„Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem...”

Nem akármilyen időkben ívelt fel Toldi Miklós pályája: előbb a valóságos kö­­zép-európai birodalmat építő Nagy Lajost, majd a később császári címet is birtokló Luxemburgi Zsigmondot szolgálta. Ugyan mi­­tikus népmesei hőssé formálódott alakja, a fennmaradt oklevelekből viszonylag pontos képet kaphatunk „igazi” életéről is.

Toldi Miklós 1320 táján látta meg a napvilágot egy bihari birtokos nemes család gyermekeként. Beszélt latinul, megtanult írni-olvasni, majd Meggyesi Móric pozsonyi ispán vitézei közé került, így válhatott belőle alispán is. Ott találjuk őt Nagy Lajos második nápolyi hadjáratában is mint Meggyesi bandériumának tagját.

A hadjárat végén azonban Toldi nem tért haza Itáliából a magyar hadakkal. A sereg egy részével pápai zsoldban maradtak, az olasz krónikák ezt a magyar haderőt Gran’ Companiának, vagyis Nagy Seregnek nevezték. Fényes győzelmet aratott a Pisa szolgálatában álló német zsoldosok felett, de katonái olyan dúlást vittek véghez, hogy az őket alkalmazó bíboros elfordult tőlük, majd felfogadta ellenük korábbi ellenségeit, akik fogságba ejtették egy időre Toldit is.

Az itáliai hadi kalandok után hazatért, és ebben az időben már Váradi Miklós esztergomi érsek udvarában találjuk hősünket. A krónikák egy olyan érdekességet is feljegyeztek, miszerint egy alkalommal Firenzéből két oroszlánkölyköt is hozott ura megbízásából. Esztergomból idővel a királyi udvarba lépett elő, 1366-ban Gömör, 1372-ben Heves vármegyében, három évvel később Biharban, 1383-ban pedig Szabolcsban töltötte be az ispáni hivatalt.

Szerencsecsillaga nem hanyatlott Zsigmond király alatt sem, akitől 1388-ban a szatmári Darócot és annak vámját kapta, amit két évvel később a bihari Bátor nevű falura cserélt. Ez, a Nagyszalontához közeli település lett aztán a középkorban a Toldi nemzetség központja.

Az 1390-ben elhunyt Toldi Miklós életéből több valós elemet is találni Arany János művében. Valóban a király udvarában élt György nevű testvére, aki a bihari alispáni címet viselte. Nagyfalu a Toldi család birtoka volt, és mivel maga Toldi Miklós is sokat tartózkodott a királyi udvarban, így egyáltalán nem zárható ki, hogy egy lovagi tornán legyőzött egy cseh vitézt.

Kultusz a budai várban

Ilosvai Selymes Péter, a XVI. századi vándorköltő kétszáz évvel később élt, mint hőse, Toldi Miklós. Eposzához felhasználta az ekkor már szerte a Magyar Királyságban keringő Toldi-mondákat. Néhány sora alapján az ország szívében, a Budai Várban is hatalmas kultusza lehetett az egykori vitéznek: „Nézd meg jó Budának a Bécsi kapuját, / Meglátod ott ennek súlyos buzogányát, / Mellette függeni személyéhez paizsát, / Parittyából hajgált húsz fontos köveit, / Diadalmas vitéz hegyes kópiá­ját, / És a kit csizmáján viselt sarkantyúját…” Azt, hogy mennyire így volt, jól bizonyítja Dugonics András 1794. évi beszámolója, amelyben leírta, hogy mit látott még gyermekként Budán járva: „Toldi Miklósnak azon fegyverei, mellyek régi időtől fogva a Budai várnak Bécsi kapujában fel-akasztva függöttek, ennek előtte nyolcz darabokból állottak, de már most vagy le-húllottak, és talán el-is-vesztek, vagy egy két icze borért az Örr-állóktól el-adattak, és így eltévelyedtek.” Dugonics leírása szerint annak idején Toldi fegyverei közül ki volt állítva „húsz, vagy talán több kő-galacsinok, avagy talán annál-is nagyobb golyóbisok, mellyeket Toldi Miklós, az igen régi hagyományok szerént, a Dunának egygyik partjáról a másikra parittyából hagyított.” Volt egy „emberi Főnél nagyobb Golyóbis kőből, mellybe egy vas vagyon bele csinálva, a vas pedig eme buzogánnyal láncon függ. Azt mondgyák: hogy ezt övén hordozta„. Látható volt még „ama híres Szántó-vas, mellyet Zsámbékon lándsájával könnyen keresztül döfött”. Aztán „Paissa, avagy Kar-vasa, mellyet a nyilak, landsák, és kardok ellen bal karján hordozott”. Továbbá „egy lándsája, mellynek csak vasát fél-mázsának lenni mondották”. És „Vólt, de már nincs ott ama pánczélja, mely csupa vas karikákból füzettetett, és valami ing módra felvéttetett”. De meg lehetett tekinteni „lovának egy kietlen patkóját is, melyből ki lehetett venni azon lónak temérdek nagyságát, és erősségjét, mellyen Toldi Miklós ül vala”. Végül „Vólt, de már nincs ott, Toldi Miklósnak széles, hosszú tarajos sarkantyúja, mellyből csizmájának nagyságát meg-lehetett ítélni…”.

Híres-neves hős lett

Biharban a halála után Toldi hamarosan emberfeletti erővel bíró népmesei alakká nemesült, bár sokszor úgy beszéltek róla, mintha Hunyadi Mátyás katonája lett volna. Ezekre a történetekre először Ilosvai Selymes Péter figyelt fel, és ezek alapján írta meg Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedetiről és bajnokságáról való história című eposzát. Műve pedig megihlette Arany Jánost, aki azon a Nagyszalontán született, amelyet a középkorban a Toldi család birtokolt.

Eltűnt hagyatéktárgyak

A néhai Toldi Miklós leszármazottai a későbbiekben a Partiumban és Erdélyben éltek. A család 1856-ban halt ki gróf Toldi Lőrinccel. Hagyatékuk között találtak egy 1512-ből származó, ismeretlen szerző által alkotott Toldi Miklós-festményt, valamint egy mellvértet, amelyről azt tartották, hogy szintén a család XIV. századi hőse használta. Az említett műtárgyak annak idején az Erdélyi Múzeumba kerültek, később a második világháború után román állami tulajdonba, majd rövidesen nyomuk veszett.