Előre tekintek, nem hátrafelé

1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?

– Békés megyéből származom, Gyulán születtem, a közeli Eleken nevelkedtem, aztán 14 éves koromtól Budapesten éltem. Szép emlékeket őrzök a gyerekkoromból, Gyula volt nekem a nagybetűs Város. Az egészségem miatt sokat járok gyógyfürdőkbe, így a gyulaiba is, ilyenkor mindig nosztalgiával járom a régi helyszíneket.

2. Melyik tulajdonságát szereti önmagában?

– A kitartásomat. Ha valamit elgondolok, ami fontos nekem, akkor azt meg is valósítom.

3. Ha filmet forgatnának önről, melyik színészt kérné fel a főszerepre?

– Jaj, nem szeretnék filmet az életemről! Természetesen forgattak már rólam portrét, a munkáimról, a műtermemben, de én mindig szívesebben „tolom előrébb” az alkotásaimat a személyemnél.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Mondjuk, azzal, ha valaki a megbeszélt időpontnál egy órával hamarabb jön. A késést könnyebben megbocsátom, bár én magam törekszem rá, hogy sose késsek el sehonnan. A korán érkezőkkel az a bajom, hogy én akkor egyszerűen még nem készültem föl rá, lehet, hogy fejben-lélekben máshol járok.

5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem szoktam ilyesmin gondolkodni. Mindig az adott pillanatban élek, vagy előre tekintek, nem hátrafelé.

6. Mit szeret az ellenkező nemben?

– Mindent! Nekem minden szempontból fontosak a hölgyek, gondolati síkon is, szeretem a jó meglátásaikat és a „megmondásaikat”.

7. Melyik történelmi korszakban élne szívesen?

– Még a gondolatától is félek, hogy máskor, máshol éljek! Ez a valóság fontos számomra. Örülök, hogy megúsztam a háborúkat, ami sajnos a szüleimnek és a nagyszüleimnek nem adatott meg.

8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Nekem nincsenek ilyen kötöttségeim, nincs mottóm, amit követek.

9. Van-e olyan emléktárgya, ami különösen fontos az ön számára?

– A műteremben egy fénykép az anyámról, a betegágyán készítették róla egy riporthoz. Jézus hazasegített – ez az írás címe. Olykor beleolvasok a cikkbe: anyám az életéről beszél, a kitelepítésről, a meghurcoltatásairól, és közben mégis átjön a pozitív életszemlélete. Fölötte a falon egy másik fontos fénykép lóg a II. János Pál pápa-szobromról. Ez talán a legismertebb köztéri művem: az életnagyságú időskori ábrázolás Budapest XVII. kerületében, a Lisieux-i Szent Teréz-templom melletti Szent István téren áll. Hazánkban ezenkívül csak XI. Ince pápának van köztéri szobra a Budai Várban, így nem csoda, hogy a 2008-ban felavatott alkotás miatt Rákoshegy valódi zarándokhellyé vált.

10. Melyik könyv vagy író volt a legnagyobb hatással önre?

– Hrabalt nagyon szeretem, ő az egyik kedvenc olvasmányom.

11. Milyen jó tanácsot osztana meg velünk, amit a saját kárán tanult meg?

– Tanuljunk mások hibájából! Ha valaki előttünk már megjárta a „hadak útját”, elkövetett valamilyen hibát, és megosztotta velünk a megszenvedett tanulságokat, akkor hallgassunk rá.

12. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania?

– Sok mindent csináltam már az életemben, de mindig a kreativitásom és a kézügyességem hozott új dolgokat, szóval ez lenne az irány. Öt évig dolgoztam kőszobrászként az Országházon, nagyon megszerettem a követ mint anyagot, azért választottam hivatásul. Mégis, változik az ember, mostanában jobban vonzódom a bronzhoz.

13. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Nemrég lettem 60 éves, úgyhogy szeretném lassítani az időt.

+1. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– Az orrszarvút. Csodálom a stabilitását, a nyugalmát. A kővel való foglalkozás valahogy átformálja az embert, nyugodtabbá, megfontoltabbá válik. A mi szakmánkban nem lehet kapkodni, mert ha hibázunk, nincs lehetőség javítani, a kőhöz mindig igazodni kell. Lehet, hogy azért tetszik ennyire az orrszarvú, mert a hivatásomban én is stabil, nyugodt alkotó vagyok.