Szívünkben őrizzük őket

Az ember legerősebb érzése a szeretet és a gyász: a legszebb jutalom és a kínzó veszteség. Halottak napja küszöbén megidézzük a szeretteinktől vett végső búcsú hagyományos és kevésbé ismert szokásait.

Ország-világBudai Horváth József2020. 11. 02. hétfő2020. 11. 02.
Szívünkben őrizzük őket

Isa pur es homu vogymuk – Íme, por és hamu vagyunk – olvasható a Halotti beszéd és könyörgésben, e legkorábbi latin betűs, teljességgel magyar nyelvű, a XII. század végéről származó búcsúztató szövegemlékünkben. Por és hamu. Elporladunk a földben, hamuvá leszünk a tűzben. E két ősi temetkezési forma máig uralkodó a gyászszertartásokban. A végtisztesség megadásának másféle eljárásaival egyetemben alapvető céljuk, hogy a porhüvelyen túl a lé­lek is meglelje örök nyugalmát.

Múltidéző

A sír kezdettől lehetett sekély vagy mélyebb, egyszerű hant vagy a fáraóknak kijáró piramis. A földivel rokon túlvilági élet békéjéhez és jóllétéhez hozzátartoztak a halott vele temetett, megszokott tárgyai – a férfiak fegyvere és lószerszáma, a nők amulettje és kézimunkához kellő eszközei, a gyerekek csörgője és játék edénye –, a harcos nációk törzsfőinek, fejedelmeinek, hőseinek kísérőül hadifogoly, paripa is dukált.

A vikingek, e kiváló tengeri utazók a holtat gyakorta ékszereivel és harci eszközeivel együtt a hajójára fektették, amit égő nyílvesszővel felgyújtottak. Az Indiába költözött perzsák, a parszik kör alakú hallgatástornyában elhelyezett holttesteket pedig a köröttük felbukkanó ragadozó madarak ad­ták át az enyészetnek.

Borobudur buddhista temploma, Jáva szigetén. Fotó: Szabad Föld Archívum

Vallás szerint

Buddhizmus: a halál az egyik életből átmenet egy másikba. Tibetben a liszttel és tejjel megmosdatott holttesteket a keselyűkre bízzák, így a halottak az egekbe kerülnek. Iszlám: nem használnak koporsót, a hamvasztást elvetik. A holttestet vízzel lemossák, megtisztítják, fehér vászonlepedőbe tekerik. Jobb oldalukra fektetve, arccal Mekka, az iszlám szent helye felé a földre helyezik, a férfiak a szertartás után elte­metik. Judaizmus: mindenkit ugyanolyan ruhában, zsidók körében, zsidó sírkertben temetnek el. Az elhunyt családtagjai a gyász jeleként a szívük felett megszaggatják a ruhájukat. A sírhelyekre virágok helyett köveket tesznek. Hindu: örök megváltást nyernek, akiknek a testét az egyik legszentebb helyen, a Gangesz partján fekvő Váránaszi (régebbi nevén Benáresz) városában, a Manikarnika Gháton hamvasztják el és azt a Gangesz vizébe szórják. Sok idős és haldokló zarándok tölti el itt az utolsó napjait.

A gyászolók szomorúsága magatartásukban, étkezésükben, hajviseletükben is megmutatkozik, míg legnyilvánvalóbb kifejezése, a ruházat színe népenként, tájegységenként eltérő. Régebben a fehér vászonanyagot csak a módosabbak festhették feketére. Az óegyiptomiaknál a sárga, a görögöknél és a rómaiaknál a sötét, a hinduknál a fehér, a kínaiak­nál a fehér és a kék szín uralkodott. A gyászruha viselése a halotti tor megtartásával együtt az elmúlt évszázadban háttérbe szorult.

Sokféleség

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente mintegy 55-60 millió ember hal meg a Földön. A temetési szertartások nagyon változatosak, többfelé igen furcsák.

