Válságkrónika 2.

Vége a fékevesztett amerikai ámokfutásnak, amit a világ hajlamos választási kampánynak nevezni. A Wall Street egyértelműen Obama-győzelmet vár. Bár keveset tudunk reform elképzeléseiről, a befektetők elhitték: Ő a megoldás Amerika pénzügyi- és gazdasági válságára. Ha véletlenül McCain lesz az USA új elnöke, olyan szabadesést mutatnak majd az indexek, amilyet rég nem látott New York.
Az EU tanácsa jóváhagyta a Magyarországnak nyújtott hitelkeretet. A kölcsön legfeljebb öt részletben hívható le, az átlagos futamidő öt év lesz. Almunia pénzügyi biztos megjegyezte: „A bizottság elvárja Magyarországtól, hogy tartsa államháztartási hiányát, fokozza a banki szabályozást és -felügyeletet, és lépéseket tegyen a foglalkoztatás segítésére.” Az EU-nak tehát mégiscsak vannak feltételei. Lehetnének szigorúbbak is.

Nem érkeznek jó hírek az iparból. Különösen a járműgyártók szenvednek a szabadeséstől, és Amerikában egyenesen a keszonbetegség fenyeget. 25 éve nem adtak el olyan kevés autót az USA-ban, mint idén októberben. Számszerűen egyharmaddal kevesebb talált vevőre, mint egy évvel korábban. A világ legnagyobb gyártója, a General Motors havonta 1 milliárd dollár veszteséget termel. Sok jóval nem büszkélkedhetnek az európaiak sem. Kétharmadával esett a BMW harmadik negyedéves eredménye. A gyár vezetői még csak jóslatokba sem bocsátkoznak az alagút végét illetően. Magyarországnak, mint jelentős járműgyártónak különösen rosszak ezek a hírek. Ha rosszul megy a német autóiparnak, sehogy sem fog menni a magyar Opelnek, Audinak, és ha lesz, a Mercedesnek. Talán csak a japán Suzuki kínálhat némi vigaszt.

Sose lesz már vége az építőipar vesszőfutásának. Akik a már-már krimibe hajló körbetartozások után is talpon maradtak még, azok is padlót fognak az immár másfél éve tartó megrendelés-hiánytól. Az árak lefelé csordogálnak, és félő, a nagy zuhanás még hátravan. Budapesten például több mint 2,5 ezer új lakás áll eladatlan. Nemsokára eljön a pillanat, amikor szabadulni kell tőlük – bármi áron.