A fáradhatatlan szeretetkertész

Vannak emberek, akik olyan intenzitással teszik a dolgukat, hogy csak ámulunk, hogyan férhet ennyi minden egy életbe. Dr. Piczkó Katalin is ilyen sűrűn él: praktizáló pszichiáter, párkapcsolati szakértő, tréner, coach, a Szeretetkert Program megalkotója, felnőttképzéseket tart, könyvet ír, színházi előadásokat rendez és moderál. Rá­adásul négygyermekes anyuka, akinek a leg­­kisebb gyermeke „kacifántos”.

PortréPuskás Kati2024. 03. 05. kedd2024. 03. 05.

Fotó: Foto: Kállai Máton

Fotó: Foto: Kállai Máton

Rengeteget van úton, hiszen amellett, hogy a pécsi egyetemen tanít, járja az országot előadásaival, és sokan kíváncsiak­ színházi produkciójukra is. Nagy utat járt be, amióta a pszichiáterdiplomáját a kezébe vette. 
„Mióta az eszemet tudom, mindig is az emberi kapcsolatok érdekeltek, és nagy kérdések foglalkoztattak: ki vagyok és miért vagyok ezen a Földön? Mindig volt bennem segíteni vágyás is. A nevelőapukám orvos volt, anyukám mellette dolgozott, és szerette volna, hogy én is az orvosi pályára lépjek. Kompromisszumot kötöttünk: az orvosira jártam, de az első perctől pszichiáternek készültem. Négy évig dolgoztam egy férfi zárt osztályon. Pécsen végeztem a pszichoterápiás képzést. Most ott tanítok.” 
Közben azonban jött egy nagy fordulat, és kilépve az egészségügyből, tréner és coach lett, közép- és felsőfokú vállalatvezetőkkel dolgozott és tanítani is kezdett. 
„Az orvosi egyetemet követően pszichiáter lettem, pszichoterápiás módszertanokat sajátítottam el, majd az egyén, a pár, a család irányából nagyobb csoportok, szervezetek felé is fordultam. Még emlékszem a legeslegelső tréningemre, amit óvó néniknek tartottam a gyermekek személyiségfejlődéséről. Azután kezdtem vezetőkkel dolgozni, és nem volt megállás. Több mint húsz éve dolgozom pszichiáterként, coachként, mentorként, mediátorként, trénerként a mai napig is mély elköteleződéssel, a lelkesedés tüzével. Szereztem nemzetközi akkreditációt, és már több mint tíz éve vezetek másokat, és oktatom is ezt a szakmát. Az utóbbi években legnagyobb örömömre egyetemi keretek között is. A rengeteg munka ellenére sem égtem ki. A mai napig kíváncsi vagyok: érdekelnek az emberek, hogy mi teremtődik meg a közös terünkben." 
Ennek új formáit, kereteit, lehetőségeit keresve született meg a Szeretetkert szimbólumrendszere. 
„Minden kapcsolatunk egy kis élőlény, melyet ápolni, gondozni szükséges. Figyelemmel, odafordulással, elfogadással, befogadással, együttérzéssel, támogatással. Ugyanakkor az önmagunk iránti figyelem legalább ilyen fontos. Akkor lehet csak boldog egy kapcsolat, ha mi magunk is azok vagyunk benne. Ezért született meg. Szeretetkert Program: könyvek, kártyák, és telefonos applikáció. Az első könyv, a »Szeretetkert« a párkapcsolat közös kertjének az ápolásáról szól, a második, a »Szeretetkertben önmagunkkal« pedig arra mutat rá, hogy az önismeretnek is van egy »kertje«, aminek a gondozása alapvető ahhoz, hogy jól érezzük magunkat." 
A Szeretetkert Színházban a párkapcsolat területén nyomozva sírva-nevetve magunkra ismerhetünk. 

Szeretetkert Színház: szórakozva tanuljuk magunkat és egymást


„Az előadásokról azt szoktam mondani: rendező az élet, asszisztense Piczkó Kati. A színház mindig is közel állt hozzám. Az első párom – Gáti Oszkár – is színész volt. Ezek az improvizációs előadások azért születtek meg, mert a szerepjáték, a drámatechnika kiváló eszköze a belátásnak, beláttatásnak. Az improvizált jelenetekben felismerhetem a szituációkat a saját életemből, ráláthatok arra, amit nem vettem észre. Mindez humoros formában, hogy könnyebb legyen a tükörbe nézni. A színészek és a nézők is nagyon élvezik ezeket az előadásokat, és együtt is játszanak, hiszen a második felvonásban felhívunk valakit a színpadra a közönség soraiból. Célunk: közösen alkotva, játszva, nevetve, szórakozva tanulni magunkat, egymást.” 
Dr. Piczkó Katalin amellett, hogy elhivatott szakember, négy gyermek anyukája, és a legkisebb fia az átlagosnál jóval több figyelmet igényel. 
„Az első házasságomban két lányom született, akiknek csodálatos természetközeli gyerekkor adatott meg. Öt évig éltünk akkoriban Kékkúton egy kis faluban. A szomszéd nénik voltak a pótnagyik, kecskét és libát legeltettek, otthonosan mozogtak a természetben, ami véleményem szerint nagyobb gyógyítóerő, mint bármely terápia. Már felnőtt nők. Rebeka harminchárom éves, és némi kitérő után – máshol is kipróbálta magát – velem dolgozik. A Bécsben élő Ráhel harmincéves és igazi művész, ő illusztrálta a könyveimet. A második házasságomból két fiam született. Bálint tizennyolc éves és a világ legnyugodtabb gyereke: biztonságos és megtartó férfierővel rendelkezik, jó a közelében lenni. Bazsa tizenhét éves lesz, és halmozottan sérülten született.” 

