Megőrizni a termő anyaföldet  

A hatékony gazdálkodás a jó minőségű, tápláló talajjal kezdődik. Megóvása érdekében korábban is igyekeztünk kímélő módszereket használni: takarónövényeket és minimális műtrágyát, vegyszert alkalmazni, sekélyen művelni a földet. Gabe Brown amerikai farmer Porból élet című könyve, amit 2021-ben olvastam, megváltoztatta a szemléletemet. Rádöbbentem, hogy egy részletre koncentrálva nem érünk célt. Hanem egészlegesen, azaz holisztikusan kell rálátni és átalakítani a gazdálkodási gyakorlatunkat, hogy ne romboljuk, hanem építsük a talajt – összegzi Bekecs Mátyás, aki évek óta azon dolgozik, hogy az észak-amerikai modellt átültesse a magyar Alföldre. 

Napjainkban megközelítőleg ötszáz hektáron gazdálkodnak, aminek fele legelő, másik része szántóföldi terület. A növénytermesztés mellett a tevékenységük másik lába az állattenyésztés. 2011-ben vásárolták meg az első borjúkat. Mára kétszáz tehén és azok szaporulata teszi ki a teljes állományt, akik áprilistól novemberig a kunmadarasi nagyréten, a Hortobágyi Nemzeti Park területén legelnek. Téli időszakban a családi gazdaságuk Tiszaszentimre külterületén található növénytermesztési központjában időznek az állatok. A természetes körülmények között tartott, füvön hízlalt marha húsát értékesítik, ami szerintük a legegészségesebb, nyugodt lelkiismerettel tudják azt a sajátjukra és bárki asztalára letenni. 

– Hosszú időbe telt eljutnom a regeneratív gazdálkodási gyakorlathoz, s még csak a megvalósítás elején járok – tereli vissza vendéglátónk a szót az általa képviselt szemlélethez, de előbb pár évvel messzebbre kalandozunk. – Több generációra visszamenően a felmenőim művelték a földet, de a téeszesítésben mindenüket elveszítették. Aztán nagyapám ismét elkezdett állatokat tartani, növényeket termeszteni. A szüleim – édesapám elismert agrármérnök, édesanyám könyvelő – többek között hibrid kukorica, vetőmagbúza előállításával foglalkoztak. 

– A szüleim, a testvérem agrármérnökök, növényorvosok. Jómagam műszaki menedzsernek tanultam a gödöllői egyetemen. Nem mélyedtem el egyik szakterületben sem, de talán éppen ezért tudom holisztikusan átlátni a gazdaságunk működését. 2010-ben, miután pár külföldön töltött év után hazaköltöztem a feleségemmel, bekapcsolódtam a családi vállalkozásba, aminek 2016-tól a teljes irányítását átvettem. A tevékenységet idővel szarvasmarhatartással egészítettük ki, előbb sajtkészítési, később húsértékesítési céllal. 2021-től fordultunk a regeneratív gazdálkodás felé – összegzi röviden az idáig vezető útját. 

Az általa képviselt szemlélet szerint talajbolygatás és vegyszerhasználat nélkül is lehetséges nyereségesen mezőgazdasági tevékenységet végezni. A manapság jellemző gyakorlatot folytatva – a hatalmas gépekkel mélyen belenyúlva a talajba – egyre több terület elsivatagosodik. A Föld egy részén (például Angliában) a talaj a környezeti körülményeknek köszönhetően hamarabb visszaépül a természetes valójába. De a bolygónk kétharmadán segítenünk kell a folyamatot, hogy a földben újból magas beltartalmú, egészséges élelem teremjen. 

– A természet szabályait követő regeneratív módszer szerint a szántóföldön úgy termelünk, hogy két pénzes kultúra között takarónövényt ültetünk. Tehát amikor a borsó-búzát learatjuk, akkor szudánifüves keveréket vetünk. Ha az lekerül, akkor árpa vagy épp bükköny kerül a földbe. Így érjük el, hogy minél hosszabb ideig legyen növényborítottság, minél több gyökeret „termeljünk”, ezáltal aszályállóbbá váljon. A megnyújtott fotoszintézis által tudjuk támogatni a biológiai sokszínűség létrejöttét, az egészségesebb talajéletet – ismerteti a gazda a módszer egyik lényeges pillérét. 

Majd további fontos részeire is kitér: – Az állatokat és a rovarvilágot is be kell vonni a szántóföldi terület életébe. Volt egy homokos területünk, amibe a szervestrágyát rövid tárcsával, minimális műveléssel forgattuk be. Később ártalomcsökkentés céllal a lucernabálákat legeltettük a szarvasmarhákkal. A jószágok ott-tartózkodásukkal szerves anyagot tapostak a földbe, ősz végére a learatott takarmánynövények szárával egyfajta biomassza, mulcs keletkezett, ami még a kiszáradástól is óvja a talajt. 

– Lényeges az alul- és a túllegeltetés aránya. A szakaszos legeltetésnél is a marha, ugyanúgy a birka, a ló visszamehet a sarjúra, mert a cukrokban és fehérjékben gazdag növényt szereti. A gazdáknak ezt kell megakadályozni, mindamellett, hogy figyelni kell arra, hogy a cserjék, szúrós növények, amit a jószág kevésbé kedvel, ne burjánozzanak el – ecseteli Mátyás, aki szerint az állatok bevonása azért is előnyös, mert ha a pénzes kultúra nem sikerül, az takarmányként szintén felhasználható, ezáltal csökkenthető az állattartási költség, támogatható a talaj újraépítésének folyamata. 

A működéstől, a hely egyéni adottságaitól, az anyagi forrásoktól is függ a regeneratív gazdálkodási gyakorlati megvalósítása, ami azt is jelenti, hogy mindenkinek magának kell ezt az utat kitaposnia. Sokat tanulhatunk egymástól – mondja Mátyás –, s kell is, hiszen a közös cél az, hogy egészséges étel kerüljön az asztalunkra, továbbá, hogy megőrizzük a termő anyaföldet a gyer­me­keink­nek. Sok dolgot nem tudunk befolyásolni, de amit igen, azért kötelességünk tenni.