Patkolókovács bivalyháton 

Villám, Vezér és hátrébb Tücsök, valamint Bogár majszolja a szálas takarmányt az istállóban. Az előrébb lévő két ökör bennünket, vendégeket is kedvesen fogad. Finoman közelítek felé, mire a megtermett, marcona kinézetű jószág lágyan a kezem irányába mozdítja jókora fejét. Megvakargatom az érdes, durva szőrét; a bodor alatt a bőre kellemesen meleg. Tűri, s mozdulataival szinte kéri, hogy simítsam még. A kutya után a legszociálisabb állat – mondja a bivalyos férfi. S bár hallgat róla, de már az első pillanattól sejtem, hogy ehhez az őszinte kapcsolódáshoz szükséges olyan tiszta szívű, szerető és jó szándékú, ámde tekintélyt parancsoló gazdaember is, amilyen ő maga. 

A Tatán született és nevelkedett férfi katarzisként jellemzi (elsőként) a lóval való találkozását, „mintha ez lett volna megírva”. Tizenévesen a lovas íjászat, kezdetben még az állat helyett a tevékenység ragadta meg az érdeklődését; tizenkét évig versenyszerűen űzte a sportot. Magyar bajnoki álmairól akkor tett le, amikor munka mellett terhes kötelességgé vált a patással való gyakorlást. Mindezt betetézte, hogy egyszer elesett kedvencével, s komoly vállsérüléssel végezte. A lovakkal való foglalkozásban tartott szünet csak átmenetinek bizonyult, mert állatszeretete, ragaszkodása hozzájuk mit sem csillapodott az évek alatt. Lovat ma is tart, sok egyéb más mellett. 

De ne szaladjunk ennyire előre, mert a gazda jellemének alakulásában még egy fontos tényező szerepet játszott: a szüleitől látott jó példa. Édesanyja óvónőként, édesapja lakatosként dolgozott, de mellette a tatai zárt kertben termesztettek zöldséget, gyümölcsöt maguknak, illetve rokonaik részére. Két kézzel, erő felett dolgoztak a családjukért, amire mindennél előrébb valóbbként tekintettek. Tőlük tanulta meg Gábor, hogy a munkának becsülete van, továbbá azt, hogy a kitartás, az alázat és a szorgalom olyan emberi értékek, amivel boldogulni tud a világban. 

Történelem szakos diplomát szerzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. De valójában már tizenkilenc évesen eldöntötte, hogy lovakkal akar foglalkozni. A kétéves iskolai, szakmai képzést megelőzően Luigics Gábor, Bors Péter és Eőry Zsolt patkolókovács mellé szegődött el tanulónak. Tőlük nemcsak a szakmai fortélyokat sajátította el, hanem azt a habitust is, ahogyan az állatokkal bánni kell. A nyugodt jelenléte a jószágokra is hasonlóan hat, miközben határozott fellépésével egyértelművé teszi, hogy a gazda szava a mérvadó és követendő. 

A mára kellő tapasztalattal rendelkező patkolókovács a szükséges eszközökkel berendezett autójával házhoz, vagyis istállóhoz megy, főleg a Dunántúlon, de a lakóhelye, Soltszentimre környékén is sok munkája akad. A feladatköre manapság főleg a szaruszabályozásra terjed ki, de szabadidejében kalapál patkókat, pusztán iparművészeti érdeklődésből. A hagyományőrzés olyan módon is az ügyes kezű férfi mindennapjainak része, hogy a Magyar Történelmi Íjász Társaság tagjaként a hajdani eszközöket rekonstruálja korhűen. Mutat egyet, amin bivalytülökből, a szarut szarvasagancsból, az ideget szarvas lábából készíti. Szeretett, ámde időigényes tevékenységként tekint erre a hobbijára, amelyre a főállása és az állatai mellett mostanában bizony kevesebb ideje jut. 

Egy nyugodt helyet keresett, és három éve talált rá a soltszentimrei tanyára. Háromhektáros földterület, istálló, lakóház – szinte minden készen várta, hogy a feleségével itt olyan életet élhessenek, amelyet megálmodtak maguknak. Tartanak kecskét, lovat, kutyát és baromfit. No, meg persze a négy bivalyt. Gábor, aki tényleg olyan, mintha eredendően gazdaembernek teremtetett volna, mindig szimpatizált a szarvasmarhafélékkel, csak többen óva intették a rendkívül szilaj természetű magyar szürke tartásától. Ezért a kisebb gazdaságban, emberközelségben nevelve szociálisabb jellemet mutató bivalyok mellett döntött. Az elsőt egy zalai tenyészetből vásárolta meg, hat évvel ezelőtt. 
Négy házikedvenc él a tanyán, s nem is akar létszámot növelni a bivalyos gazda, mert időt, energiát­ tekintve velük tud minőségileg foglalkozni. Az elején gondolkodott tenyésztésben, de lelkileg megterhelőnek érezné, ha már a születésétől fogva szívéhez nőtt jószágtól meg kellene válnia. Ugyanakkor éppen ebből a szándékból nőtte ki magát az állat és gazda közötti rendkívüli kapcsolat. A négy bivalyból két üsző, akikkel a tejelválasztás megindítása, fejéscéllal elkezdett egy közvetlenebb kötődést kialakítani. Mára nemcsak Tücsökkel és Bogárral ápol jó viszonyt, Villám és Vezér még szelídebb jószágai lettek. 

– Rokonlelkek vagyunk, végtelenül nyugodt és mély a személyiségük. Szemükben lázas szeretet él, őszintén tudnak kapcsolódni hozzám – számol be tapasztalatairól. – Gyorsabban tanulnak, mint a lovak, rendkívül intelligensek és együttműködőek. Amikor először próbáltam felállni a hátukra, és elveszítettem az egyensúlyomat, csak leugrottam és szóltam, hogy álljanak meg. Első szóra megtették. 

– Építettem egy lakóautót, amit ők húznak, és így megyünk ki a Kígyós-csatornára, ahol kifeszítek egy villanypásztort. Olykor Lurkó, a közép-ázsiai juhászkutya is velünk tart a pusztába. Míg a bivalyok békésen legelnek, közben én is megpihenek. Tavasztól őszig fűszénát kapnak. Gazdaságosan, szakaszosan legel­tetek, a maradékot pedig lekaszálva szórom eléjük. A téli takarmányt már vásárolni kell. A tanyán nem dolgozom traktorral, a szénabe­gyűjtést megoldom velük. Ko­csihúzásra is kiképeztem őket. Tudok íjjal lőni a hátukon állva, s nincs annál ­nagyobb élmény, amikor behajtom őket a patakba fürdeni – mondja, s szavaiban őszinte odaadás lakozik. 

A jövőben a feleségével terveznek nyílt napokat tartani a tanyán. Másoknak is meg akarják mutatni, hogy a bivaly, amit állattartó körökben is nehéz természetűnek gondolnak, milyen szerethető, emberbarát jószág. Az áprilisi indulásra tervezett félnapos programnak része lesz egy kovácsbemutató, állatsimogatás, bivalyos sétakocsizás és a bivalyfürdetés is. Az őshonos fajták imádják a vizet, s nyári forróságban csak így tudják magukat hűteni. Gazdájuk jól tudja ezt, ezért mindig tart magánál a melegben locsolókannát, hogy segítsen kedvencein. S amit ő tesz az állataiért, ugyanazt kapja tőlük vissza, engedelmességben, együttműködésben, szeretetben.