Ez egy hosszú távú pálya

Pedro kutya éppen csak bekukkant, látszik, hogy otthon érzi magát. Az iroda sarkában szemet szúr egy cselló. 
„Édesanyám csellista. A kaposvári színházban ő a zenekari árokban ült, apukám a színpadon állt, szerelembe estek. Kijöttek a színházból, ahová aztán én huszonöt év után visszamentem. Anyu zenepedagógusként dolgozott, apu nagy újrakezdő, négy diplomája is van. A jogi egyetemet fogadásból végezte el, sikeres és elismert ügyvéd lett. Némi vándorlás után Mo­hácson telepedtünk le. Anyukámnak hatalmas lemezgyűjteménye volt, nekem meg már ötévesen határozott zenei ízlésem: »Grieget ne tegyél fel, anyu!« Szerettünk együtt játszani: például találomra levéve egy könyvet a polcról, mindegyikünknek más stílusban kellett előadni a szöveget. Vagy két sorból ki kellett találni, hogy ki a szerző. Esetleg otthoni Ki nyer ma? vetélkedőn teszteltük a zenei tudásunkat.” 
Tamás két tannyelvű gimnáziumba járt. Érettségi után francia ösztöndíjjal Nizzában tanult egy évig. 
„Hamar rájöttem, hogy a színház érdekel – és ez a mai napig így van –, ezért ­felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de ugyancsak rövidre si­került ez a próbálkozás, nem jutottam túl az első rostán, de még a monológom első során se. Feldúltan és szomorúan utaztam haza, ahol a postaládából kikandikált egy nagy fehér boríték. Elnyertem a francia ösztöndíjat: választhattam, hogy a pá­rizsi Sorbonne Egyetemen vagy a nizzai Sophia Antipolice Egyetem színház ­szakán kezdem meg a tanulmányaimat. Győzött a tengerpart, és egy csodálatos évet töltöttem Provence szívében, Nizza lett az én »vándorünnepem«. Jártam az egyetemre, emellett karikatúrákat rajzoltam a tengerparton: már az első nap megtérült a befektetett rajzeszközök ára, a második napon vacsorára, a harma­dikon már egy üveg borra is futotta a bevételből. Hazatérésem után ismét felvételiztem a Színművészetire, ezúttal a második rostáig jutottam. Babarczy László azonban a vizsga után behívatott és felajánlotta, hogy legyek gyakorlatos színész Kaposváron. Én azonban diplomát akartam szerezni, és megkezdtem a tanulmányaimat az egri ­Eszterházy Károly Főiskola Böl­csé­szet­tu­dományi Karán, ahová felvettek francia–magyar szakra. Az első év végén azonban otthagytam, amikor megtudtam, hogy színészképzés kezdődik a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán. Így lett Babarczy az első mesterem, aki útnak indított, akinek ­minden szakmai alapot köszönhetek. Tőle tanultam, hogy ez egy hosszú távú pálya, amelyen mindig meg kell újulni. Mi ­voltunk az első évfolyam, burokban tar­tottak minket, csak a színjátszásnak éltünk. Csodálatos csapat jött össze." 

