Visszajött a tizedes

Kettős évforduló jegyében állította színpadra a Pesti Magyar Színház A tizedes meg a többiek című komédiát. Az egyik jubileummal azonban kicsit siettek, a másikkal meg késtek. Jövő októberben lesz ugyanis száz éve, hogy megszületett Dobozy Imre, aki az 1965-ben – tehát nem 50, hanem 51 évvel ezelőtt – bemutatott filmhez a forgatókönyvet írta.

Ország-világDulai Sándor2017. 01. 05. csütörtök2017. 01. 05.
Visszajött a tizedes

Az időbeli „csúsztatásnál” azonban sokkal nagyobb baj, hogy A tizedes meg a többiek mostani színpadi változata – Lengyel Ferenc rendezésében – nem áll össze maradandó élménnyé.

A film minden idők egyik legnépszerűbb magyar alkotása. Dobozy „felszabadulásunk” huszadik évfordulójára készített, Nyílt parancs című forgatókönyvét Szász Péter dramaturg és Keleti Márton rendező sematikusnak és közönségriasztónak találta, így – a színészeket is bevonva – teljesen átdolgozták. Egy mellékszereplőből – a háborút mindenáron megúszni akaró, talpraesett tizedesből – lett a főszereplő, aki Sinkovits Imre révén vált legendás figurává, amolyan „magyar Svejkké”. Major Tamás alakítja Albertet, a tizedes és a többi szökevény búvóhelyéül szolgáló kastély komornyikját, Darvas Iván a búsmagyar Gálffy Eduárd zászlóst – ugyancsak kitűnően. S bár a filmben maradt egy kis hamisság, kádári odakacsingatás, a végeredmény mégiscsak szinte népmesei magasságokba emelkedő, háborúellenes, humanista alkotás.

A cél most, a színpadon is csak ez lehetett, de valahogy a levegőben lóg az egész. Pedig Eperjes Károly Albertként igen szórakoztató, Bede-Fazekas Szabolcs Molnár tizedese és Fillár István Gálffy zászlósa sem rossz, mégsem értjük, miért van most épp erre a darabra szükség, mit akarnak mondani vele. Ha csak azt nem, hogy mi tényleg „mindig mindenről elkésünk”. De ha így van, nem arról kellene inkább „pesti magyar” színházat csinálni, hogy miért?
 

Ezek is érdekelhetnek