Lóverseny az alagútban…

„Egy mankót találtak. Igazolt tulajdonosa átveheti a mázsaházban.”
A különös mondat nem egy Rejtő-regényből való. Csurka István–Rákosy Gergely Így ahogy vagytok! című lóversenyregénye kezdődik a közleménnyel, amelyet a magyar galopp versenytéren 1970. október 17-én olvastak be a hangosbeszélőn. Csurka István az idei galoppverseny idényzáró, téli díjfutamát sem hagyja ki. A Kincsem Parkban találkozunk.
– Az a régi lóverseny nincs többé, mint ahogy az a világ sincs, amelyben az a régi futtatás és az a régi közönség létezett – sóhajt nagyot Csurka. – Szétfútta az idő, megváltozott az életforma – kinek hogy tetszik. Ha sikerülne az egész magyar életből kiküszöbölni a pangást, akkor a középréteg ismét járhatna a lovira, és újraéledne a lóverseny is. Akkor újra szívesen elvesztenék még néhány ezer forintot a lovakon – mosolyog a lovi nélkülözhetetlen alakja, és távozik. Lépteit Kincsem bronzba öntött tekintete kíséri.