Ifjú színészként Nyíregyházára szerződött. A Móricz Zsigmond Színház igazgatója, Tasnádi Csaba is mindenben támogatta. Öt év után a művészi nyughatatlanság miatt lépett tovább a debreceni Csokonai Színházba. 
„Tulajdonképpen egy családi vita miatt írtam meg az első darabomat. A bátyámat akartam meggyőzni az igazamról a József Attiláról szóló Ülni, állni, élni, halni című darabommal. Két-három év­adon át műsoron volt. Nyíregyházán tejben-vajban fürösztöttek, rengeteget ­játszhattam, írhattam, rendezhettem, ze­ne­karunk volt, még az utcát is lezárták, amikor rezesbandával és asszonykórussal kibővülve bulit rendeztünk. Tanítottam is a nagykállói gimnázium dráma tagozatán. 
A debreceni Csokonai Színház előadásain figyeltem fel egy végtelenül izgalmas, az itthoni színházi kultúrában számomra ismeretlen színházi nyelvre. Viktor Rizsakov, Andrzej Bubień, Silviu Purcarete nyelvéről és látásmódjáról beszélek, illetve Vidnyánszky költői színházáról, különleges szakmaiságáról, amely számomra rendkívül inspiráló volt. Nem vagyok megélhetési alkotó, mindig a művészi nyughatatlanság hajtott, és szakmai érvek mentén hoztam meg a döntéseimet. Attila hívott egy szerepre, amit nem tudtam elvállalni, de átjártam próbát nézni, mert nagyon izgatott. Az lett a vége, hogy leszerződtetett. Nem csalódtam: egészen új színházi látásmódot kaptam, rengeteget tanultam. Távozása után Ráckevei Anna és Gemza Péter érkezett, és izgalmas volt egy alakuló, új színházban részt venni, de az egyre több külsős felkérésem miatt felmondtam, és a szabadúszást választottam. Ekkor ajánlott szerződést Attila, így kerültem a Nemzeti Színházba.” 

Olt Tamás azt állítja magáról: színész vagyok, aki szeret írni. Írt magának egy önálló estet is. A Szájon lőtt tigrisben Rejtő Jenő alakját idézi meg. 2018-tól négy éven át a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetője volt. 
„Társulatot építeni mindig izgalmas feladat. Fülöp Péter igazgató úr hívott, akitől sokat tanultam a vezetésről, szervezésről, a színház működtetéséről. Nagyon termékeny és hasznos időszak volt.” 
Mesterdiplomáját Marosvásárhelyen szerezte 2022-ben. Abban az évben lett a Karinthy Színház ügyvezető igazgatója. 
„Színházat vezetni, formálni egy nemzet magaskultúráját megtiszteltetés. Minden előadással jobbá szeretnénk tenni a nézők életét, ezért szerepel a repertoárunkban dráma és komédia is: a könnycseppek oldják a lélek fájdalmát, a nevetés pedig csökkenti a feszültséget.” 
Karinthy Márton szellemiségét megőrizve újult meg a színház olyan előadásokkal, amiket a nézők máshol nem láthatnak. 
„Büszke vagyok arra, hogy lépést tartunk a világgal: a Bestseller Európában először nálunk debütált. A Lemons Lemons Le­mons Lemons Lemons pedig egyenesen Londonból érkezett hozzánk. Saját társulatot alapítottunk, létrehoztuk a stúdiószínházat, és sikerült harmincezer nézőt behozni egy kétszázhúsz férőhelyes színházba. Az is nagyon jó, hogy családias a hangulat, figyelünk egymásra. Balázs Andinak saját kanapéja van a lépcsőfordulóban, ott szokott pihenni.” 
Személyesen is meggyőződtem róla, hiszen felirat is felhívja rá a figyelmet. S ha már a kanapéknál tartunk, még egy családi ereklye is van a nézőtéri bejárat előtt. 
„Ugyan már át kellett húzatni, de nagy becsben tatjuk a Karinthy családtól örökölt darabot, amelyen állítólag még Arthur Miller is ült. Marci mesélte, hogy kisgyerek volt, amikor késő este felébredve látta, hogy édesapja egy kedves vendéggel poharazgat, aki nem más volt, mint a híres amerikai drámaíró.” 
A színház mellett még egy szerelme van Olt Tamásnak, a családja. 
„Háromszor is keresztezte az utunk egymást a feleségemmel. Színpadon látott Nyíregyházán, és rám írt az – akkor még létező – iwiw-en. Debrecenben is találkoztunk, de még akkor sem alakult ki szorosabb kapcsolat köztünk. A sors Budapesten terelt minket harmadszor össze, és az már happy enddel végződött: egy család lettünk, és boldogan neveljük három- és hatéves fiainkat.”