Főúri vérvonal

A Tisza család kriptájához vezető faluszéli úton, az egyik családi ház előtt az összesepert faleveleket égeti Jámbor Jánosné és veje, Dani László. Vékony füst gomolyog az avarból felfelé. A hölgy 87 éves, és 1961 óta él itt, az Egyetértés szövetkezetben dolgozott. Közel a román határ, Geszt egyik utcája, a Dózsa utca egyenesen a romániai­ Nagyszalontának fut. 

– Mezőgyánban állomásozott a határőrség. Előbb gyalog, majd lóval jártak ki mögénk az erdőbe, s ha minden rendben volt, időnként fellőttek egy zöld színű jelzőrakétát. És néha pirosat – meséli az asszony. 

A veje egyébként mezőgyáni, gazdálkodik, terményeladásból él, napraforgót, kukoricát próbál termelni a kedvezőtlen időjárás ellenére. 

– Aki eddig érdemesnek tartotta magát, elköltözött a környező mezővárosokba. Most egy kicsit változott a helyzet. Méltóan megemlékeztek a Tisza családról a felújított kastéllyal, a karbantartott kriptával. Nyár óta sok a látogató, az étterem, szálláshely több helybélinek is munkalehetőséget adott – összegzi évtizedek történését Jámbor Jánosné. 

A távolból egyre hangosabban zenél a tápos-takarmányos futár autója. 

*

A sírboltig néhány perc sétával juthatunk el. 1764–1769 között, az új temetőben létesült az épület. A most látható és látogatható építményt 1902-ben emelték, ezután a távolban elhunyt családtagok hamvait is a geszti sírboltba hozták. A kriptában jelenleg harminchárman nyugszanak, köztük Magyarország történelmének nagyjai: Tisza Kálmán miniszterelnök, a szegedi gróf Tisza III. Lajos és gróf Tisza István miniszterelnök. A család jelentőségét is kifejező méltóságteljes környezetben sorakoznak a Tiszák asszonyainak koporsói is. Végakarata szerint itt temették el az 1974-ben Argentínában elhunyt Tisza Kálmán Lajost is. 

Ami egy embernek több évtizednyi múlt, egy kastélynak évszázados történelem. A geszti kastély egykor a közérdeklődés középpontjában volt. 1885-ben írta a Vasárnapi Újság: 
„A geszti kastély fénykora idősb Tisza Lajosnak, Biharmegye hires alispánjának idejével kezdődik. Tisza Lajos a régi magyar értelemben vett nyílt, vendégszerető házat tartott, a melynek asztalánál mindig többre volt terítve, mint a hányan ültek, jeléül annak, hogy a vendéget mindig várják. A geszti kastély volt egyik főközpontja Bihar megye társadalmi és politikai életének. 

De a zajos külső élet mellett egy másik, csendesebb és áldásosabb folyt a kastély belső termeiben, a melynek központja a ház őriző angyala, jó szelleme, a háziasszony gróf Teleki Juliánná volt. A családi boldogság soha meg nem zavart fészke volt ez. Az édesanya gondjai alatt itt nőttek a család reményei, a gyermekek. Az áldott lelkű urnő nemcsak a családnak, hanem a falunak is jótékony angyala volt. Hálószobájának ablakán joga volt bekopogtatni a szegény jobbágynak, ha feleségét vagy gyermekét veszélyes betegnek hitte, és a grófnő felkelt, felöltözött és éjnek idején ment orvosságaival a betegséget enyhíteni.” 

A kastély ura a Vasárnapi Újság cikkének írásakor, 1885-ben Tisza Kálmán, Magyarország miniszterelnöke. A kor legnépszerűbb írója, Jókai Mór gyakran látogatott el ide, és az alábbi szavakkal írta le, milyen hangulat fogadta: 

„Holtomig feledhetetlenek maradnak a geszti otthonban töltött édes napok. Ott láttam az igaz magyar családi életet, zavartalan boldogságot a maga tökéletességében. Minden családtag úgy szerette egymást és valamennyien az apát és anyát. Soha eszményibb együttélést, együttérzést nem képzelhettem magamnak.” 

De ki az a Tisza Kálmán, és fia, Tisza István a magyar emberek számára? 

Tisza Kálmán a Magyar Királyság miniszterelnöke, és ideiglenesen felváltva belügyminiszter, pénzügyminiszter, és a király személye körüli miniszter is 1875-től 1890-ig. Kormányához köthető Budapest és vele Magyarország történetének egyik leglátványosabb fejlődése, a Nyugati és a Keleti pályaudvar megépítése, a Nagykörút és az Andrássy út létrejötte, az Országház tervpályázatának meghirdetése (1881), a Magyar Állami Operaház építése is, számos más beruházással, országos folyamszabályozással, vasútépítéssel együtt. 

Fia Tisza István. Tisza István is miniszterelnök volt, első kormányához (1903–1905) fűződik II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala. Második kormánya (1913–1917) idején nem hirdettek új kormányprogramot, de egyértelművé tették, hogy a közelben lezajlott balkáni háborúk, a nagyhatalmak közti növekvő feszültségek miatt a Monarchia – és annak részeként Magyarország – legfontosabb feladata a fenyegető nagy háború eshetőségére való minél alaposabb katonai, gazdasági, bel- és külpolitikai felkészülés. 

