Száguldó múlt

Bár remélem, olvasóim zöme pontosan tudja, mi is az a Dongó – hej, amikor Ecserről azzal robogtam át a maglódi búcsúba, megfordultak utánam a lyányok… –, de mindig akad fiatalabb lapvásárló, ezért az ő kedvükért néhány mondat erről a ketyeréről. Nos, az 1955 és 1957 között gyártott kicsiny robbanómotorokat nevezték Dongónak. Nem véletlenül, hiszen zümmögő hangjuk volt, nem beszélve arról, hogy a Vadásztölténygyár mérnökei az olasz Mosquito (szúnyog) segédmotort honosították – értsd: lopták el – dongóvá. Egyedül a karburátor volt magyar fejlesztés, de abban meg nem volt sok köszönet… A Dongó motor aztán egy hasonló korú Csepel kerékpár vázára került, alulra, a pedálok alá, hogy dörzskereke segítségével, s mind a 38 köbcentiméterével nekifusson a lehetőleg sík utaknak. Mert ha nem volt sík, hát tekerni is kellett.

Végül mégsem mentem Dongóval – pedig mi ketten akár négyszeresen is teljesítettük volna az oldtimerekre kiszabott 30 éves korhatárt –, de hát a leeresztett kerekeket, a sokéves benzintől eldugult porlasztót és az egyebeket látva – úgymint eső és hideg –, inkább autóba ültem, hátrahagyva Dongót és stílust egyaránt…

A március utolsó, benzingőzös hétvégéjére időzített kiállítás az idén már tizenharmadszor várta a kétés négykerekűek barátait. Ez az Automobil Tuning Show (AMTS), amelyet az idén öt pavilonban és hatalmas kültéri területen, immár százezer négyzetméteren rendeztek meg. A járműfiesztára több mint 54 ezren voltak kíváncsiak. A látnivalók felsorolhatatlanok: a repülőgéptől a modellautókon át az elektromos autókig 1500 négykerekűt hoztak ide, s mivel reménytelen mindezt elmesélni, maradok az eredeti vállalásomnál: az öregecske masináknál.

Akkor viszont itt az ideje megismerkednünk a „pin-up” fogalmával. Kiejtésével ellentétben – pinap – semmi pornográfiát ne reméljen az olvasó, a pin-up stílus kialakulása az 1940-es és az 1950-es évek Amerikájába vezet bennünket. Ezzel a jelzővel a szexisen pózoló modelleket illették, akiknek a képeit a falakra – leginkább a kamasz fiúk szobájának falára – tűzték. Innen ered az elnevezés is: a pin-up magyarul azt jelenti, feltűzni. Ezekről a képekről sugárzik a magabiztosság, a huncutság és az erotika, ezek a nők tele vannak élettel és csábítással. Ilyen pin-up lánynak számított egyébként Marilyn Monroe is…

És tessék: hamisítatlan pin-up lányok fogadják a látogatókat a Show for Real Cruisers (amit talán a valódi cirkálók bemutatójának fordíthatunk, ezeket az autókat valóban használják is tulajdonosaik) standján. Egyikük Lippai-Horváth Petra, aki nemcsak ruházatával – darázsderék, amitől a kerekded részek még hangsúlyosabbá válnak –, de frizurájával is ama bizonyos ’40-es éveket idézi. Petra nevében a Lippai a férjét jelenti, ő, azaz Lippai Dániel és barátja, Juhász Róbert az alapítói e klub magyarországi szervezetének, s házigazdái a kiállításon látható hot-rod és custom részlegnek. Ki ne maradjon Róbert barátnője: Erdei Renáta sem, ő a szervezésben rendkívül sokat segít; ők négyen alkotják ezt a kissé őrült, de legalábbis flúgos csapatot.

– Az ismerkedést talán kezdjük ezzel a két angol szóval: mit jelent a hot-rod, és mit a custom kifejezés?

– Ha jól tudom, a hot-rod kifejezés a lecsupaszított karosszériájú, rúd formájú motorral szerelt autókat jelenti, a custom pedig a rendelésre készült, vagyis átszabott autókat. Ez az átépítés a tuningolás (a gyári kivitel feljavítása, átépítése) és a veterán felújítás furcsa elegye – mondja Dani. – Az öreg, olykor százéves masinákat részben átszabjuk, akár több autó összeépítésével, részben pedig beléjük építjük a ’60-as, ’70-es évek technikáját.

