Vadvirágok között járva
Szokássá vált, hogy a kertbe a tájtól idegen növényeket ültetünk. Holott rengeteg őshonos vadvirágunk akad, amely egyszeriben szép és hasznot is hoz. A honos fajok és a beporzóink védelme, továbbá a természethez való kötődése miatt vált Török Zita ezeknek a különleges növényeknek a kertészévé.
Kép: Török Zitát mindig visszahúzta a szíve a természethez , Fotó: Németh András Péter, Forrás: Szabad Föld
Emberméretű vadmurok fogad a kapuban, mellette kékeslila virágú terjőke kígyószisz tündököl. A kertbe vivő ösvényt élénk citromsárga szarvaskerep szegélyezi. De számos mást mutat még a vadvirágok gondozója: ligeti zsályát, ékes vasvirágot, szalmarózsát, a terjedelmes bokorban növekvő festő pipitért, szarkalábat vagy a már elnyíló katicavirágot. Varázslatos ez az ökoszisztéma: sakktáblalepke száll le a vajszínű ördögszem fehér szirmai közé, méhek zsonganak a vadvirágtengerben.
– Csak nyitott szemmel kell járnunk a réteken, olykor lehajolni, és észrevenni azt a gazdagságot, ami körülvesz bennünket. Másrészről: nem kell kihúzgálni a számunkra ismeretlen, elsőre gaznak tűnő zöldet a kertből. Például a csemegebaraboly kifejezetten hasznos növényünk – kezdi jó tanácsokkal Török Zita, aki szigetszentmártoni otthonában fogad bennünket.
A vadvirágok neveléséhez szükséges idő és türelem. Első évben az egynyári magokból sarjadók virágoznak, másodikban csatlakoznak hozzájuk a kétévesek és az évelők, de akkor még csak zöldet hoznak. Nálam már sok szára meghajlik a mérete miatt. Ezeket, ha a magok kiperegnek belőlük, vissza lehet metszeni, és akkor több virágot hoznak – kalauzol a kertjében.
A próbavetések mellett ősgyepes résszel kísérletezik, hogy mely növényekkel lehetséges minél zöldebb gyeptársulást elérni. A jellemző nyári aszályos évszakokban szerinte a pázsit már nem fenntartható talajtakaró megoldás, ahogyan a kilocsolt vízmennyiség (száz négyzetméteren körülbelül 3-4 köbméter szükséges naponta) sem számít környezetkímélőnek. A megváltozott klímában szükséges máshogyan gondolkodni a kertről…
A Vadvirágom magkeverékeiben tíz–ötven fajta vegyül különféle tematikák szerint. A Mama kertje, a Zümmögde, a Nek-tár, a Beporzóna mind magukért beszélnek. Készített Kertész leszek csomagot az apró virágültetők részére. Sőt, kreatívan képeslap, névjegy formába is zárt vetőmagokat. Találunk köztük olyat, amiből szúrós vagy simogatós növények sarjadnak, míg mások lepkék, madarak csalogatására alkalmasak. Továbbá akadnak egyfajta magot (például kamillát, medvehagymát) összegyűjtő tasakok, amik szintén a kertszínesítést, hasznossá tételét szolgálják.
A magkeverékek között helyet kaptak évszázadok óta nálunk élő európai fajták is, például körömvirág vagy borágó – jegyzi meg. Felhívja a figyelmet, hogy elterjedtek olyan fajok is, mint a kanadai aranyvessző vagy a selyemkóró, amik kiszorítják a honos vadvirágokat, jelentősen csökkentve ezzel a biodiverzitást. Ugyan nektárt vagy pollent tudnak róluk gyűjteni a beporzók, de holisztikusan nézve kisebb ökológiai katasztrófát okoznak ezek a növények a környezetünkben – vélekedik.
– A hasznos rovarok folyamatosan tűnnek el a természetből, ahogyan az őket szolgáló vadnövények is. Amikor kint sétáltam a Ráckevei-Duna gátján, figyelmes lettem a fűben a szép virágokra. Elgondolkoztam, hogy annyi idegen növényt ültetünk a kertbe, miközben azt sem tudjuk, mi nyílik a hazai mezőkön – mesél a vállalkozása elindításának okairól.
Gyermekkori meghatározó élményei a majosházai nagyszülei kertjéhez kötődnek. Nyaranta felfedezte a Duna-partot, nagy becsben tartva hazavitt egy talált teknőspáncélt, hálóval kergette a színes lepkéket – lelkébe ívódott a természet szeretete. Vegyészként végzett, de hat esztendőt élt Norvégiában és Chilében háromszor fél évet, ahol bálnatúrákat vezetett. A koronavírus kezdetekor párjával együtt hazaköltözött. Született két fiúgyermekük, Zita norvég nyelvet kezdett tanítani, mígnem megfogalmazódott benne korábbi erős kötődéséből kifolyólag egy beporzóbarát kert kialakításának gondolata. Akkor fedezte fel, hogy hiány van a vadvirág-magkeverékekből, erre építette fel vállalkozását.
Rálelt hazai termesztőkre, gyűjtőkre, hetven százalékban tőlük szerzi be a magokat. A saját vadvirágtárában összegyűjtötte, válogatta, téma szerint rendezte azokat. Csomagokba pakolta, olyan arculatot tervezett hozzá, ami leginkább kifejezi a szándékát: szépíteni, valamint vonzóvá tenni a kertet a beporzók számára. Önkormányzati, nagyobb kaliberű megrendelésekből megvalósult vadvirágos rész köztereken, többek között Gödöllőn, Pomázon, Székesfehérváron. Továbbá magánkerteket is ékesítenek az egyféle magok, valamint a keverékek.
Zita megosztja velünk az ültetési alapszabályokat:
– Sok vadvirág szereti a sovány, szegény talajt. Ha az rossz minőségű, teríthetünk rá komposztot vagy virágföldet. A keveréket előkészített, gyomoktól előzetesen megtisztított, porhanyósra gereblyézett földterület felszínére szórjuk, mert sok mag fényre csírázik. Ez idő alatt tartsuk nedvesen a területet. Az őshonos fajoknak az őszi vetés a legjobb, a hideghatás után fognak beindulni a következő év tavaszán. Míg az egyedi magokból először érdemes hajtást nevelni.
A terület már az első évben mutatós, de a másodikban áll össze igazán: az évelők onnantól kezdve virágoznak és egyre bokrosodnak. Egy-két faj, például az egynyáriak majd kiszorulnak. De idővel a nevelt növények önfenntartóvá válnak: madarak segítségével vagy a szél által beköltözhetnek fajok a környező flórából, ekképpen folyamatosan, dinamikusan változik, gazdagodik majd a saját vadvirágos kertünk.
