Saját életét is regénybe szőtte

„Huszonnyolc éve lakom a Riverdalen, New York egyik szép villanegyedében. A 23 emeletes felhőkarcoló egy dombtetőn áll, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Hudson folyóra. Esténként elvarázsol a kivilágított George Washington híd látványa. A Lánc­­hídra emlékeztet, és ilyenkor honvágyam van. A honvágy sohasem múlik el, az egy életen át fáj, mint egy gyógyíthatatlan, mély seb” – írta 1991 augusztusában Claire Ken­neth írónő, akivel akkoriban levelezésben álltam. Azt is elárulta, hogy gyakran megfordult nála Karády Katalin, és neki is könnybe lábadt a szeme, valahányszor a hidat nézte. Őt is gyötörte a honvágy, készült haza, de sajnos már csak koporsóban térhetett vissza a szülőföldjére. 
Claire Kenneth azon kevés írók közé tartozik, akinek kétszer is magasra ívelt a kar­rierje. Kende Klára néven született 1908-ban egy budapesti zsidó kereskedő negyedik lányaként. Már ötévesen írt-olvasott. Sokszor látták a szülei elhúzódva, kockás füzettel a kezében, s mint kiderült, ilyenkor romantikus történeteket vetett papírra. Az írás örömet okozott számára, nem is hagyta abba. Tizennyolc évesen jelent meg első novellája az Új Időkben. Amikor pedig a folyóirat jeligés regényírói pályázatot hirdetett, Randevú a szigeten című munkájával nagy sikert aratott. Ekkor figyelt fel rá Herczeg Ferenc főszerkesztő. Később Claire Kenneth írói néven kezdett publikálni, a Grill Kiadó igazgatója volt a „keresztapa”. Kötetei hamar kapósak lettek, sorba álltak érte az emberek. Az írónő egyszer bement egy pesti könyvesboltba, kíváncsi volt rá, hogyan fogynak a Kenneth-regények. „Az amerikai írónőt imádják az olvasók” – hangzott az eladó válasza, majd pedig kinevette, amikor a fiatalasszony felfedte az inkognitóját, miszerint az „amerikai írónő” személyében őt tisztelheti. 
A szemrevaló szőke lány 23 esztendősen ment férjhez a nála 15 évvel idősebb, elvált Nonn János Nándor tisztviselőhöz. Nászútjuk Kairóban volt, az itteni élményeit beleszőtte az Éjszaka Kairóban című regényébe. Az 1930-as években népszerűek voltak a Színházi Élet által rendezett strandszépségversenyek, Balatonalmádiban Nonn Jánosné (ezen a néven jelentkezett!) lett a legszebb. Nem sokkal később megszületett a fiuk, majd hatévnyi házasság után elváltak. A férfi a Don-kanyarban esett el. Kende Klára másodszor Bíró Géza gyógyszerésznek mondott igent. Ennek a kapcsolatnak is szomorú véget vetett a történelem: amikor a házuk előtt lezuhant egy amerikai repülő, a pilóta katapultált. Bíró bevitte a házukba a sebesült katonát, aki ennek köszönhetően túlélte a tragédiát. Ezt azonban nem értékelte a Gestapo, az életmentőt elfogták és megölték. 
„Harmadik férjem, Bárdossy Pál, aki Horthy Miklós testőr főhadnagya, később századosa volt, tragikus történelmi nevet visel, annak a Bárdossy László miniszterelnöknek a rokona, aki hadat üzent a Szovjetuniónak. Könyveimben részben már megírtam, milyen szenvedéseken mentünk keresztül a Bárdossy név miatt. (…) 1946-ban házasodtunk össze. 1951 májusában az első transzporttal kitelepítettek bennünket: otthonunkból elhurcolva, rizsföldeken kényszermunkára kötelezve, állati sorban éltünk egy tiszasülyi romos házban, fázva, éhezve, a legsúlyosabb reménytelenségben. Wekerle István pénzügyminiszter és Bethlen István miniszterelnök özvegye, Bethlen Margit grófnő is velünk volt kitelepítve, aki ekkor már 70 éves volt, de neki is dolgoznia kellett. (…) Soha senki nem adhatja vissza a fiatal éveimet, amiket a kommunizmus tett tönkre. Nem tud kárpótolni semmi” – idézte fel emlékeit egy nekem írt levelében Claire Kenneth. 

