Fémálmok szobrásza

Él Budapesten egy rendkívüli látásmóddal megáldott autodidakta alkotó, aki több mint egy évtizede építi műhelyében megszállottan a különleges fém­szob­rait.­ Rozsdás csavarokból, kiszuperált alkatrészekből, óraművekből, régi varrógépek, kerékpárok, autók darabjaiból… Sosem vágyott reflektorfényre, ezek a szobrok a maga örömére készültek, a nyilvánosság elől eddig elzárkózva. Ám a környezete hosszas unszolására nemrég egyetlen napra az óbudai Distr3ct Cube Eventben kiállította a szobrait, és az érdeklődők végre beléphettek Siklói Zsolt, művésznevén Zosky egyéni fantáziavilágába. 

„Csak egy sapkás, halk szavú, 46 éves férfi vagyok” – így jellemezte magát nekem bemutatkozásképpen. Elmesélte, hogy már gyermekkorában is kicsit más volt, mint a kortársai, valahogy mindig hajtotta az alkotásvágy. Tíz-egynéhány évesen folyamatosan átrendezte a szobáját, fali dekorációkat és repülőgépmaketteket készített, aztán kamaszkorban jöttek a motorkerékpár-felújítások és -átalakítások. A lényeg, hogy a két kezével létrehozzon valamit, ami a küllemével esztétikai élményt ad. 

– Később egy nap a munkahelyemen, egy autószerelő műhelyben a hétköznapi rutinfeladatok közben megpillantottam a földön néhány alkatrészt. A kidobásra szánt fémhulladékok a formájuk és az elhelyezkedésük miatt egy skorpió farkát rajzolták ki előttem. Elkezdtem összeszerelni őket, és ez indított el bennem valamit, ami aztán két hónapnyi munkához, kísérletezéshez és végül az első szobor megszületéséhez vezetett. 

Ennek már bő tíz éve, azóta megszállottan alkot. Mai napig besegít az autószervizben, ahol van egy kis műhelyrésze, ott születnek a szobrai. Nem hegeszt, 95 százalékban csavarkötéssel dolgozik. Ez ugyan időigényesebb, de számára ez adja meg a munkák „élő” jellegét. Szobrainak mindegyike több száz darabból áll. 

– A környezetemből mindenki tudja, hogy mivel foglalkozom, úgyhogy ha tönkremegy bármilyen gép, azt elhozzák hozzám alapanyagnak. Ezenkívül időről időre beszerzőútra indulok, járom a környék különböző szerelőműhelyeit, a számítógépboltokat, néha a közösségi portálon írok egy bejegyzést arról, hogy minden fémkacat érdekel. Most jól áll a készletem, két-három raklapnyi alkatrészből válogathatok alkotás közben. Ezeket fejben tartom: ha meglátok egy darabot, rögtön tudom, mi illik hozzá, hogyan lesz belőle szobor.

 A látomás gyors – a megvalósítás viszont lassú. Eddig 32 „fémálom” valósult meg, a kiállításon 25 szerepelt. Minden szobor hónapokon át formálódik, napi hat-nyolc-tíz órában. 

– Nem sietek, a végeredmény számít. Alkotás közben teljesen megszűnik a külvilág. Ez nem csak munka: ez menedék, terápia, a hétköznapi stresszt ott hagyom a műhelyajtó előtt. Nem túlzok, hogy függőséget okoz. 
Zosky szobrai mintha egy sosem látott sci-fi filmből léptek volna elő. Robotszerű rovarok, repülésre készülő gépmadarak, fenyegető vagy éppen kecses mechanikus lények. A legnagyobb inspiráló hatást számára a természet és a technika közötti párhuzamok jelentik. 

– Figyelem, hogyan mozdul egy sólyom, vagy hogyan lebeg egy szitakötő. Aztán látok egy repülőgépet vagy egy helikoptert, és észreveszem az azonosságokat. Más elsiklik felette, én belekapasz­kodom. 

A PFIZ-R nevet viselő szobor elkészítése valódi emberpróbáló feladat volt (420 munkaórában), a legkomplexebb munkái közé tartozik. A csaknem hatszáz darabból összeállított, veszélyes szépség teste varrógép-, írógép-, számítógép-, autó-, kerékpár- és bútoralkatrészekből, továbbá fantáziából, krea­tivitásból és három hónapnyi szenvedélyes alkotói munkából épült fel. Nevét a testén elhelyezkedő, a Covid-járvány idején beszerzett üres vakcinásampullákról és fecskendőkről kapta. 

A madarak királya, a szirti sas elképesztő tulajdonságai inspirálták a Dominator születését (például zuhanórepülése eléri akár a 320 kilométer/órás sebességet, és méreténél jóval nagyobb állatokat is képes elejteni). A kész műre felhordott rozsdás felület egy egyedülálló eljárás eredménye, az alkotó saját fejlesztésű technikája. 

A szúnyogot (Steelion) elsősorban varrógépalkatrészek inspirálták, míg a darázs (Xerion) testét hat karóra, két gyűrű és egy karkötő alkotja, miközben a lábai karóraszíjstiftekből és csatokból formálódtak. A kecsesség, az elegancia, a mítosz és a mechanika különleges egyesítése a Custos; a sárkány testét borító alumíniumlemezt egy régi, kidobott garázskapuról mentette meg, ezzel (350 munkaórában) életet adva a múlt egy darabjának. 

A művek mögött álló Dra­Me­tallic Projektet 2020-ban alapította barátjával, Szabó Balázzsal. Közös céljuk lett: életet adni ezeknek a szobroknak. Zosky Art néven jelentek meg a közösségi médiában, továbbá stúdiófotókat készítettek a munkákról: megteremtették azt a minőségi vizuális környezetet, amelyben ezek az alkotások igazán érvényesülni tudnak. Nem szponzorokkal, nem pályázati pénzből – két családapa saját erőből. 

– Mindig is lenyűgöztek a gépek, és csodálva figyeltem működésüket, összetettségüket. Gyerekkoromtól kezdve, amint megpillantottam egy hatalmas mozdony vagy egy csendes óramű lelkét, rögtön meg akartam érteni a szerkezet lényegét, alkatrészeinek precíz egymásra hatását. A természetben megfigyelhető forma és funkció egyensúlya éppúgy megtalálható ezekben az alkotásokban, mint egy precízen megtervezett gépmonstrum tekintélyt parancsoló arányaiban. 
A Pillekönnyű fém, súlyos jelenlét című, tiszavirág-életű különleges óbudai tárlat ősszel Rómába utazik, a Collegium Hungaricum falai közé. Zosky végre útnak indul. Művészete emlékeztet minket arra, hogy a szépség néha egy kidobott csavarban meg egy rozsdás gépben rejlik. Csak kell valaki, aki meglátja benne az életet.