Árulkodó kávéscsészék

Két asszony álldogált a székesfehérvári Puskás Tivadar és Vámbéry Ármin utca sarkán 1998. február 16-án, a reggeli órákban: Csóriné és a nővére. Mindketten a Puskás Tivadar utca 9. felé lestek.
– Sose szokta lehúzni a redőnyt – jegyezte meg Csóriné.
– Soha – hagyta helyben a nővére. – Itt valaminek történnie kellett.
– Én is úgy gondolom – így a fiatalabbik asszony. – Szólni kellene valakinek.
– Szólni, de kinek?
Megkerült az is hamar. Ekkor lépett ki ugyanis házának ajtaján Bálint Jenő. Éppen csak az újságért indult a levélszekrényhez.
– Jenő! – kiabáltak neki az aszszonyok. – Jöjjön már. A Marika néninél le van engedve a redőny.
A férfi azonnal átlátta: itt cselekedni kell. De nem neki.
– Dunaiék a legjobb barátai – jelentette ki. – Szólok nekik, nézzék meg ők.
Dunai István éppen a szőlőt metszette, de amint szólt neki a szomszéd, azonnal letette az ollót és indult Marikához, vagyis özvegy Csapó Józsefnéhoz. Amikor a gangra lépett, szörnyű sejtése támadt. Az utcára néző, bejárat melletti ablak be volt törve. A házban pedig szörnyű látvány fogadta: az özvegy a padlón feküdt. Deréktól lefelé semmi sem volt rajta, feje pedig csurom vér.
– Jaj, Istenem, meggyilkolták! – szaladt ki a férfi az épületből.

•

– Az egész osztály erre az ügyre állt rá – emlékezik Szarka Tamás rendőr alezredes a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságon –, s úgy gondoltuk, hamar megoldjuk.
Különösen az adott okot a reménységre, hogy az áldozat meggyilkolása és a bűntény felfedezése között alig néhány óra telt el. Az igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint özvegy Csapó Józsefnét este tíz és hajnali három óra között verték agyon, délelőtt 9 felé pedig már a rendőrségnek tudomása volt a bűncselekményről.
– Kutyát indítottunk, az pedig szagot fogott, s 3-400 méteren keresztül vezetett bennünket. Ekkor azonban elbizonytalanodott. Hogyne, hiszen egy buszmegállóhoz érkezett.
Forró nyomon tehát nem sikerült elkapni a tettest. Viszont az ujja és a tenyere nyomát hátrahagyta, ráadásul a Nike sportcipőjének a rajzolatát is sikerült rögzíteni. Ennek a gazdáját kellett tehát megtalálni.
– Mindenekelőtt azt szerettük volna megérteni – folytatja a nyomozó –, hogy mi késztette a gyilkost tettének elkövetésére.
– Esetleg az elferdült szexuális hajlama – találgatom.
– Természetesen mi is gondoltunk erre, ám az orvos szerint nem erőszakolták meg az asszonyt. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem is akarták.
Mindenesetre ellenőriztek mindenkit, aki korábban már nemi erőszak miatt a rendőrség látókörébe került, ám valamennyiük kizárható volt az elkövetők sorából.
De ha nem ezért kellett meghalnia az özvegynek, akkor miért? Talán rablógyilkosság áldozata lett? Nem valószínű. Az áldozat férje – aki tizennyolc évvel korábban hunyt el – nagy értékű éremgyűjteménnyel rendelkezett. Egy darab sem tűnt el belőle. Mint ahogy más érték sem, még az áldozat ujján lévő gyűrűket is rajta hagyta a tettes. Mindössze az asszony pénztárcáját ürítette ki, s vitt magával nyolcezer forintot.
Ettől függetlenül ellenőriztek egy közelben lakó, bűnözésből élő társaságot is – szintén eredménytelenül.
A nyomozás kezdetén meghallgatták még az asszony szomszédjait, rokonait, ismerőseit is – ám evvel sem jutottak előbbre.