* 

Az utolsó geszti birtokos családtag Tisza István miniszterelnök unokája, Tisza Lajos Kálmán 1944 októberében a szovjet csapatok közeledtével elmenekült, majd a II. világháború után az ország elhagyására kényszerült. A kastélyt hónapokon át a szovjet hadsereg katonái lakták. Szinte mindent elvittek, ami mozdítható volt: csillárokat, függönyöket, étkészleteket, bútorokat. A Vörös Hadsereg a lovait a nagy­terembe hajtotta be, a több ezer kötetes könyvgyűjteményből pedig máglyát rakott az udvaron, és amellett melegedtek a katonák. Az ötvenes években a kastély a Zsadányi Állami Gazdaság tulajdonába került, magtárnak gombatenyésztő-telepnek és csirkeneveldének adott helyet, majd 1954-től a helyi művelődési ház és könyvtár, 1957-től pedig az Arany János iskola működött benne. 

2011 körül már állami szinten is megfogalmazódott a szándék, hogy megmentsék a kastélyt. Az állaga folyamatosan romlott, és a Tisza család hagyatékát sem akarta senki veszni hagyni. A kastély teljes körű felújítása 2021-ben kezdődött. A cél egy, a nagyközönség számára informatív és impozáns kiállítás kialakítása volt, amelyben látogatóink minél többet tudhatnak meg a történelmi Tisza család tagjairól. Idén júniustól a kávézó mellett 29 szobás szálláshellyel, étteremmel is várják a vendégeiket. Az eredeti tárgyak, a régi festmények, fotók és karikatúrák varázsán túl hologramos látványosságok, interaktív eszközök is színesítik a kiállítást. Látható Tisza Kálmán visszaállított miniszterelnöki dolgozószobája. A kiállítás drámai csúcspontját Tisza István sorsa jelenti, aki a Koronatanácsban egyedüliként ellenezte a világháborút, mégis „háborús bűnbakként” végezte. 

A Tisza család leszármazottjai jóvoltából a kiállításon olyan használati tárgyakat is megcsodálhatnak a látogatók, amelyek eredetileg is a kastélyban voltak. Ilyen például egy elefántcsont levélbontó, Bosznay István Geszti táj című festménye 1904-ből, egy márványból készült asztali óra, amelynek különlegessége, hogy egy turulmadár csőre tartja az elöl-hátul csiszolt üveggömb órát, illetve a Tisza István Szipirtyó nevű agara által nyert díj, ami egy tenyérnyi méretű ezüsttálca. 

*

Az ősi kastély háziasszonya lesz a Békés vármegyei Geszten Tisza Ilona, Tisza István egykori miniszterelnök dédunokája. Argentínában született, Kolum­biában élt, észak-amerikai életét szakította meg idős fejjel, hogy férjével, Nitsch Gáborral, aki református lelkész lett a faluban – két éven át szolgáljon. Találkozásunkkor elmondja: mindennap bejár, már sok dolgozót ismer név szerint is. Két innen származó festményt és egy pecsétnyomót őrzött a világban tett vándorlásai során, és most visszatértek Gesztre. Hamar kidolgozza a tárlatvezetése részleteit, de sokan nem akarnak semmit tőle, csak köszönni, mosolyt váltani, kezet fogni, és kicsit beszélgetni. Egy hódmezővásárhelyi és egy debreceni buszos társaság tagjai váltanak vele néhány szót, többen a büfében kínált süteményeket gusztálják. Beszélgetünk mi is. 

– Tisza István miniszterelnöknek két gyermeke volt, István és Júlia, aki kisgyermekkorában elhunyt. Az én nagyapám az ifjabb István volt, három gyermeke közül a legidősebb pedig Kálmán Lajos, azaz Papi. Ő volt az én apám. 1949-ben én voltam az első az öt gyerekből, aki Argentínában született. A Mami, Brennert Gréta Észtországból származott, Papival németül beszéltek, de a Buenos Aires-i magyar kolóniában megtanult magyarul. Hat hónaposan felköltöztünk északra, a bolíviai határhoz, az Andok aljára, Jujuj tartományba. 

Kiderül, hogy Tisza Ilona édesapja egy gazdag birtokos alkalmazásába került, és egy akkora ültetvényen szolgált gazdaságvezetőként, amelyet lóháton sem lehetett bejárni egy nap alatt. Tizenegy éves korában átmentek élni Kolumbiába, mert Papi állatorvosként egyetemi katedrát kapott, zoológiát és agrártudo­-mányt tanított. Aztán 1964-ben észt kvótát kaptak az USA-ba, és Papit meghívták New Yorkba egyetemi tanárnak. 