– Kiket fogad magába a klub?

– A legfontosabb: legyen egy 1960 előtti, kétajtós, amerikai gyártmányú és stílusú autód, amivel részt veszel az olasz, osztrák, német, erdélyi, horvát és magyar hasonszőrűek rendezvényein, évente legalább négyszer.

– Ennek megfelelően milyen autókkal járnak?

– Nekem egy ötvenes évek elejéről való, 4000 köbcentis Ford Customline típusú autóm van, Robinak pedig többek között egy 1949-es, 5700 köbcentis Chevrolet Styleline-ja és egy 1956-os Ford F 100-asa. Ugye, mondanom sem kell, a klasszikus hot-rod és custom szabályai szerint építettük át ezeket.

– Már bocsánat, hogy megkérdem, de meg lehet ebből élni?

– Az egyetlen szerencsénk, hogy mindkét lány is imádja ezt az életformát, az utazásokat, a kiállításokat, így inkább nem beszélünk anyagiakról. Talán csak annyit, hogy minden megtakarított pénzünket elviszi ez a mánia. De hát normálisan élni olyan unalmas, nem…?

Az idei autóshow „öregjei” az F pavilonban kaptak helyet. A hot-rodos fiúk barátai nagyjából 20 kocsival érkeztek a már említett országokból, vagyis akár nyolcszáz kilométert is gurultak, hogy ideérjenek. Mellettük sok minden más is látható, ami megdobogtatja az öreg autók szerelmeseinek szívét, ezeket a MAVAMSZ hozta ide.

A bejárat mellett például egy egykori rendőrségi kombi Zsiga, kék-fehéren, szirénával, még az eredeti rendszám is rajta: RA 29-20. Mellette egy feltűnően csínos rendőrlány, aki egyáltalán nem hasonlít azokra a rendőrökre, akik talán épp ezzel a Zsigulival vittek be az őrsre, miután felszedtek az 1963-as balatonföldvári huligántalálkozóra érkezettekkel együtt a vasútállomáson…

Kicsit odébb álomautóim egyike: egy 1966-os Ford Mustang. Ötvennégy évvel ezelőtt, 1964-ben mutatták be az első szériáját, és én éppen 54 éve vagyok szerelmese a márkának. Igaz, pár lépést sétálva máris elcsábító fecskefarkak hívogatnak: néhány orbitális Cadillac kínálgatja bájait. Rajtam kívül még Elvis Presley kedvelte ezt a modellt, igaz, ő nálam egy kicsit jobban: ha jól tudom, összesen 32 Cadillacje volt.

Mi volt még a kiállításon? Úgy látszik – és szerencsére –, ide még nem érkezett el a MeToo-kampány, ezért jelentős érdeklődés közepette rendezték meg a Miss Fitnes AMTS szépségversenyt. Ahol is a mai kornak megfelelő pin-up lányok között Koncz Patrícia aratott sikert, így május közepén ő utazik majd Friedrichshafenbe, ahol a Miss Tuning döntőseivel mérheti össze a bájait. (Ez esetben a tuning pontosan azt jelenti, amit gondolnak: itt nem baj, sőt előny, ha a mezőnyben itt-ott feltuningolt lányok indulnak…)

Valahonnan latin-amerikai zene szól. A stand, ahová a karibi ritmus beszippantja a látogatót, csodás bringákat, köztük segédmotorosakat kínál. Kolumbiából érkeztek, mesterségük címere tulajdonképpen az én Dongóm lehetne, csak hát eltelt közben hatvan év. Az új motoros bicajok neve Bobber Bike, és tényleg különlegesek és tényleg gyönyörűek. Van pedálos kivitel, van 48 köbcentis, négyütemű robbanómotorral, s van elektromos masinával szerelt változat is. De jobb, ha tudjuk: mivel a valamikori Eldorádó földjéről érkeztek, ezért aztán némelyik annyiba kerül, mintha aranyból lenne.

Úgyhogy azt hiszem, nyárra megpróbálom beröffenteni a Dongómat, együtt maradunk. Mégiscsak vele lettem magam is oldtimer…