Az amerikai Louisiana állambeli New Orleansban jazz-zenekar játssza a gyászdalokat, majd a szertartás után mai zenére vált. Mexikóban a múltban az elhunytak koponyáját megőrizték, napjainkban halottak napján virágot és ennivalót visznek a sírhoz, miközben énekelnek és imádkoznak. Ghánában az elhunytak életét megidéző fantáziakoporsóba is temetkezhetnek, így készült már repülőgép, limuzin, sütőtök és cigarettásdoboz alakú is.

Örök megváltást nyerhet, akit Váránaszi (régebbi nevén Benáresz) városában hamvasztanak el. Fotó: Shutterstock

Indiában az idősebb nőket aranyszínű, a fiatalabbakat piros, a férfiakat fehér lepellel takarják le. A testet és a hordágyat virágokkal halmozzák el. A szegényeket krematóriumban, a gazdagokat sok fát használva máglyán hamvasztják el.

Indonézia

Az ország egyes szigetein (így Balin és Sulawesin, azaz Celebeszen) az elhunyt a temetésének megszervezése idején – ami hetekig is eltarthat – az otthonában, a családja körében, a házon belül a nappaliban vagy egy külön szobában marad. Mint élő emberre, alvó betegként tekintenek rá, az asztalhoz ültetik, ételt tesznek elé, beszélnek hozzá. Testét formalinnal tartósítják, így semleges szagot áraszt. A temetés látványos és költséges ceremónia: a résztvevők táncolnak és énekelnek, továbbá bivalyáldozatot mutatnak be, hogy azok vigyék a halott ember lelkét a mennybe. A sírba a személyes tárgyain kívül tesznek mellé pénzt és ékszert is.

A nyugati kultúrkörben új temetési szokás hódít. A testet biológiailag lebomló koporsóba teszik vagy ugyanilyen lepelbe csavarják, és az ökotemetőben helyezik végső nyugalomra. Sírkő helyett a család fát ültet az elhunyt emlékére. A természetbeli temetés során a halottakat lebomló anyagból készített urnában egy fa mellett hantolják el, táblácska adja tudtul a kilétét. Magyarországon a hamvakat a Tata melletti Agostyán kegyeleti emlékerdeje 2014 óta fogadja be.

Űrtemetés: útra készen az urnák. Forrás: futurism.com

A texasi Houstonban a Space Services cég Föld körüli pályára állítja a hamvakat. A családtagok jelen vannak a rakéta indulásánál, az erről forgatott videofelvételt emlékül kapják. Amerikai és svájci vállalkozások a hamvakból gyémántot készítenek, mint mondják: „így a szerettünk a legszebb formában maradhat velünk”. A New York állambeli Syra­cuse-ban az online temetkezés során a szertartást web­kamerákkal közvetítik a kényszerűségből távol maradt rokonoknak, ismerősöknek.

Újabb szokások

Az urnába tett hamvakat eltemetik, vagy a kolumbárium falába, fülkékbe helyezik. Az urnát hivatalosan csak akkor vihetjük haza, ha az otthonunkban az összes családtagnak megteremtjük a látogatás lehetőségét. Újabb szokás az elhunytak hamvainak szó­ró­par­cel­lá­ba, repülőgépről vagy hajóról a folyóba temetése.

Gyász

A halál elfogadása – a megnyugvás, a vigasztalódás – a gyász legfőbb tartalma. Polcz Alaine így ír erről: „Elfogadni tudni a másik halálát annyit jelent, hogy elfogadunk egy soha viszont nem látást, egy hang és a gyengédség megszűntét, melyek hordozói voltak a kapcsolatnak, elfogadjuk az elképzelt közös tervekben a jövő hiányát. Az életmód megváltozása, a közös helyek és tárgyak érzelmi felszámolása, a realitás elfogadása őnélküle: ez jelenti a gyászmunkát.”

Járjuk a temetőket, nehéz lélekkel emlékezünk, virágokkal, mécsesekkel díszítjük a sírokat. Halottaink addig élnek, míg szívünkben őrizzük őket.

Ezek is érdekelhetnek