Miért nehéz adóreformot csinálni?

Az MKT elnöke, az emlékülést megnyitó Kovács Árpád zavarban volt. Vajon illő-e gyertyát gyújtanunk – mutatott az asztalon lobogó lángocskára –, hiszen a tavaly novemberben elhunyt Hetényi Istvánt szűk családi körben helyezték örök nyugalomra. Talán igen, válaszolt a költői kérdésre Kovács, mert Hetényinek kedvelt témája volt az adók ügye, az adórendszer fejlesztése.

A fiatalabbak aligha tudják ki volt Hetényi István. Nagypolgári értelmiségi családban született 1926-ban, édesapja Hetényi Géza világhírű belgyógyász professzor volt. (Róla nevezték el Jász-Nagykun Szolnok megye kórházát.) Harminckét éves aktív hivatali pályafutását két intézményben, az Országos Tervhivatalban, majd a nyolcvanas években a Pénzügyminisztérium élén töltötte el. A szocializmus idején magas rangú kormányhivatalt viselt ugyan, ám soha nem vállalt politikai tisztséget. Tekintélyét szakmai felkészültségének és vezetői képességeinek köszönhette.

Hogy miért nehéz adóreformot csinálni nálunk, arra Török Ádám, a 2007 elején alakult versenyképességi kerekasztal elnöke kísérelt meg válaszolni. Nemcsak a társadalom különböző és erős befolyású érdekcsoportjai miatt bajos, hanem azért is, mert az adóreform valójában az adórendszer egységes egészként való átalakítása révén lehetne sikeres. A kormányzatok viszont az egészből néhány részelemet kiragadva sorozatos adóreformokkal próbálkoznak, így aztán nem csoda, ha beletörik a bicskájuk. Pedig világos, hogy az adórendszer ebben a formában nem tartható. Boldog boldogtalan ezt szajkózza, csakhogy az ördög, mint tudjuk a részletekben bújik meg.

„A kormányok csak kényszerhelyzetben változtatnak” – idézték az emlékülésen Hetényit egykori munkatársai. Kedvenc mondása volt az is, hogy „komoly ember a tényekből indul ki, akarjon bármit is a politika.” Hetényi István 1985. decemberében a parlamentben beszélt az 1986. évi költségvetési törvény tervezetéről. Előadásának konklúzióját a későbbi pályatárs Békesi László idézte az MKT ülésén: „Sajnos az a helyzet, hogy sok részeredmény ellenére ebben az évben nem tudjuk gazdasági céljainkat elérni. A termelés és a jövedelem növekedése elmarad a tervezett ütemtől. A külkereskedelmi mérleg aktívuma a szándékoltnál lényegesen kedvezőtlenebb lesz.” Vagyis ez így nem folytatható –, szólt az akkori politikusok számára felettébb kínos üzenete. Nem bocsátották meg neki, hiszen az ereje teljében lévő minisztert azonnal nyugdíjazták, amint 1986-ban betöltötte 60. életévét.

Hetényi ezt is úriember módjára viselte. A rendszerváltást követően szinte mindegyik pénzügyér igényt tartott az „örökös pénzügyminiszter” tapasztalataira. Aligha rajta múlott, hogy most a magyar gazdaság nagyobb gondokkal küzd, mint valaha.