Bárdossy Pál megszökött a kitelepítés borzalmai elől. Megpróbált átjutni a határon, de az embercsempész az ÁVH-nak dolgozott, így azonnal lebukott. Négy év fegyházbüntetésre ítélték, megjárta a márianosztrai és a balassagyarmati börtönt, de az oroszlányi bánya „halálaknáját” is. Felesége ez idő alatt egyszer hallott róla, karácsonyra kapott tőle egy lapot, ezzel is jelezvén, hogy nem sikerült neki a disszidálás. Klára a sorsra bízta magát: két évig még maradnia kellett a rizsföldeken, azt követően pedig egy balatonszéplaki villában húzódott meg, miután a budapesti lakásukat elvették és egy elvhű kádernek utalták ki. Aztán 1956-ban, amikor újra együtt lehetett a család, nem sokat gondolkodtak, hogy nekivágjanak-e egy új életnek. A nyugati határ felé vették az irányt, Amerikába indultak. A hóesésben rájuk lőttek, de szerencsére, nem találták el őket. Semmit nem vittek magukkal, a nulláról kellett újrakezdeniük az életüket. Bárdossy eleinte felhőkarcolót takarított, liftes volt (később mérnökként kapott munkát), Klárát pedig egy szőrmeboltban alkalmazták modellnek, s esze ágában sem volt írói babérokra törni. 
Aztán mégis másként alakult. New Yorkban találkozott Püski Sándorral, aki fillérekért felvásárolta Claire Kenneth könyveinek kiadási jogát. Sorra meg is jelentette a bestsellereket. Kettejük között akkor romlott meg a viszony, amikor Püski az írónő tudta nélkül Magyarországon is terjeszteni kezdte a köteteit, ahol persona non grata volt, a művei indexre kerültek. Nem maradt más, mint a pereskedés, ugyanis az első félmillió példányba a szerzői jogok Kenneth neve helyett Püski nevén szerepeltek, holott neki erre csak amerikai viszonylatra volt felhatalmazása. 
Egy biztos: Claire Kenneth hirtelen sztár lett, Margaret Michellhez hasonlítgatták. Hűséges párjától, Bárdossy Páltól azt kérdezgették a társaságokban: „Tényleg maga a Claire Kenneth férje?” És jöttek az előkelő partik, ahol a magyar sikerkovács Arthur Miller, Marilyn Monroe és más hírességek közelségét élvezhette, de jól ismerte Tony Curtist, Greta Garbót, Carelli Gábort is. New Yorkban összejárt Karády Katalinnal, aki brazíliai emigráció­jában szótárral a kezében portugál nyelven olvasta a Claire Kenneth-könyveket, mit sem sejtve arról, hogy honfitársának művét tartja a kezében – ez csak akkor derült ki számára, amikor először bemutatták őket egymásnak. 
A rendszerváltás után a Magyar Világ kiadásában újra megjelentek Claire Kenneth könyvei nálunk. Az írónő haza is látogatott, óriási tömeg várta. 1990-ben Budapesten volt egy szerencsétlen balesete, combnyaktörést szenvedett és több héten át kórházban ápolták, hónapokig tartó mozdulatlan fekvés után tudott csak ismét lábra állni, de ágyhoz kötötten is dolgozott, vele volt az írógépe és írta következő könyvét. Claire Kenneth 2000-ben, 91 éves korában halt meg, férje pedig két év múlva. Mindketten a New Yorktól északra fekvő Andes település temetőjében nyugszanak. 

Végül még egy idézet Claire Kenneth leveléből: 
„Könyveim a magyaron kívül angolul, portugálul, hollandul, sőt japánul is megjelentek. Regényeim őfelsége II. Erzsébet királynő magánkönyvtárában is ott vannak. Julianna holland királynőtől 1961-ben kaptam kitüntetést. (…) Sok meghívásunk van, bár a magyar társaság megritkult. Többen Floridába költöztek, Sarasotában nagy magyar kolónia van. És akik nyugdíjba mentek, hazatelepültek Magyarországra. Bár sokan nem tudják megszokni az otthoni életet és visszajönnek. Minden emigránsnak az a tragédiája, hogy itt sohasem volt képes gyökeret ereszteni, otthon viszont már csak vendégnek érzi magát. Ha egy magyar ünnepségen meghallom a Himnuszt, mindig könnybe lábad a szemem. És rettenetesen boldog vagyok, mert két unokám karácsonykor magyarul énekli a Mennyből az angyalt.