– Amikor odaértünk, tudatták, hogy az egyetemi állás anyagi okok miatt megszűnt. Így egészen lent kezdte, volt inas, sofőr, kapus, a Mami pedig szakácsként dolgozott. Én akkor már tizennégy éves voltam, Minnesotába küldtek tanulni. 
– Meg kellett tanulnia, hogy mi is az a magyarság? 
– Annyit tudtunk, hogy jó családból származunk. Amikor megérkeztünk Argentínába, a dokumentumok alapján, hogy gróf Tisza, az új névazonosságunk az lett, hogy Gróf-Tisza, minden papírunkon átkereszteltek minket. Amerikában Gróf-Tisza néven kerestek minket. Mindenesetre gyermekekként annyit tudtunk, hogy illik viselkednünk. Amikor tizennégy évesen megérkeztem Amerikába, egy nagynénim mondta: igen, te egy grófkisasszony vagy. Nem, én Gróf-Tisza vagyok, ez a családi nevem – feleltem. Akkor az a rokon felhívta telefonon édesapámat, aki még Kolumbiában tartózkodott, s azt mondta neki, Kálmán, itt van mellettem az Ilona, mondd el neki, hogy mit is jelent az, hogy gróf. Akkor tudtam meg, hogy milyen grófi családból jöttünk. 

– Amerikában gondtalanul éltek? 
– Szerény polgári körülmények között. Teltek az évek, én már 26 éves voltam, és mindenki attól félt, hogy öregkisasszony maradok. Egy rokon, aki New Jerseyből cserkészetre és magyar iskolába járt, egyszer rám parancsolt: jössz a magyar iskolába! Miért mennék, tudok magyarul – feleltem. – Azt mondom, hogy jössz velem – erősödött. Elmentem, s azt mondta a cserkészetet és magyar iskolát vezető fiatalemberre: találtam egy férjet neked. Akkor érkezett az USA-ba Nitsch Gábor, amikor Papi meghalt, s a temetését követően másnap templomba mentünk, ott mutatta be hivatalosan Csordás Gábor lelkész őt ­nekem. 

Nos, a fiatalember vajon hogyan került New Yorkba? Erre a kérdésre már a kastélyba belépő hollywoodi mosolyú Nitsch Gábor válaszol, elmondja hogy Geszt túloldalán, egy romániai faluban született, református teológiát végzett. Ismert, hogy Ceaușescu 1970–71-ben eladott sok ezer németet, svábot és zsidót modern rabszolgának fejenként kétezer dollárért. Nitsch Gábor az eladott emberek között volt, Izraelbe került. Négy év ottmaradást ígért, de megmondták neki, hogy mint nem zsidó, nem kaphat állampolgárságot. Ösztöndíjas lett a jeruzsálemi Héber Egyetemen, vallásfilozófiát és művészettörténetet tanult. 1973-ban a New York-i Columbia Egyetemre hívták, aznap érkezett, 1974. augusztus 23-án az USA-ba, amikor Ilona édesapja, Papi meghalt. A 82. utcai református magyar közösségében azt tapasztalta, hogy égető szükségük van magyarul és angolul beszélő lelkészre. Nitsch Gábor feladta az egyetemi oktatói terveit, és a cserkészetet vezette, a magyar iskolában pedig önkéntesen tanított. Nos, ekkor találkoztak ők. 

Tisza Ilona Minnesotában elvégezte az egyetemet nemzetközi kapcsolatok szakon, és 1977-ben összeházasodtak. Mostanában tízévente járnak Magyarországra, ez az ötödik itt-tartózkodásuk. Három hónapra tervezték az idei nyári látogatást, a kastély felújításának júniusi átadásán is ott voltak. 

– A férjem kétszer prédikált a geszti templomban. Már készültünk haza, mikor egy ebédre hívtak minket, ahol kiderült, a vendéglátó többet tud a Tisza családról, mint jómagam. Az ebéd végén a férjem elmondta, hogy lelkészhiány van Geszten, a helyettesítő lelkész is kiesett, és a kapcsolataival nem tudna egy lelkészt találni Gesztre. – Nem kell keresnem, itt ül velem szemben – kapta meg a választ. Hetvenen felül nem engedi a törvény, de engedélyt kapott, és felajánlották, hogy én legyek a kastély háziasszonya, találkozzak az emberekkel. Megbeszéltük a gyerekeinkkel, hazamentünk elrendezni a dolgainkat. Két évet vállaltunk, mert a férjem két év szolgálatra kapott engedélyt. Prédikál, búcsúztat temetésen, esket, keresztel. És az az igazság, hogy tizenöt éve nem tartott az USA-ban magyar prédiká­ciót. Most fel van villanyozva! Mert Cincinnatiban élve minden vasárnap két órát hajtottuk egy irányba a kocsit az autópályán, hogy Columbus város Hungarian Village negyedében a kis magyar gyülekezetnél prédikálhasson. Tizennégy tagja van, februárban temette el az utolsó magyarul beszélő nénit. Akik megmaradtak, nyolcvan-kilencven éves harmad-negyed generációs magyarok, akik már csak olyan szavakat tudnak kiejteni, hogy kolbász, hurka, kifli, töltött káposzta. 

„Hálásak vagyunk istennek és jóakaróinknak, hogy ebben a korban hazajöhettünk, ahol itt is otthon érezzük magunkat, nagyon boldogok vagyunk. A geszti nép hihetetlen szeretettel karol fel bennünket.”