A legkisebb királyfi csodákat hozott az életükbe


Balázst nagy tanítójának tartja édesanyja, a vele való foglalkozást, együttlétet meditatív állapotként éli meg. 
„A kisfiam behozta a csodákat az életünkbe. Már az érkezése is az volt. Negyvenkét éves elmúltam, amikor kiderült, hogy gyermeket várok – el kellett döntenünk, hogy akarjuk-e. Én igenpárti voltam, a férjem nem. Már bementem a kórházba, mert nem éreztem elég erősnek magam, hogy vele szembeszállva vállaljam, amikor utánam telefonált, hogy tartsuk meg. A terhességem 27. hetében tudtuk meg, hogy komoly baj van vele. Felhívtam a nőgyógyászomat, és a mai napig a fülemben cseng a mondata: »ne utasítsd el«. Egy másik dimenzióba kerültem: felmentem a Normafához, ahol megállt mögöttem egy busz, amelyből sérült gyerekek szálltak ki. Én innentől mindent kizártam, csak arra figyeltem, hogy a bennem növekvő kis élet jól érezze magát odabenn, szeretettel vártam, nagyon kötődtem hozzá. A párom mindenben támogatott. A következő csoda maga a születése volt. Éreztem, hogy jönni akar, fél nyolckor bepattantunk a kocsiba, de nem értünk el a Péterffy utcai kórházig, amit a jól felszerelt koraszülött osztály miatt választottam. A kocsiban elment a magzatvizem, a János kórházig jutottunk, ott született meg a fiam nyolc óra öt perckor. Útközben rettegtem, hogy nem kap megfelelő intenzív ellátást. Csakhogy éppen azon a napon, reggel 8 órakor nyílt meg ott is az újszülött intenzív centrum. 8 óra 5 perckor pedig éppen ő lett az első lakója, úgy kezelték, mint egy kis királyfit." 
Új fejezet kezdődött a család életében, mindenkinek fel kellett dolgozni Balázs érkezését, és azt, hogy „kacifántos”. 
„Amikor szembesültem a másságával, sokáig nem tudtam kimondani, hogy sérült, ma is inkább úgy fogalmaznám, hogy »kacifántos« gyermek. Sok mindenre megtanított, többek közt arra, engedjem, hogy a családtagok a maguk módján dolgozzák fel ezt a helyzetet. A párom például sokáig nem alakított ki vele szorosabb kapcsolatot. Talán azért is, hogy nehogy fájjon, ha történne vele valami. És mindig történt. Egy átvirrasztott éjszaka után epilepsziás rohamot kapott. Bálint - az epilepsziások védőszentje is Bálint – gyógyszere mentette meg. A mentő érkezéséig azt a gyógyszert adtam be Bazsának, amit a bátyja kapott korábban, amikor lázgörcse volt. Ez mentette meg az öccse életét. Néha olyan csodák történnek velünk, mintha egy pillanatra fellibbene a függöny egy másfajta valóságról, mint amit a hétköznapok során élünk, és megérzzük, hogy a világban van valamiféle háttérrendezettség. Bazsa állapota arra inspirál, hogy a jövőjével kezdjek valamit. Többek között azért is dolgozom ennyit, mert van egy álmom: szeretnék létrehozni egy olyan intézményt, amelyben gondoskodnak róla, ha nekem erre már nem lesz lehetőségem, ahol őt biztonságban tudhatom a hozzá hasonló gyerekekkel együtt.” 
Feladat van bőven. De erő is kell ahhoz, hogy el tudja látni azokat az ember. Töltődni is kell. 
„Ami belefér, az a reggeli futás a természetben és egy félórás jóga. Azután indul a pörgés, de szerencsére csupa olyan dolgot csinálok, amit nagyon szeretek. Esténként mindig szakítok időt arra, hogy játsszak Bazsával, és ez mindig feltölt. Írni pedig éjszaka szoktam, az írás olyan belső utazás számomra, amellyel saját ismeretlen tájaimat derítem fel." 

 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!