Ez a vízminőség szempontjából fontos, hiszen a mindenevő tízlábúak tisztítják a vizet azáltal, hogy elfogyasztják a lehulló leveleket, elpusztult növényeket és állati maradványokat.
A hasznos kis állatok az emberre teljes mértékig ártalmatlanok, így nem kell megijedni, ha valaki találkozik eggyel. Elpusztításuk szigorúan tilos, ugyanis Magyarországon minden rák védett. A Balatonban előforduló kecskerákoknak és rokonaiknak, a folyami rákoknak 50 ezer forint az eszmei értékük.
A világháborúk előtt még jelentős volt a rákászat. Az ötvenes években is lépten-nyomon kikandikáltak a parti kövek réseiből, és vívták lovagi tornáikat egymással a homokos fenéken. A halászok pedig nem győzték kiszedegetni a hálóik lyukaiból, és visszadobálni a sok rákot a vízbe. Fontos ökológiai szerepet töltöttek be a tóban, gyorsan eltakarították a haltetemeket. Aztán a hatvanas évektől a Balatonba engedett angolnáknak köszönhetően a rákok csaknem eltűntek a vízből. A tó befolyóiban maradtak még rákok az angolna elszaporítása után is. Dr. Kiszely Pál és diákjai igyekeztek visszatelepíteni őket a tóba. A cél az önfenntartó balatoni populáció elérése.
