Válságkrónika, 50. hét: keszonban a bankok

Aki a Bloomberg nyitóoldalán kutakodik, az alábbi jelzőkbe botlik: borzasztó, rettenetes, kilátástalan. S akinek még néhány gondolat árnyékban maradt, íme egy teljes magyarázó mondat: A recesszió olyan mélynek tűnik, hogy az elemzők kifogytak a jelzőkből és hasonlatokból, hogy leírhatnák annak súlyosságát. Nem nézünk jó év elé.

A pénzügyi pániknak hetek óta vége. A bankrészvények lassan keszonbetegséget kapnak, olyan mélyen fuldokolnak, ám ott stabilak, mozdulatlanok. A baj iparágról iparágra jár. Nem marad el hét, hogy ne kelljen az autóiparról szólni. Csütörtök éjjel szép csendben hazasomfordáltak a szenátus republikánus képviselői, és mire szavazásra került sor, elbukott a 14 milliárdos autóipari mentőcsomag. Senki se gondolja természetesen, hogy egyszerűen elálmosodtak a honatyák. Az elbocsátások mértékéről és a jövedelemcsökkenésről sehogy sem sikerült megegyeznie a demokrata és a republikánus oldalnak, ezért nem várták meg a biztos kimenetelű szavazást. Nem jelenti ez még a mentőakció végét. Ha emlékeznek, a 700 milliárdos bankmentő csomag is másodikra ment csak át, ezernyi toldozgatás-foldozgatás után. De itt most nagyon kell sietni. A General Motors és a Chrysler két hét alatt összedől. A Ford talán még húzná egy évig, főleg ha a versenytársak kihalnak mellőle. Ha a GM bejelenti a csődöt, olyan képet fog mutatni a Dow Jones, amilyet néhány évtizede senki sem látott. Már tegnap este is az eredménytelen szavazás hallatán majdnem függőleges vonalat húzott az index. És közben jönnek a makro adatok is: 400 milliárd dollár fölött az USA kereskedelmi deficitje, gyorsabban nő a munkanélküliség, mint várták. Csupán egy pici reménysugár: az újonnan épített lakások ára nem zuhan tovább az eddigi mértékkel. Az európai tőzsdék önfeledten kalandoznak délutánig, akkor átnéznek a tengerentúlra, és hanyatt esnek. Lenne okuk persze erre, ha csak saját adataikat nézik. Az európai feldolgozóipar akkorát zuhant októberben, mint az utóbbi 15 évben egyszer sem. S a világ nagy megmentője: Kína? Ott az elemzők azt várták, hogy picit fordulnak a trendek, és legalább 2-2,5%-kal nő a kínai export, helyette majd’ 16-ot esett. Forgathatjuk a földgolyót, jó hírek sehonnan sem jönnek.

A villámok Hellász fölött csapkodnak. Ne legyenek senkinek illúziói, a gazdasági válság, a társadalmi elégedetlenség és a kirobbanó erőszakhullám egymást felidéző fogalmak. Az a szegény görög gyerek halála csak az utolsó szikra volt, hogy törni-zúzni kezdjenek a mindent kilátástalannak látók. És ha van ürügy, lehet görög követségeket ostromolni Barcelonában, Rómában, Párizsban és Berlinben is. A válságot még csak ízlelgetjük, és az erőszakot már tapinthatjuk. Mi lesz itt, ha már egy éve tart a recesszió, ha százezrek kerültek már utcára, és mindenütt zuhan Európában az életszínvonal. De a nyugtalanságért nem kell repülőre szállni. Amúgy is nehéz. Ferihegyen ordibáló sorok és sztrájkoló kiszolgálók. Ha hinni lehet a reptér üzemeltetőinek, ők biztos munkahelyeket és 9%-os fizetésemelést kínáltak. Ha ez igaz, e mellett egyszerűen disznóság sztrájkolni. Miért érzi úgy mindenki: valakik bujtogatják ezeket az embereket. És jövő héten jönnek a közalkalmazottak, Ferihegyen beszállnak a pilóták is, és már a hét végén leállhatnak a vonatok. Nap-nap után aggódva retteghetünk: Pesten mikor pattan ki a szikra?

A fenyegető vészt úgy tűnik, végre megérezték a politikusok is. Hat év után először Orbán Viktor kiejtette a száján azt a mondattöredéket, hogy: a FIDESZ kész együttműködni a kormánnyal. És az, hogy ezt az építőipar megmentéséért teszi, tulajdonképpen mindegy. Orbán megtette azt a lépést, amit egy európai politikusnak meg kellett lépnie. Remegve várjuk, hogy a készségnek eredménye legyen. A kormánynak vannak kész javaslatai, és egy komplett Széchenyi-tervnyi pénzt kíván pumpálni az akadozó európai uniós fejlesztésekbe. 10% helyett 40%-nyi előleget kaphatnak a fejlesztők. A válság pénzről szól, és ha épp érkezik egy kis pénz, könnyebb a politikusok dolga is – lehet alapja a megegyezésnek. Amúgy a makro adatok is segítenek kicsinykét. Az infláció már négyessel kezdődik, és ha az élelmiszerárak tovább esnek, és marad az olaj lejtmenete, jövőre bőven beférhetünk a maastrichti kritériumokba, azaz az infláció miatt már megfelelünk az euró övezet szabályainak. Megkapaszkodni látszik a tőzsde is. Pénteken ugyan zubog, de a hét nagy részén már vették a blue-chip-eket. Akinek van még mit félretennie, annak esésben kell bevásárolnia. Olyan papírokat ajánlanék, ahol nagy a készpénztartalék és biztosnak tűnnek a bevételek, és kicsi a tartozás. Ilyen például a Fotex és a két gyógyszercég. Lehet, hogy éveket kell várni, de ezekből egyszer nyereség lesz.