•

– Két lánya volt Marikának – hallgatom Bálint Jenő szomszédot. A férfi kezdetben ugyan húzódzkodott attól, hogy bármit is mondjon, ám aztán annál szívesebben beszélgetett. – Zsuzsa és Mária. Zsuzsa elég gyakran látogatta az anyját, de Máriát nemigen láttam. Mindenesetre véleményem szerint meg kellett volna csináltatniuk idős anyjuk kapuját, hogy nagyobb biztonságban legyen. Telente behúzni sem lehetett, csak az nem ment be rajta, aki nem akart.
Alig egy hónappal a gyilkosság előtt idegent fedezett fel az özvegy a kertjében, a közeli kórház pszichiátriai osztályának a lakóját. A nyomozók ellenőrizték, ám ő is kizárható az elkövetők sorából.
Az áldozat mindkét lánya Székesfehérvárott lakik, természetesen mindkettőt kerestem, ám egyikük sem kívánt nyilatkozni – hiába hivatkoztam arra, hogy esetleg evvel is édesanyjuk gyilkosának a kézre kerítését segítenék. Annál szívesebben beszél viszont Dunai Istvánné, akinek a férje annak idején felfedezte a bűncselekményt, s akihez Bálint úr kísért át.
– Jaj, kedveském, olyan rosszat álmodtam azon az éjszakán – támaszkodik a kapunak a 88 éves néni. – Azt, hogy meg akarnak gyilkolni. Igen, igen, engem. De én nem engedtem, nyomtam kifelé az ajtót. Az meg befelé. Erre riadtam fel. Kérdezi az uram, isten nyugosztalja, mi a baj. Mondom, gyilkos jár a házban. Ne bolondozz már, felelte, és hogy megnyugtasson, valamennyi villanyt felkapcsolta. Szegény Marikám biztos velem gondolt, amikor ezt a gyalázatot elkövették ellene, azért álmodtam ilyeneket.
– A hirtelen világosságot vehette észre a szomszédban garázdálkodó tettes – veszi át a szót Bálint Jenő, miután türelmesen megvárta, hogy a néni befejezze a mondanivalóját –, s jobbnak látta, ha menekül.
– Kutyaugatásra nem lettek figyelmesek?
Kérdésem nem véletlen. Az eredménytelen nyomozást lezáró jelentés szerint ugyanis az egyik szomszéd kutyája szokatlanul nyugtalanul viselkedett azon az éjszakán. A nyomozók feltételezése szerint ezt hallhatta meg a tettes, ezért látta jobbnak menekülőre fogni. Ez a bizonyos szomszéd azonban ekkor már az ablaka mögött állt, s látott egy középmagas, húsz év körüli, erős testalkatú férfit az áldozat háza felől elsietni. A férfiról fantomkép is készült, ám hiába tették közzé, nem jelentkezett senki, hogy ismeri az illetőt. Hiába idézem azonban a történetet, beszélgetőtársaim kutyaugatásra nem emlékeznek.
– Szegény, szegény Marikám – sóhajt az idős asszony. – Így kellett végeznie. A legjobb barátnőm volt. Megtalálják-e valaha a gyilkosát?

•

– Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a nyomára jutunk – lapozgatja az aktákat Szarka Tamás. – Nekem már akkoriban is az volt az érzésem, hogy túlságosan hamar túlléptünk az áldozat közvetlen környezetén.
– Mire alapozza a véleményét?
– Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a néni ismerte a gyilkosát. Különben mit keresett volna két kávéscsésze az asztalán?
– Vagyis ön szerint még meg is kínálta a későbbi gyilkosát? Akkor viszont miért volt betörve az ablak?
– Éppen a figyelem elterelése érdekében. Hiszen akinek az ablakát betörik, az odasiet, hogy megnézze, ki tette ezt. Az özvegy a nyomokból ítélve viszont nem így tett, nem is ebben a helyiségben gyilkolták meg.
– Ezek szerint tehát valamelyik ismerősére, rokonára gyanakszik?
– Erre majd a nyomozás lezárása után térjünk vissza.