Tyúk és tojás

Egy időben tartottam tyúkokat is. Szerettem velük bíbelődni, miként az állatokkal általában. Előneveltként vettem őket, a naposokhoz nem voltak adottak a feltételek, és még azon is jókat derültem magamban, hogy a dílerek minden alkalommal húszból minimum kilenc kakast sóztak rám, váltig állítva, hogy ők sem tudják, mi lesz a tollasból később.

Holott dehogynem tudták. Így aztán a teljes állomány érdekében a kakasokból pörkölt lett vagy éppen leves, nokedlivel, illetve csigatésztával, a csirkék viszont többnyire a végelgyengülésig maradtak. Mert elsősorban a tojásra hajtottam.

A viszonyunk pedig úgy kezdődött, hogy fokozatosan, de azért jó tempóban leszedtem őket a tápról, antibiotikumot többé az életükben nem láttak, viszont jött a kukorica, rengeteg zöld és boldog kapirgálás napestig. Mert persze boldog csirkék voltak, jó nagy területtel. Aztán a sorozatos és elháríthatatlannak bizonyuló róka- és nyesttámadások miatt feladtam ezt a tevékenységemet, de a tojás beszerzésére azóta is gondosan ügyelek.

Faluhelyen ez még manapság sem túl macerás, az ember ismeri azt a néhány gazdát, aki még egyáltalán tart baromfit, városon már bonyolultabb, de ott is megoldható. Mindez onnan jutott eszembe, hogy néhány nappal ezelőtt olvastam arról, a Tojásszövetség tagjainál kiverte a biztosítékot, hogy az üzletláncok rendre „indokolatlan akciót” hirdettek, és ezzel rendesen letörték a felvásárlási árakat.

Példaként felhozták, hogy az M-es méretű tojás ára negyven forint körül mozgott, aztán néhol hirtelen lecsúszott huszonötre, pedig ezt semmi nem indokolta, sem túlkínálat, sem bármiféle, úgynevezett piaci folyamat.

A Tojásszövetség elnöke elmondta még, hogy „A huszonöt forintos darabonkénti ár ráadásul olyan alacsony felvásárlási szintet feltételez, amely mélyen az önköltség alatt van. Ilyen olcsón itthon nem lehet tojást előállítani.” Ezen valószínűleg nincs miért vitatkozni.

A másik problémánál azonban jól tetten érhető, hogy a világ nem fekete-fehérben mutatja magát, és minden ellenkező híreszteléssel ellentétben létezik az egyrészt-másrészt problematikája, már csak a nézőpontból és szivárványos különbözőségünkből adódóan is.

Azt mondják még ugyanis az iparág képviselői, hogy egyes üzletláncok részben anyacégük nyomására nem tolerálják a ketreces tartást, ugyanis Németországban és az Egyesült Királyságban az alternatív technológiák elterjedtebbek.

Erre viszont azonnal adódhat a következő válasz: a mezőgazdasági ipart súlyos felelősség terheli az egészségügyi közállapotokért. És aki valaha járt már tojás- és csirkegyárban, ezerszer meggondolja, hogy mit vásárol és honnan.