még nem tudott időt szakítani. Semmi gond, Ausztráliából már jöttek érdeklődők, nyilván ők jobban ráértek.

HASONLÓSÁGBÓL LETT A BARÁTSÁG
Peter Erskine a Weather Report együttes dobosaként vált világhírűvé. A rendszerváltás hajnalán hazánkban is hozzáférhetővé váltak az amerikai hangszeres oktatóanyagok, köztük az említett művészé. Valaki észrevette, hogy mennyire hasonlít egymásra a ceglédi gyűjtő és az amerikai zenész. Készült hát egy fotó hasonló öltözékben, szinte ugyanolyan testtartásban, amelyet kiküldtek Kaliforniába. Hamarosan megérkezett a válasz: a dobos a következő hónapban Budapesten szerepel, felajánlotta, hogy találkozzanak. Barátság szövődött köztük. Peter Erskin 2003-ban Cegléden is fellépett, ekkor merült fel, hogy rendezhetnének egy kiállítást a pályafutásáról. Az ötlet 2010-ig érlelődött, amikor is a városháza dísztermében megrendezték a tárlatot, ahol az amerikai legenda is részt vett. Kétkonténernyi anyag érkezett, köztük dobfelszerelések, fellépőruhák, különböző tárgyak. A zenész a következő évben családját is elhozta Ceglédre, s a dobmúzeumban saját maga kalauzolta el őket.

MAGÁNNYOMOZÁS WEISZ API UTÁN
A ceglédi dobmúzeum bejáratánál egy snájdig fiatalember, Weisz József (1910–1945) – vagy ahogyan mindenki ismerte: Weisz Api – fogadja a vendégeket. Fehér zakóban, csokornyakkendőben, hátrafésült hajjal – kesernyés mosollyal. A papírmasé figura előtt egy amerikai Leedy szerkó. Weisz Api az 1930–40-es évek magyar könnyűzenei életének kiemelkedő alakja volt, virtuóz dzsesszdobos, vibrafon- és marimbajátékos. Előkelő budapesti szállodákban, éttermekben, mulatókban játszott, utoljára a Moulin Rouge-ban. Főleg Orlay Jenő Chappy nevű zenekarának dobosa volt, a kor divatos mozifilmjeinek zenéjét is ők szolgáltatták. Miután életéről és munkásságáról szinte semmilyen részlet nem maradt az utókorra, Kármán Sándor kutatásba kezdett. Tizenkét éves „magánnyomozása” során találkozott a művész barátaival, végül pedig eljutott a leányához, aki néhány ereklyét is átadott a múzeum számára. Weisz Apit 1942-ben egy éjszakai fellépéséről hurcolták el munkaszolgálatra, ahonnan még küldött a családjának levelezőlapokat, ám soha nem tért haza.

TURBÓ FOKOZATBAN. Kármán Sándor 1995-ben alkotta meg futurisztikus
dobszobrát, ha úgy tetszik, saját tervezésű hangszerét, a Turbo Designert.
Előző év karácsonyán dobta piacra új konstrukcióját a Harley–Davidson,
ez a csodamotor adta az isteni szikrát. Réz alváz, plexi dobtest, krómacél
kiegészítők – egyebek közt ezekből áll az extravagáns szerkentyű. A Sonor
gyár az 1999-es frankfurti zenei vásáron nagy sikerrel állította ki a szerelést,
ami ma a ceglédi múzeum legnagyobb vitrinjében tekinthető meg.